Muzeális rallyautók akár 300 lóerővel

Sokan guruló múzeumnak, nevezik a historic ralibajnokságokat, mások a nosztalgiát, vagy a mostanában olyannyira divatos retrót vélik felfedezni benne.
Az igazán értő szurkolók, olykor olvadoznak a boldogságtól, a finom technikai részletek láttán, a kevésbé bennfentesek meg ujjonganak, hogy „jé ilyen még van?”, meg hogy „de aranyosak!”
Aztán amikor a pályán látják őket, akkor mindenkinek leesik az álla. Nem ritka ugyanis, hogy a historic EB-n háromszáz lóerős autók indulnak és bár a hajtásláncuk meg az elektronikájuk nem olyan kifinomult, mint a mai WRC-knek, de azért az erő ott duzzad bennük.

Ja, és nagyon ritka közöttük a négykerékhajtású. Legtöbbjük hátul hajt, ami ugye adja, hogy keresztbe kell velük csapatni.
A historic Eb néhány futama egyben IRC-futam is, ahol nem ritka, hogy ugyanazon a gyorsaságin egy historic autó a Szuper–2000-es mezőnyben is az első ötben lenne. Szóval komoly gépekről van itt szó. Sőt ennél egy kicsit többről is.
„A historic verseny nem egyszerűen egy kategória, ahol serlegeket lehet gyűjteni, hanem egy különleges sportág, melynek legfőbb jellemzője az autók, és azok története iránti odaadás.”
„A historic autóversenyek lehetővé teszik az autózás történetének aktív tiszteletét” – áll a historic rali szabálykönyvének első bekezdésében, hogy ez mindenkiben rögzüljön, még mielőtt belevágna egy ilyen autó építésébe.
Na de mit is takar pontosan a historic?
„1981. december 31-éig homologizált versenyautókkal lehet a historic bajnokságokban versenyezni” – válaszolta meg kérdésünket Barna György, az MNASZ Historic Munkacsoportjának a vezetője.
„Ezzel a dátummal zárult le a raliversenyzésnek azon korszaka, amikor az egyes csoportokat még számozták, Gruppe 1-től 4-ig, és ez után vezették be a ma is használatos A csoportot, illetve az azóta megszűnt B csoportot.”
Tehát minimum 29 évvel ezelőtti technikát láthatunk a historicban, amelyeknek a fenti idézet alapján korhűnek kell lennie.
„Alapkritérium az autóknál, hogy korhűek legyenek. Ez azt jelenti, hogy minden egyes alkatrészüknek ugyanolyannak kell lennie, mint amikor homologizálták őket. Tehát mondjuk, egy karburátort nem lehet lecserélni egy fejlettebb benzinbefecskendezőre, ha az az eredeti autón nem volt homológ.”
„Nem kell viszont eredetinek lenni az autónak. Vagyis ha valaki most vesz egy Ford Escort MkII-es karosszériát, abból is építhet versenyautót, de csak az eredetivel megegyező módon.”
„Van néhány kivétel. Például a versenyzők ruházatának és a bukósisakoknak a jelenlegi szabályoknak megfelelőnek kell lenni. Tilos az alumínium bukócső használata, sőt bizonyos mértékig eltérhetnek az eredeti bukócsőtől is, ha az a biztonságot javítja. A plexi ablakokat polikarbonátra kell cserélni. Ez szintén biztonsági követelmény.”
De nem csak az autók belsejének, hanem a külsejének is korhűnek kell lenni. Ha hiszik, ha nem, az FIA technikai szabályzatában benne van az is, hogy cápafog és hozzá hasonlatos dizájn alkalmazása tilos.
„A versenyautóknak van egy speciális gépkönyve, amit az FIA-hoz kell kiküldeni, és ott hagyják jóvá. Nem régiben készült el egy 21016-os Zsiguli, amelyet a Pécsi Volán színeire fényeztek. A dokumentációját kiküldtük az FIA-hoz, ahonnan kaptunk egy választ, hogy kérnek egy olyan fényképet, amely bizonyítja, hogy ilyen autó, ilyen dizájnnal nemzetközi futamon is rajthoz állt.”
„Tehát az autók külsejének is korhűnek kell lenniük. A szabálykönyv például kifejezetten tiltja a cápafogat és hozzá hasonlatos dizájnelemeket, amelyeket akkoriban nem használtak. Viszont sok helyen az eredeti dohány reklámot is engedélyezik.”
A korhűséget a technikai részleteknél annyira komolyan veszik, hogy ha egy alkatrész annak idején engedélyezett volt, de nem használta a gyár, akkor az most építhető be.
„A 911-es Porschénál volt egy ilyen példa, amelyet K-jetronic befecskendezővel homologizáltak. Az akkori szabályok engedélyezték egy hármas Weber karburátor alkalmazását, de mivel ilyet a gyár nem használt, ezért ezt most sem engedik.”

„Vagy a Ford Escortokban annak idején homológ volt a Pinto-motor, de ezt nem akarta elfogadni az FIA, mivel Európában nem versenyeztek ilyen motorral. Komoly kutatómunkát igényelt, mire az autó építője talált egy dokumentumot, mely szerint Ausztráliában ment egy ilyen motorral szerelt autó nemzetközi raliversenyen. Ez után az FIA is elfogadta pinto-motoros autót.”
Az hiszem, illet volna néhány szót ejteni az autókról, meg a versenyzőkről, de a historic ralinak ez az egyik átka. Ha az ember elkezd róla beszélni, akkor véget nem érően lehet róluk sztorizni. Úgyhogy a historic autók bemutatását meghagyjuk a következő alkalomra.