Multivitamin – Mini Countryman plug-in hibrid teszt

Ritka összetett név a BMW bohókás brit almárkájának palettájában: Mini Cooper S E Countryman ALL4. Várjunk-várjunk! Mi? Tegyük rendbe a kezdeti bőségzavart! Mini Cooper, tehát egy bohókás brit apróság, a BMW prémium szintjével. S, tehát elvileg sportos, és tényleg elég jót megy, ha beleadja minden tudását. E, tehát a Mini életében a 2008-as Mini E prototípusok után elektromos motorral is szerelt tömegmodell szerepel a kínálatban, méghozzá plug-in hibrid hajtással. Countryman, tehát az apróság jelzőt máris kiüti, ellenben a britek legpraktikusabb családi autója, a mai divatnak eleget téve crossover körítéssel, emelt hasmagassággal. ALL4, tehát mind a négy kerekén hajt, ha az első tengelyt hajtó benzines és a hátsóra szerelt villanymotor egyszerre dolgozik. Helytállhat ennyi fronton egyszerre egy autó? Rávághatnánk, hogy biztos nem, de ne felejtsük, hogy egy Miniről van szó.
Ügyesen rejtegeti ufó mivoltát az első sorozatgyártott zöld Mini, tulajdonképpen csak néhány sárgászöld részlet különbözteti meg a hagyományos társtól, akiről már írtunk korábban részletesen. Ilyen árnyalatúak az S-betűk és a Mini E-betűi is, sokan talán nem is gondolják, hogy a baloldali kopoltyú az elektromos töltőnyílást rejti. A műanyag sapkát tehát gyakran nyitogatjuk, hiszen mindössze 42 km emissziómentes hatótávot ígér a gyári adat, ezzel bőségesen teljesíti a plug-in hibridek zöld rendszámához szükséges 25 kilométeres hatótávot, ám nekünk maximum 34 km-t írt ki a fedélzeti komputer, ami elég halványnak tűnik 2017-ben. Leginkább városi használathoz elég a valós hatótáv, az én otthon-iroda távomat például fedezte, de az agglomerációból már kevésbé járhattam volna be nyugodtan. Előnyben persze, aki otthonában és a munkahelyén is tud tölteni és mellette szól, hogy sosem hazudik: ha 30 km-t írt ki, akkor valóban annyit teljesített a lemerülésig. Egyébként tartani tudta az ígért 3 óra 15 perces töltési időt is hagyományos otthoni hálózatról, Type 2 töltővel természetesen gyorsítható a folyamat.

Ezüst külső ide vagy oda, az apró színes részleteknek köszönhetően mégsem tűnik élettelennek. Az utastérben ugyanezt a sárgászöldet örököli egyébként az indítógomb és annak pulzáló világítása, hangulatvilágításnak naná, hogy zöldet választottak. Amiért mégis mindenki felfigyel rá a csillogó szemű hölgyektől, férfitársaimig, az a zöld rendszám, aminek minden előnyét élvezhetjük a plug-in Countrymannel, köztük az egyelőre ingyenes belvárosi parkolást is. Persze ára van a tökéletességre törekvésnek, a legtakarékosabbnak és legtisztábbnak ígérkező Mini csomagtere 45 literrel kisebb, a hátsó fejtér pedig 3 centivel csorbult, hiszen a 7,6 kWh-ás lítiumion akkumulátorcsomag a hátsó ülések és félig a csomagtér alatt kapott helyet. Ezáltal egyébként a csomagtér padlója is görbült, már nem sík, ráadásul 130 kilóval nehezebb a plug-in hibrid, mint a villanymotor nélküli, 2,0 literes, négyhengeres motorral szerelt S ALL4. A menetdinamikán ez kevésbé látszik, ellenben a hatótávon elég komolyan.

Ami először feltűnik, hogy sokkal kevesebb visszajelzést kapunk a hajtáslánc felől, mint a többi hibridnél. Nincs átlátható és összefoglaló grafika, hogy éppen mi történik alattunk, mindent össze kell ollózni. Apró zöld vonalak jelzik például a körműszer melletti fogyasztásmérőn, ha megy a villanymotor. Ahány vonalka van, addig nyomhatjuk a „gázpedált” anélkül, hogy bekapcsolna a benzinmotor. A hatótávot és az akkumulátortöltöttséget az apró fedélzeti komputeren kérhetjük csak ki, közöttük a kormány mögötti billenőkapcsolóval válthatunk, de sajnos muszáj végignyomkodnunk minden más adatot is. Megint más grafika mutatja az infotainment eDRIVE képernyőjén, hogy éppen visszatöltünk, szabadon gurulunk vagy épp fogyasztunk, a megfelelő kerekek mögötti vagy előtti nyilacskákkal. Ez így túl szétszórt, mintha nem készültek volna fel egy ilyen modell érkezésére a programozók, és lehet, hogy valóban elsiették első hibridjüket. Pedig nyugodtan várhattak volna, hogy egy nagyobb hatótávú konnektorossal debütáljanak a piacon, hiszen a Mini hibrid nélkül is épp elég sikeres. Mégsem vártak, helyette átültették a BMW 225xe Active Tourer hajtását.
A visszajelzések hiányát lehet dicséretként is érteni, hiszen ez azt is jelenti, hogy háromhengeres létére egy fikarcnyit sem rezonál az 1,5 literes, 136 lovas benzinmotor, egyedül pörgetése során jön elő a tipikus ércesen morgó hangzás. Míg utóbbi az első tengelyt hajtja, addig a 88 lóerős villanymotor a hátsót, így jön ki az ALL4 összkerékhajtás, ami ráadásul a villanymotor azonnali nyomatékleadásának köszönhetően igen játékos a homokban. A rendszerteljesítmény 224 lóerő, ami már komolyabb megerőltetés nélkül képes a 1735 kilós testet vinni, mi több, egész jót lép. A váltó (elöl) módosított 6 fokozatú Steptronic, ami jól kiegészíti a közvetlen, sportos vezethetőséget. Bár itt is több lépcsőben fognak a fékek, és bár a visszatermelés lehetne komolyabb, finoman, rántásmentesen kapcsol be, ahogyan a benzinmotor is észrevétlenül indul, ha épp kell neki. Egy szóval a plug-in hibridrendszer kulturált.

Lelke az e-DRIVE kapcsoló, ahol MAX eDRIVE, AUTO eDRIVE és Save Battery módok között válthatunk. Akkor is ügyes, ha rábízzuk a gazdaságos üzemet, de MAX eDRIVE-ban élvezhetjük ki igazán a konnektoros hegyiember nyugodt arcát. Itt nem kell tojásokon lépkedni, csak padlózásra kapcsolja be a benzinest. Egész komolyat lép tisztán villannyal is, nem vagyunk lassabbak a forgalom tempójánál, sőt. Ráadásul egészen 125 km/h-ig hajthatunk elektromos üzemben. Ha elfogytak az amperek, egészen pontosan 7% alá csökkent az akkumulátor töltöttsége, akkor automatikusan indítja a benzinest. A motorok közti váltást mindig nagyon finoman, döccenésmentesen, észrevétlenül teszi. További variálhatóságot kínál a váltógyűrű módválasztója, ahol a jobb gázreakciót és többek között feszesebb kormányszervót adó Sport és a szabad kigurulást preferáló Green módok között válthatunk a szokásos semleges állapoton felül. Nyilván Sport módban a legfokozottabb a motorfék, de minden módban generál annyi töltöttséget, hogy egy hosszabb lassítás után már villannyal indulhassunk a zöld lámpától. Ha akarjuk, tehát azonnal felhasználható a legminimálisabb töltöttség is.
Amiben viszont egyértelműen viszi a prímet a Mini első konnektoros hibridje, az a stílus, ami ráadásul olyan faktor, ami a legtöbbek számára eldönti a kérdést, hogy melyik plug-in modellt válassza az egyre népesebb piacról, és még a korlátozott emissziómentes hatótávot is képesek lehetünk elnézni neki. Még az én szívem is megdobogtatta a púpos motorháztető és jó érzés a tükörben ilyen izmokat látni. Már a Mini izmaira gondolok természetesen. Belül akár hangulatfény, mókás, színes infotainment, nagy zene (Harman/Kardon) szórakoztathat minket, a hatótávra és a közérzetünkre valóban hatásos hővédő üvegezés ügyelhet, persze mindezek csak felár ellenében szerepelnek. Minden jóval megpakolt tesztautónk a 17 milliós határt kergeti, ami rengeteg, de az is biztos, hogy ilyen prémium környezetben azért nem szenvedés a hibridezés, nem igaz? A 11 729 000 Ft alap listaár ésszerűnek mondható a konnektoros hibrid piac további szereplőihez hasonlítva, élből kéttónusú fényezéssel, ugyanakkor nyilván rétegmodell marad.