Most akkor olcsó vagy drága? Chevrolet Cruze teszt

A bevezetőben elejtett humorbonbonért elnézést kell, hogy kérjek, de a tesztautó fotózásakor Gruber kolléga épp mesélt az IMF feloszlásáról, s adta magát a Sas-kabarék színvonalát idéző, műfogsorszagú szóvicc. De félre a tréfával, mert a Chevrolet ezzel a Cruze-zal nagyon is komoly - koreai - konkurense a kompakt kategória kismillió képviselőjének. A ferdehátú kivitelt 1,8 literes benzinmotorral és gazdag ellátmánnyal teszteltük. Rövidesen aktuálissá válik az Astra-rokon, Astra-padlós modell félidős frissítése, sőt a hírek szerint kombi, tán kupés karosszéria is érkezik az eddig szedánként, s már ferdehátúként is elérhető változatok mellé. Ötajtósunk a lépcsős verzióhoz viszonyítva 9 centivel rövidebb, de így is szép nagyra nőtt, veri a 4,5 métert (az Astrát is 10 centivel), és széltében sem kispályás, hiszen egymástól közel 1,8 méterre hordja vaskos vállöveit. Csomagtartójának 413 literes befogadóképessége 37-tel szerényebb a limuzinénál, ám egyrészt ez is tisztességes érték a szegmensben (az Astráénál 10 százalékkal jobb), másrészt az ötödik ajtó magasra nyílik, s így könnyebb a pakolás. Sajnos azonban a perem jelentős, továbbá bővítéskor lépcsős marad a - csak javítókészletet rejtő - padló.
Az utastérben nincs változás - hátul talán hangyányival nagyobb a fejtér, de ennyi. Négy felnőttnek mindenesetre elég tágas a Cruze, a közel 2,7 méteres tengelytáv hátul is uras térdhelyet enged. Pirospontos a műszerfalra felfuttatott szövetborítás, tárolórekeszekben sincs hiány, különben a műanyagok átlagosan kemények, az összeszerelés pedig átlagosan korrekt. A vezetőüléssel viszont nem sikerült megbarátkozni. Az ülőlap hosszával és a támla szélességével nincs baj, de mintha túl magas és vastag lenne az oldaltámasz, illetve szűk a középrész - napok múltán sem találni az ideális pozíciót, feszeng benne a konfekciótermetű sofőr. Hogy fér el itt egy testesebb ember?
Cserébe kiváló fogású a kormány, kézre esik a váltó, logikus a más GM-típusokból ismerős kapcsolók elhelyezése, kialakítása és kezelése. Rontja az összképet a műszerfal tükröződése a szélvédőben és a fix, amúgy mély üregű és USB-csatlakozót is bújtató könyöklő - magasabbaknak nyilván hasznosabb lehet. Az elektromos ablakemelők mind automaták - lefelé. Felfelé csak az elsők - miért?
Tesztautónk LTZ felszereltségű volt, azaz a bőrkárpitozáson és az ülésfűtésen kívül apait-anyait beleadott, hogy elkényeztessen. Csak pár extra tétel bizonyítandó a gazdag ellátmányt az egyebek mellett széria menetstabilizálón, 6 légzsákon és MP3-at is olvasó hifin túl: tolatóradar, 17 colos alufelni, automata légkondi, tempomat, bőrözött, 4 irányban állítható multikormány, fény- és esőszenzor, Bluetooth-kihangosító. Ülésfűtés külön sajnos nem szerepel a listán, napfénytetőt 156, navigációt 200 ezer forintért mér a magyar Chevrolet-importőr.
Arról már nem a honi képviselet, de nem is a Cruze tehet, hogy mindössze háromféle motorral választható. Van 1,6 és 1,8 literes benzines, illetve egy kétliteres dízel - nekünk most a középső jutott. Papíron nem fest rosszul a 141 lóerő és a 10 mp-es 100-ra gyorsulás, viszont a valóságban ez az erőforrás úgy 4000-es percenkénti fordulatszám alatt tompa és lomha, ráadásul étvágya sem visszafogott. A tesztautót 2/3-adrészt városban űzve a fedélzeti számítógép kerek 9 literes fogyasztással lombozott le - a 6,6 literes gyári vegyes érték valljuk be, utópisztikus.
Ha már megy, nagyjából 90-100-as tempóig halk és kvázi takarékos, autópályán 130-nál (3500-at forogva) viszont már zajos és zabál az 1.8-as Cruze. Futóműve, kormányzása, váltója mind korrekt, hozza a mai sztenderdet, de főleg utóbbiba azért nem nehéz belekötni: üdvös lenne egy kímélő hatodik fokozat, továbbá egy kevésbé gumis váltási érzet. Vezetési élmény helyett váltási segédlet van, viszont ráérős, üzemanyag-spórolós stílusban poroszkálva rendszerint hamarabb kapcsol az ember, mint ahogy azt a számítógép javasolná...
Csoda, ha arra a következtetésre jutunk, hogy a Chevrolet olyan a GM-nek, mint a Skoda a Volkswagen-csoportnak? Ha e két mellékszereplő ugyanúgy mindent megkapna, mint a főhős Opel és VW, végképp lejátszaná őket a színről. Mit kéne kapnia a Cruze-nak? Kisebb, maximum 1,4 literes, turbós benzinmotort és kisebb, 1,6-1,7 literes dízelt. Hatos váltót alapból. Okosabb vezérlő elektronikát, jobb légellenállást biztosító formát és légterelő-elemeket például. Állítólag minden fronton van ok a reménykedésre - ha egyszer tényleg eljön a csokornyakkendős kánaán (márpedig tavaszra, a Genfi Autószalonra frissítést jövendölnek a pletykák), őszintén javallott lesz egy Cruze megvásárlása a tágas kompakt kategóriában nézelődőknek.
Addig be kell érnünk annyival, hogy a szedánnál valamivel olcsóbban kínált, 1.6 LS, azaz alapkivitelben 3,4, 1.8 LTZ-ként 4,57 millió forintba kerülő ötajtós Cruze "csak" egy jó és kedvelhető, karakteres autó sok-sok hellyel és pazar felszereltséggel viszonylag elfogadható áron. De amint dobjuk a szomjas és tunya benzineseket, a vérbő dízel már sokkal drágább, az árkülönbözet pedig jelen körülmények között kiautózhatatlan.