Mit tesz évi 57 ezer km? Ford Transit használtteszt

Hummerológus kollégánk használt autót vásárolt, ami a Használtautó Kft-nél sem mindennapos esemény, hiszen anyacégünk sem autókereskedéssel, hanem az autóval kereskedők, autót, illetve alkatrészt eladók számára weboldal-fejlesztéssel és üzemeltetéssel foglalkozik. Azt viszont nyilvánvalóan a lehető legjobban tudják a kollégák, miként tudják a legprecízebben beállítani a részletes keresőben, hogy csakis az elvárásaiknak megfelelő autókat lássák. Kollégánk is így tett, aki szülei számára keresett légkondicionálóval és 5 ajtóval, azaz a két első és a hátsó ajtó mellett kétoldali tolóajtóval rendelkező, bruttó 3,5 millió forintnál nem sokkal drágább és lehetőség szerint 100 ezer kilométernél nem többet futott furgont.
Rá kellett jöjjön, hogy ilyen gyakorlatilag nincs. Kicsit lazított a feltételeken, árban és kilométerben is többet engedett. Ekkor jött képbe egy Transit részletes leírással, az elvárt tolóajtókkal, kevéssel 100 ezer kilométer feletti futással, nem csak aktuálisan hibátlan állapotban, hanem korábbi sérülésektől is mentesen. A telefonos érdeklődésre tulajdonosa elárulta a fotón kitakart rendszámot, említette, hogy nyugodtan kérdezzük le márkaszervizben a történetét, valamint azt is, hogy két javított kőfelverődés látható a fűtőszálas szélvédőn. Az autó kapcsán nálunk még a „túl tisztának tűnik” megjegyzés is elhangzott, de egyértelmű volt, hogy bár pécsi az autó, meg kell nézni. Így is tettünk még februárban, minden stimmelt, és az autóról alkotott kép csakis szépült. Végletekig pedáns tulajdonosa garázsban tartotta, átlagosan heti 1000 kilométert ment vele, kétévesen pedig mindig tervszerűen cseréli autóját, mellyel csakis tiszta dobozokat, padlószőnyeggel burkolt raktérben szállít. Mivel épp akkoriban járt nálunk a már Euro5-normás, de lényegében ugyanilyen (csak méretesebb karosszériájú) új Transit, még viszonylag pontos kép élt bennem, hogy milyen kellene legyen. A próbakör meggyőző volt, az eladó lelkébe gázolva (amiért utólag is elnézést kérek) mindössze annyit tudtam megjegyezni, hogy a váltón érezni, nem új. Ez persze teljesen természetes, hiszen újonnan is nagyon könnyedén jár a joystick-kar, s egyébként hajszálnyit lett csak lötyögősebb a lehúzott bő 100 ezer kilométer alatt.

Bár az elsőként megnézett autó megvétele sokszor nem ajánlott, itt kompromisszum nélküli vásárlásról volt szó, csattantak a tenyerek azzal a kitétellel, hogy az autó átadására csak az új, már gyártás alatt álló példány megérkezésekor kerül sor. Rizikó nem nagyon volt, egyrészt eszünkbe sem jutott, hogy az elkövetkező 1-2 hónapban gazdája széthajtaná a számára is a bevétel forrását jelentő Transitot, másrészt papírt sem írtunk, hiszen az eladónak is ott volt biztosítékként, hogy legrosszabb esetben a márkakereskedő visszaveszi tőle azt, kevéssel az általunk ajánlottnál szerényebb árért.


Utóbbira természetesen nem került sor, hiszen kollégánknak nagyon is kellett ez az autó, az a kisáruszállító, amely mostantól szülei vállalkozását, illetve annak termékeit viszi nem is akárhogyan. A legkisebb Transit karosszériájába ugyanis a fronthajtásúak között legerősebb, 140 lóerős, 2,2 literes TDCi turbódízel került, mely üresen repíti a karosszériát. Haszonjárműves szokás szerint nem publikál menetdinamikai értékeket a Ford - hiszen az erősen terhelésfüggő, a gyorsulás letaglózó. A hatfokozatú, pontosan, de már említetten, hajszálnyit lötyögősen járó karral kapcsolható váltóval a 100 km/órás tempó pontosan 2000 1/perccel, ideális körülmények között, csendesen futható, még az autópályás 130-140 km/órás utazótempó sem kunszt. A gyárilag megadott 7,5 l/100 km vegyes fogyasztás országúton simán lejjebb, akár 7 l/100 km alá vihető, ami igen szép egy bő 1,5 tonna saját tömegű, 3,3 tonnáig pakolható géptől.
Bár a Transit menetdinamikájával is letaglózó, kétéves példány legnagyobb erénye nem ez, hanem, hogy motorja teljesen új autót idézően, mindenféle szokatlan zaj nélkül, egészségesen és viszonylag halkan jár, valamint, hogy nem csak karosszériája horzsolásmentes, utastere is újszerű. A háromüléses vezetőfülkében vadonatújnak számítanak az eddig méretre készíttetett huzattal óvott ülések, de még a Trend ellátmánynál bőrbe varrt kormánykerék karimája is kopásmentes. Alul a légzsák borításánál látható néhány, vélhetően karóra által okozott apró karc, ha erősen vizslatjuk, a váltókaron felismerhető, hogy fogdosták, de ennyi. A Transit esetében a második lépcsőt jelentő Trend ráadásul igen jól felszerelt: manuális klíma, tempomat, fűthető szélvédő és elektromos külső tükrök egyaránt szerepelnek az alap Ambiente elektromos első ablakain, távirányítós központi zárján, kormányoszlopról vezérelhető CD-rádióján, vezetőoldali légzsákján és temérdek tárolórekeszén túl.

Utóbbiak és az újszerű állapot alapvetően határozzák meg az utastér hangulatát. Nyoma sincs melósautó-jellegnek, sokkal inkább egy igényes munkakörnyezet, mely mögött 6,5 köbméteres, 2582 mm hosszú, 1430 mm magas, 1762 mm legnagyobb szélességű raktér utazik, mely itt ráadásul (az opciós bal oldali által) két tolóajtón keresztül pakolható. Eur-raklapból három fér be egymás mögé keresztbe fordítva, akár az oldalajtó felől is betolhatóan. A kétévesen 114 ezer kilométeres futás kapcsán pedig érdemes végiggondolni, hogy mit is jelent ez egy autónak: megfelelő karbantartással – amit itt a márkaszerviz, illetve a számlák is igazoltak, nem vandál használattal – amit itt az egyszemélyes vállalkozás általi használat, illetve az állapot is szavatolt, gyakorlatilag semmit, a Transit szinte még csak bejáratást kapott. Nem csak motorja, futóműve is újszerű – érezhető, hogy könnyű dobozokat szállított csak, azokat sem sokat. Áruszállítónál, de még üzletkötői autónál is szerénynek mondható a csupán heti 1000 kilométeres futás. Lehetne akár kétszer, háromszor ennyi is. Igen, a kétéves autó futása akár 300 ezer kilométeres is lehetne, ezért aztán vásárláskor nincs nagyobb érték, mint a lekérdezhető, egyértelmű múlt.