Na, de hová lett a lovacska? – Ford Mustang Bullitt teszt

Nehéz szavakba önteni, hogy mekkora élmény egy Mustang vezetése. Mindenekelőtt be kell vallanom, hogy nekem gyerekkori kedvenc, így azonnal fel is vállalom az elfogultságomat. Pedig tisztában vagyok vele, hogy igazából napjainkra ért valóban sportautóssá a típus. A jelenlegi generáció az, amely alatt korszerű futómű található, amelyben a sokszor sznob európai ízlésnek megfelelő anyagokat pakoltak, ennek ellenére szinte mindegyik Mustangban van valami elbűvölő. Némelyikben csak az, hogy csúnya, de akkor is.

A jelenlegi generáció is furcsa volt számomra, legalábbis eleinte Hiszen a korábbi, amit csak a „retro” jelzővel illetek, hosszú idő után a történelem első Mustangjára emlékeztette az embert. Ám végül a legújabbat is megszoktam, sőt megszerettem a formáját, morcos tekintetét. A Bullitt pedig rátesz erre egy lapáttal. Még azok számára is egyértelmű a különlegessége, akik nem látták a névadó filmet. A Bullitt, avagy magyar címén a San Franciscó-i zsaru egy 1960-as évekbeli film, amelyben, ha őszinte akarok lenni az autós üldözések jelentik a csúcspontot és nem Steve McQueen színészi játéka. Egy kis ízelítőt kaptok belőle az alábbi videóban.

Ha jól megfigyeltétek a jelenetet, akkor máris világos, hogy melyek azok az elemek, amelyek visszaköszönnek napjaink Bullittján. Az első és legfeltűnőbb az egyedi zöld (Dark Highland Green) fényezés. Utána a vadló hiánya következik a hűtőrácsról, amelyet szintén egyedi méhsejtmintázatúra cseréltek. Akinek mégis hiányzik a vágtató musztáng embléma, a fekete, a filmbelire hasonlító könnyűfém keréktárcsákon találhatja meg, illetve a sötétben a talajra is vetíti az autó a visszapillantó tükrök alól. Hátul pedig a Bullitt felirat díszeleg egy célkeresztben, ami már teljesen egyértelművé teszi, miért olyan az autó, amilyen.

Az utastérben is többnyire minden olyan, mint a Bullitt alapjául szolgáló GT-ben, ám a kormánykerék közepén itt is Bullitt embléma látható, illetve a műszerfal jobb oldalán is ott díszeleg a felirat, illetve az autó sorszáma, hiszen limitált példányszámú modellről van szó. Európába 1500 darab jut csak el, de természetesen nem az elsőtől az ezerötszázadik darabig, szóval ne tévesszen meg a nagyobb sorszám. Az amerikai autók kapcsán mindig felvetődik, hogy kevésbé nívós az utastérben az anyaghasználatuk. Nos, ez a Mustang esetében nem igaz.

Természetesen nem prémium minőség fogad, de kellemes tapintású műanyagok és kiváló, bőrborítású ülések várják az utasokat.

Extraként rendelhetők az igazi Recaro kagylóülések, de nélkülük is kényelmes, megfelelő oldaltartású fotelekben lehet helyet foglalni. Hátul is, ahol a fejtér szűkössége a probléma, mert a kupéság ellenére marad hely a lábaknak. Még egy gyerekülést is beoperáltunk, hiszen ISOFIX pontokat a Mustang is kapott, ám ez nem egy könnyű feladat.

Funkcionalitás terén sem vall szégyent a Mustang. A Sync 3 rendszer 8 colos érintőképernyőn kezelhető. A képernyő alatt a klímaberendezés, az ülésfűtés és az ülésszellőztetés gombjai következnek, majd az egyik kedvenc részletem, a versenyautókból ismerős kapcsolók. Bár itt jobban örültem volna, ha fel és le is lehet kapcsolgatni őket, ugyanis az üzemmódválasztó gombbal például végig kell lépkedni az egész soron, ha túlszaladtam a kívánt ponton. Nem lehet csak úgy egyszerűen egyet visszalépni. A kormánykeréken elsőre kaotikusnak tűnhet a gombrengeteg, de gyorsan megszokható és a legfontosabb amúgy is a lovacska. Ezt megnyomva lehet a kipufogóhangon állítani, a versenypálya alkalmazást kezelni, na meg a rajtautomatikát elérni.

Mielőtt az első métereket megteszi a frissensült Bullitt tulajdonos, érdemes egy pillantást vetni a motortérre is. Az ötliteres V8-as egységet nem burkolták be túlzottan, a szabadon álló sportlégszűrő igazi ínyenc részlet. Beindítva a brutális szívómotort az egész környék felébred – hacsak nem állították a csendes, szomszédbarát üzemmódba. Már alapjáraton is imádnivalóan brummog a motor. Őszintén szólva imádom az összes V8-as hangját. Mindegyiknek megvan a maga sajátos karaktere. Isteni az AMG-től érkező motor, különlegesek a Lexusokban dolgozók vagy épp az Audi nyolchengeresei, de a BMW kétturbós V8-asa is libabőrössé tesz, ők jutottak így hirtelen először eszembe, de még többeket is említhetnék. Ám ha megszólalnak az amerikai V8-asok, akkor az utóbbiak csak doromboló kiscicának tűnnek. Emlékszem, amikor életemben először voltam GT versenyen a Hungaroringen. Volt ott mindenféle izgalmas gép, Ferrari, Lister, Aston Martin, de amikor beindult a Corvette, mindenkit leüvöltött. Hasonló érzés a Mustang is, pedig ez „csak egy póniautó”.

Amint az alapjárati brummogásból a gyorsítások ordításába vált át a Mustang, az tényleg valami hátborzongató, ahogy a Bullitt 460 lóereje is. Ez hússzal több, mint az alap GT, és ehhez 530 Nm forgatónyomaték társul. A gyorsulása ugyan nem olyan ülésbe passzírozó, mint egy nagy turbós motorral felszerelt gépezeté, ám a hang, ami közben szól, mégis erősebbnek tünteti fel. A nyomatékcsúcs már 4600-as fordulatnál megérkezik, viszont a 460 pacit 7000 felett adja le. Minden nagyobb gyorsításnál képes tolni a farát, Sport+ módban méginkább, versenypálya módban pedig elszabadul a pokol. Tényleg nem érdemes az utcán próbálkozni vele.

Mindazonáltal egy kis rutin megszerzésével könnyedén megzabolázható az autó kitörő feneke, így mindenki Steve McQueennek érezheti magát a kormánykerék mögött.

A futómű feszessége ellenére nem üt túl nagyokat az úthibákon, túrakupénak is kiváló tehát az immár független hátsó felfüggesztéssel felszerelt Bullitt. De hangsúlyozom, teljes embert kíván a vezetése. A kuplung lenyomásához kell a kisportolt vádli, a hatfokozatú kézi sebességváltót is határozottan kell terelgetni, de óriási élmény vele minden váltás. Majd’ elfelejtettem, hogy ez utóbbi is egyedi darab a fehér golyóval a tetején. Igazi élményautó és mindenki örül az utcán, ha meglátják. Integettek nekem SRT Dodge-ból és Lamborghini Aventadorból egyaránt, hogy túráztassam.

És ez az igazán furcsa és elgondolkodtató, de egyben fantasztikus is ebben az autóban, hogy annyira különleges. De csak itt. Néhány éve kezdődött csak el hivatalosan az európai forgalmazása, Bullitt változat is volt már a korábbi generációkból. Az USA-ban megszokott látvány az utcákon. Itt viszont egy más kultúrából ad ízelítőt. Az élet habzsolásáról szól, arról a nemtörődömségről, hogy városban simán benyakal 23 liter benzint, de országúton sem tudtam 16 liter alá vinni a fogyasztását.

Sajnos vagy nem sajnos, a Mustang Bullitt elvette a racionális énemet és a hedonistát tolta előtérbe.

Ami baromira jó érzés! Mindezt a Bullit esetében 16 millió forintért kaphjuk. Senki nem kínál ennyi lóerőt ilyen kedvező áron a piacon. De a sima GT is hazavihető 15 millió forint alatt. Ha nem csak az USA-ban készülne a Mustang, talán még kedvezőbb ára lehetne, hiszen, ha szimplán a jelenlegi árfolyamon számolok, akkor az alap GT-t 9,7 millió forintnak megfelelő dollárért kínálják. Végszóként csak egyetlen gondolat jár a fejemben: igazából mindenkinek, aki szeret vezetni, receptre felíratnék egy Mustangot.