Megbízható, mert japán, nem? De, persze, viszont a Carisma európai fejlesztésű és gyártású volt...
Közel egy éve mutattunk be egy
1997-es Mitsubishi Carismát, de annak az órájában csak 208 ezer km volt. Azért a "csak", mert nemrégiben Lengyelországban felbukkant egy 1996-os példány, és az már több mint egymillió, a hír felröppenéséig egészen pontosan 1 001 112 kilométert futott a lengyel utakon és Európa-szerte, méghozzá komolyabb meghibásodás nélkül.
Az autó tulajdonosa Jerzy Czarja, a Krakkóban állomásozó 16. Légideszant Dandár volt ejtőernyős katonája.
"Hogy repül az idő... Az egész azzal kezdődött, hogy egy karambolban összetört az előző autóm" - meséli.
"Mivel mindig is szerettem és sokra tartottam a japán kocsikat, úgy döntöttem, hogy egy ilyet keresek magamnak. Nem kellett sokáig kutatnom, mert a szomszédasszonyom éppen árulta a kétéves Mitsubishi Carismáját, mivel férje meghalt, ő pedig nem tudott vezetni. Amikor beültem a frissen megvásárolt Carisma volánja mögé, a számláló 50 ezer kilométernél is kevesebbet mutatott. Elindultam az autóval, a számláló pedig forogni kezdett..."
Czarja úr Carismája csak ment és ment... Hóban és napsütésben, csordultig pakolva vagy utánfutóval, keresztül-kasul Európában, méghozzá meghibásodás nélkül; tulajdonosának csupán az időszakos átvizsgálásokra kellett elvinnie, vagy néha megoldani valami jelentéktelen problémát:
"Minden keréknél csapágyat cseréltünk, ezenkívül új hátsó szabályzókarra is szükség volt, és persze a féktárcsák is elkoptak. A stabilizátorrudat kétszer cseréltük. Tavaly tavasszal szivárogni kezdett a hűtőfolyadék, de elég volt tömítést cserélni, és már meg is oldódott a dolog."
Komoly probléma nélkül és szép állapotban túl az egymillió kilométeren
A típus japánságával kapcsolatban amúgy nem árt tudni, hogy a Carisma volt a Mitsubishi Motors első olyan modellje, amelynek fejlesztése Európában folyt, és a kontinensen is készült a NedCar-nál, a Mitsubishi volt hollandiai gyárában. 1995 májusa és 2003 decembere közt mintegy 400 ezer darabot gyártottak a modellből; e mennyiség 30 százaléka 4 ajtós limuzin volt, 70 százaléka pedig ötajtós ferdehátú kivitel, mint Czarja úr autója is. Kilencéves életciklusa során a Carisma kiválóan teljesített Németországban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában és számos más országban. Az autó a dél-európai piacokon (különösen Portugáliában, Görögországban és Törökországban) is népszerűnek bizonyult, nem beszélve Kelet-Európáról, hiszen volt idő, amikor a Mitsubishi oroszországi forgalmának 60 százalékát a Carisma eladásai tették ki.
Tehát akkor az Európaiak, inkább ne nyúljanak, a Japán teknikához, bár a Magyar Suzuki, nagyon jó minőséget gyárt! No com. 😉
Mint 2 éve Carisma-tulaj, írnék egy hosszabb szösszenetet róla, hogy mennyire „japán”. Aki vásárlásra adná fejét, nem árt, ha egy abszolút elfogulatlan, nem fanatikus véleményt is olvas.
Nem tudom, mekkora siker volt a Mitsubishinek, de szerintem inkább a szégyenfoltja, mert teljesen méltatlan a gyémántos emblémához. Ha valaki egy valódi japán Mitsubishi után úgy gondolja, hogy jó lesz a Carisma, keservesen csalódni fog, mert minőségben meg sem közelíti egyiket sem…
Szerencsére a motorja legalább japán szerelésű (a sajátom egy II-es szériás, 2002-es 1.6 benzin), de sajnos a második szériához már nem kínálták a GDI-t Magyarországon, így csak ez az 1.6-os benzin és az 1.9 Renault-féle turbódízel közül lehetett választani, aki újonnan vásárolta. A benzinmotor nem egy erőgép, bár a sebességhatárokat terhet állapotban is lehet tartani – de robbanékony (szabályos tempóig!) előzésekre ne számítson senki, a 103 lóerő nem sok
A II-es szériánál a hátsó lámpák rajzát a BMW E46-ról, a teljes elejét lámpástól a korabeli Seat Cordobáról, a műszerfal középkonzolát Opel Astra G-ről lopták. Az egész autón a második széria megjelenésével csak hangyányit változtattak (gyakorlatilag csak egy ráncfelvarrás volt), egy 2003-as autóban is úgy érzi magát az ember, mint 1995-ben – ez kinek bejön, kinek nem. A konkurensekhez viszonyított jócskán túlárazott újkori ár jellemezte, hiszen belméretre egy alsó középkategória és középkategória közötti autót (inkább közelebb az előbbihez) adtak el erős középkategóriás áron.
Gyors felsorolás:
[u]Hátrányok:,[/u]
– az 1.6-os motorhoz a Renault egyik legrosszabb váltóját, a JB3-at párosították – érdekes, a Renault-okban alapvetően nem ennyire rossz. Trolibusz-hangja van már 150 ezernél is (a differenciálmű csapágyai mennek tönkre, de jellemző a fogaskerekek erős elhasználódása is, illetve a differenciálmű olyan törése, aminél a váltóház is törik, tehát váltócsere), javítása csak széthúzással oldható meg, nem kis pénzért
– a váltórudazatban van két persely, ami hamar kikopik és ezáltal bizonytalan lesz a váltási érzet, pontatlan a kapcsolás, pár évente cserélni kell
– állandóan eltörő elektromos ablakemelő-kapcsolók, amelynek szépséghibája, hogy a test törik el és nem a kapcsológomb (rendkívül vékony műanyagöntvény, amely bárkinél egyszer befeszül és már törik is), bontottban nem nagyon kapni, új ára 45 ezer Ft, mert csak elektronikával együtt, komplett modulként lehet megvásárolni
– nagyon hamar kiülhető és szétszakadó első ülések (jellemzően a háttámla bal oldalmerevítése és ülőlap bal oldala, ahol a fémmerevítés kiszakítja a szivacsot és huzatot), bármennyire vigyázol rá, majd elkezd nyikorogni, ahogy a merevítést adó fémszálak műanyagborítása elkopik és immáron fém a fémen csiszolódik az úthibákon – az amúgy is kényelmetlen ülés még rosszabb lesz
– ajtókárpit 8-10 éves korára elkezd leválni a műanyagról, visszaragasztani csak az egész lefejtésével lehet
– megszoruló központizár-motorok
– az eleve rossz tapintású habszivacs borítású kormányborítás elválik az alapot adó fémkarimától és érezhetően mozog rajta, valószínűleg rossz minőségű ragasztóval tették össze őket
– nyöszörgő hátsó lengőkar-szilentblokkok
– kárpitok minősége rendkívül igénytelen és méltatlan még egy alapfelszereltségű kiskategóriás autóhoz is, leginkább a padlókárpit és csomagtér szőnyegének rendkívül nehéz tisztíthatóságáról beszélek)
[u]Előnyök:[/u]
– alapvetően teljesen megbízható és takarékos benzinmotor, 150 ezer megtett km után ajánlatos az eredetileg 15 ezer km-es olajcsere-periódust 10 ezerre visszavenni, mert kicsit is elhasználódott olajjal (főleg sok városi üzemmel) hidegen kopogni fognak a hidrotőkék – függetlenül attól, hogy én is az egyik legdrágább olajat teszem bele
– jó hangolású futómű, amely ugyan túl kemény a magyar utakra, de nagyon jól fekszi az utat és kifejezetten sokáig semleges marad az autó viselkedése
– nagyon hatékony, könnyen adagolható fék
– az ötajtós kivitel pakolhatósága kiváló, a hátsó üléstámlákat ledöntve és az ülőlapokat felhajtva sík teret kapunk, így hosszabb tárgyakat is szállíthatunk vele
– nem túl jól világító első lámpák (a plexiburkolatúak sem)
Az írásból is látszik, hogy túlzottan nem vagyok elégedett az autóval, mert európai után megbízható, pontos japánt szerettem volna és sajnos hittem a fórumok magasztaló hozzászólásainak. 2 év használat után azt tudom mondani (pedig egy alapvetően megkímélt, törésmentes autót vettem, első, magánember tulajtól), ha valaki japán autót keres ne ezt válassza, mert elmehet a kedve a japánoktól nagyon hamar.
Ha középkategóriánál maradunk, most már értem, egy Mazda 6, pláne egy Toyota Avensis vagy Honda Accord miért tartja sokkal jobban az árát, mint a Carisma. Hiába, no, ahogy mondják, a piac könyörtelenül áraz és sajnos bőven van benne igazság…
Mindenesetre nem vagyok hálátlan, mert az autót ugyanúgy kíméletesen használom, megadva, amit kell, szigorúan betartva a periódusokat, de még egyszer nem vennék ilyet. Ha ez kiesik alólam, egy 5-ajtós vagy kombi Avensisre fogok vadászni. A kettő között zongorázni lehet a különbséget, pedig az Avensist sem japánban szerelik össze…
Ez annyira japán amennyire az első generációs Volvo S40 svéd. Francia technika holland összeszerelés ez is az is. Az mondjuk meglepő, hogy a közös platform ellenére az S40/V40 mennyivel silányabbra sikerült mint ez.
30 millióból 1! De lehet abban is Renault motor volt. 🙂
[i]Remek teljesítmény és jellemző is a Japán autókra.[/i]
Azért azt nem árt tudni, hogy a nevén kívül ez az autó annyira japán, mint az én Fiatom.
Az eredeti lengyel cikk megemlíti azt is, hogy a motorja a Renault-tól származó 1.9-es dízel. Csak ezt felénk nem nagyon ildomos hangoztatni, még megcsorbulna az a sztereotípia, hogy minden ami francia, hulladék.
Egyébként jól írta valaki, ha az ember nem egy „hétfői példányt” fog ki, rendesen karban tartja és nem rúgja szét, tehát tényleg van gazdája az autónak, akkor a 90%-uk sok százezer kilométert elmegy.
ilyet egy IV-es Golf is tud
http://totalcar.hu/tesztek/2012/06/07/golfot_egymillio_kilometerrel/
A hülyék meg a másik oldalon vannak mi? 1 millió km motorgenerál nélkül és nem eszi az olajat mi meg nem füstöl a motorja. Ne szórakozzatok már buszt vezetek amiben 12000ccm-es motor van és annak sok már az 1,2millió km!!
A carisma-t európában [b]tervezték és gyártották[/b]. Azt az A3-ast vagy TT-t (nem tudom melyikre gondolsz) nem MO.-n tervezték, csak itt szerelik össze. Egyébként a „magyar audi” csak marketing, olyan mint a „magyar suzuki” vagy „mi autónk”, de a suzikat sem nálunk rajzolgatják, csak itt rakják össze. Jobb lett volna mondjuk egy KIA cee’d párhuzam, na az annyira koreai mint ez a carisma japán.
Amit meg leírtam csak ennyi: Azért mert elindult azzal a szándékkal hogy japó kocsit vesz, aztán vett egy EU kocsit, attól még nem lesz japcsi az „illető” gépjármű.
Emellett, amire Kempelen rávilágított: nem nagy kunszt, csak sok tulaj nem képes betartani az előírt közelezőket, aztán meg csodálkoznak rajta hogy széthullik a kocsi, itt meg ott lesz baja. Ez általában a magas(abb) költségek miatt fordul elő. Hogy én is szomszéddal menőzzek mint mások, (igen, nekem is van egy szomszédom akinek trabanttól aventadorig volt már mindene, Kiss Ferenc Évának hívják, a Marsról jött stb…) szidta a kis szerencsétlen Reanult-ját, hogy hát ez a baja van már megint, most ez, hú de sz*r egy márka stb… Ott kezdődik a sztori, hogy használtan vette, olajat sose cserélt, mindig csak „utánöntött”, és egyre szaporodtak rajta a horpadások, ki nem javított sérülések miatti rozsdafoltok… Olyan emlék maradt meg neki róla, hogy „fú de sz*r egy kocsi volt, ilyet többet nem”, pedig csak annyi kellett volna amit Kempelen is írt: odafigyelni rá. Úgyhogy nem kell annyira meglepődni rajta, hogy ez a jó kis EU kocsi kibírt 1 milla km-t, komolyabb hiba nélkül.
Na béke: Gery
Tehát ha keresek magamnak egy BMW-t, aztán veszek egy Opelt, onnantól kezdve az Opel=BMW. Értem.
Amelyik autót megvigyázzák, rendszeresen karbantartják, az már 20 éve is képes volt ennyit elgurulni nagyobb probléma nélkül. Budapesten utaztam 980.000 km-t futott Octavia taxiban, a gazdája elmondta: szerviz az előírt időszakonként és kész.
„Remek teljesítmény és jellemző is a Japán autókra.”
Ez mitől japán?
[i]„A típus japánságával kapcsolatban amúgy nem árt tudni, hogy a Carisma volt a Mitsubishi Motors első olyan modellje, amelynek fejlesztése Európában folyt, és a kontinensen is készült a NedCar-nál, a Mitsubishi volt hollandiai gyárában.”[/i]
Mind a fejlesztés, mind az összeszerelés tekintetében európai (cikk szerint legalábbis, nem néztem meg).
Hat igen szep teljesitmeny.
Es mennyi hasonloan sokat futott auto lehet odahaza 200-300e kmel az orajaban:)