Na ilyen egy sportautó! – Toyota GT86 Automata teszt

Van, akinek a sportkocsi maga a felesleges tárgy. Szűk, hangos, kényelmetlen, sokat fogyaszt, és még tolatókamera vagy sávfigyelő sincs benne. Csak nyűgöt jelent. És van, aki nem tud szebb dolgot elképzelni egy tisztességesen megépített sportkocsinál, megőrül a magas fordulatszámon kalapáló dugattyúktól, a gyorsulástól és a lendületes kanyargástól. Nekik építette a Toyota a GT86 kupét. Milyen egy jó sportkocsi? Kicsi, könnyű, maximum két- vagy háromajtós, gyors a futóműve, erős a motorja, precíz a kormányzása és a váltója, és ami elég lényeges: a hátsó kerekeket hajtja, hogy a kormány forgatása közben ne keletkezzen az útról vett információkat zajosító hajtási befolyás az első tengelyen. És az sem árt, ha ezt a külseje is tükrözi.

A GT86 ezt mind tudja. Hosszú, viperafejre emlékeztető orrában a Subarutól származó kétliteres méregfog lapul, a jó súlyelosztás és alacsony tömegközéppont érdekében teljesen hátratolva. Hatfokozatú váltón és sperrdifin keresztül hajtja kettős keresztlengőkarokkal kitartott hátsó kerekeit, túlnyúlásai elöl és hátul egyaránt rövidek, és 1425 mm-es magasságával nem sokkal nagyobb, mint egy átlagos 10,5 éves fiúgyermek. Utasterébe keret nélküli ajtók vezetnek, a nem is annyira szűk (243 liter) csomagteret záró fedél peremét praktikusan formált szárnyacska koszorúzza.
Arányai oldalnézetből isteniek, a hátsó kerékjárat domborítása simogatni valóan szexi. Fenekén a mattfekete diffúzorba építették a két 86 mm átmérőjű kipufogóvéget, közöttük ködfényt és tolatólámpát visel. Kecses, dinamikus, látványos, magára hívja a tekinteteket, de nincs benne semmi tolakodó, őszinte mosolyt és elismerést csal a kívülről bámészkodó emberek arcára.

A sofőr viszont ezt csak elmosódva, vagy legfeljebb dugóban látja, mert odabentről se kedve, se ideje az út szélét nézegetni. Ha a küszöbön átesve, gilisztamozgással, vagy az A-oszlopba gibbonként csimpaszkodva beülünk, remekbe szabott kagylóülés fogad, ami szorosan öleli a combokat és a vállakat, támasztja a derekat és a gerincet. Fejtámlája nem integrált, magasságban állítható, ahogy maga a sportülés is. Kezünkbe a Toyota történetének legkisebb átmérőjű kormánykereke simul, a váltókart megmarkolva kicsit elszomorodunk: a tesztgép automata.

Viszont finoman simulnak kezünkbe a látványos vörös cérnával varrt bőrrel borított kezelőszervek, jó a négyfelé állítható kormány fogása, arasznyira a váltó, kézre esik a kézifék, a középkonzolon levő kapcsolók és tekerőgombok elrendezése egyszerű, minden könnyen elérhető. Kétzónás klíma hűt, a Sport Leather csomag részeként a bőr-alcantara kombinációjú burkolatot télire ülésfűtéssel egészítette ki a Toyota. Párnázatból jutott a kardánalagút és az ajtó azon pontjaira, ahova a térdünk verődik kanyarban. Karbonosan mintázott burkolatot kapott a kesztyűtartó, a pedálok és a külön megvilágított küszöb gumipöttyökkel bélelt alumíniumból készültek.

A három kerek egységből összevarrt műszerfalon a fordulatszámmérőnek jutott a központi szerep és hely, a szélsőktől fehér hátterével is eltérő számláló jelentőségét a benne található digitális sebességmérő is fokozza, és tulajdonképpen feleslegessé teszi az analóg km-órát.


Eddig a külsőségek, de mivel a sportkocsi célszerszám, sokkal fontosabb, miként teljesít menet közben a GT86, mennyire tudja kielégíteni a vezetésért rajongó sofőrök vágyait. Jó hírünk van. Olyan jó vezetni, hogy az sem érdekelne senkit, ha úgy nézne ki, mint egy szappantartó, és kopogós, seszínű műanyag, valamint olcsó műbőr borítaná belsejét. A Subaru fejlesztette a műszaki alapokat, és nem kapkodtak el semmit. A futómű bármit kibír, oldaldőlés szinte nem létezik, mégsem kényelmetlen, még rossz úton sem. Ehhez a kényelemhez a visszafogott, 215/45 R17-es kerékméret is hozzájárul, egyben ez az autó játékosságának is egyik záloga. A kanyarból való erős kigyorsítást a sperrdifi garantálja, a menetstabilizáló VSC Sport módba kapcsolásával pedig még fokozható a farokcsóválási hajlam.

Gombnyomásra ébred a motor, indítás után emelt fordulatszámmal bemelegíti magát, gázadásra pedig frenetikus hangokat bocsát ki magából a boxer. A gázreakció azonnali, de sajnálatos módon az automata váltó feleslegesen időigényes felszerelés egy ilyen autóban. A Lexus IS-F váltójának nyolcról hat fokozatúra egyszerűsített változata jól érzékeli a vezető szándékait, de hiába gondolkodik helyesen, ha lassabban kapcsol, mint az átlagos vezető. Így meg-megakasztja a haladást, illetve arra késztet, hogy egy-két másodperccel előbbre gondolkodjunk, mintha saját kézzel pakolhatnánk fokozatait.

A kormányzás és az útfogás viszont pazar, harapja a kanyarokat, szinte a végtelenségig megtapad, de driftelésre is provokálható, ha arra szottyan kedvünk. Mivel ilyen autóval ritkán adódik egy hét együttlét, az ember nem nézegeti, kijön-e a gyári fogyasztás, hanem hallgatja a boxert, szeli az aszfaltot, hajtja a gépet. 98-as benzin iránti igénye így sem lett több 11,5 l/100 km-nél, amiből arra lehet következtetni, hogy megszokás, mindennapos közlekedés során simán eljárhatunk 8,5-9 liter között is. Vegytiszta az élvezet, és közben még hét légzsák is óvja a bent ülőket. Kipörgésgátló, fékasszisztens és menetstabilizáló felügyeli a menetet.

A GT86 sok szempontból különleges autó. Főleg azért, mert ez a klasszikus orrmotoros, hátsókerék-hajtású kupévonal mostanában a veszélyeztetett fajok listájára került az autós világban, legfeljebb kis szériás és/vagy méregdrága típusok töltik meg ezt a kategóriát. Ezzel szemben a Toyota és a Subaru bevállalta a megfizethető sportkocsi felélesztését, és nagyot alkottak, aminek - különösen ezen az áron, 9 910 000 forintért - egyszerűen nincs konkurenciája. Ráadásul nem csak vezetési élményt ad, a japánok csináltak egy mindennapi közlekedésre, tetőre illeszthető dobozzal akár nyaralásra, telelésre is alkalmas, felsőfokú élményt kínáló sportautót megfizethető áron. Tízmillió alatti összegért ilyen szintű élvezetet senki sem ad, talán csak a kétliteres MX-5 fogható hozzá, bár helykínálat, hangélmény, merevség tekintetében a Toyota lenyomja a szintén remek Mazdát. Az is vonzó, hogy esetében a gyengébb felszereltség kisebb tömeget jelent, így valójában a legolcsóbb változat éri meg legjobban, már ha arra vesszük, amire való: élvezni közvetlenségét, érzékenységét, játékosságát. Mert erre való egy sportkocsi, főleg, ha olyan jó, mint a GT86.