Mit adtak nekünk az amerikaiak? – Megérkezett az új Mustang

„Mit adtak nekünk a rómaiak?” – hangzik el a kérdés az alapműnek számító Monthy Python filmben, a Brian életében. A gúnyosnak szánt kérdésre gyorsan érkeztek is a komoly válaszok arra utalva, hogy milyen sok hasznos dolgot vitt el a közel-keletre a Római Birodalom. Ugyanez a kérdés megállja a helyét az amerikaiakkal is. Feltehetjük gúnyosan, hiszen háborúk és gaztettek sokasága fűződik az USA nevéhez, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a világ egyik legjobban működő demokráciáját is ők hozták létre. Ám mielőtt nagyon eltávolodok a gondolatmenetemmel az autóipartól, gyorsan át is térek a póniautókra, amelyeknek itthon is nagy a rajongótábora, és szintén Amerikából jöttek. Egyik legismertebb képviselője ezeknek a járműveknek a Mustang, amelyet néhány éve szerencsére már Európában is hivatalosan forgalmaznak.

A felfrissített Mustang karcsúbb és morcosabb megjelenést kapott. Az ötödik generáció arca a legelső, 1960-as évekbeli póniautót idézte, ám a hatodik generációval vadabb tekintetű autóvá alakult, most pedig még morcosabb tekintettel néz ránk. A laposabb motorháztető és a módosított hűtőrács persze nem csak a morcosítást célozta, ugyanis az autó aerodinamikai hatékonyságán is javított. Ebben segítenek a küszöbidomok is, amelyek az autó alatti légáramlatokra gyakorolnak jótékony hatást, így kb. 3 százalékkal javítva a légellenállást.

Hátul új a lökhárító, illetve a diffúzor. A V8-as modell könnyen felismerhető a dupla kipufogóvégekről és a paripa helyén trónoló GT betűkombinációról. Az ikonikus, hármas osztású lámpa LED technológiával működik, ahogy a nappali menetfény és az első fényszórók is, sőt rendelhető akár LED-ködfényszóró is. Bővült a rendelhető karosszériaszínek száma is. Jelenleg összesen 11 szín szerepel a listán, ebből három teljesen új. Ezek a Kona Blue, az Orange Fury és a Need for Green, amelyek fehér vagy fekete versenysávokkal is kiegészíthetők. Emellett új, 19 colos kovácsolt könnyűfém keréktárcsák is megjelentek a kínálatban, amelyek többféle – Nickel, Ebony Black és Polished Aluminium – felülettel választhatók.

Sokan azért ódzkodnak az amerikai autóktól, mert az utasterükben használt anyagok nem ütik meg az európai mércét. Itt megint belekezdhetnék egy hosszas filozofálgatásba arról, hogy mit jelent az USA-ban egy autó és mit nálunk, de ezt meghagyom későbbre, most inkább mindenkit megnyugtatok, hogy a Mustang esetében nagyon figyeltek a minőségi anyaghasználatra. A középkonzolt kézzel varrott bőr borítja, az ajtókilincsek alumíniumból készültek és az ajtóborítást is kellemes tapintású anyagokkal oldották meg.

A Carbon Sport csomag megrendelésével az Alcantara és a szénszálas műanyag is feliratkozik az utastéri anyagok listájára. A bőrborítású ülések fűthetőek és hűthetőek, kivéve a Recaro versenyüléseit.

A kényelmes vezetési pozíció beállításakor néhány ergonómiai hiba azért feltűnik, például a szakaszos kormányállítás, vagy épp az, hogy a versenyautókéra emlékeztető kezelőgomboknál az üzemmódválasztóval csak egy irányban keresgélhetünk. Teszem azt a Normal módról átváltok Sport+ módba, de szeretnék visszatérni a Normalhoz, akkor végig kell pörgetni a további lehetőségeket, (pálya, gyorsulási verseny, egyéni), nem tudok egyet visszafelé lépve a normálra váltani. Persze ezeket a negatívumokat azonnal feledteti a V8-as motor duruzsolása. Fontos még megemlíteni a digitális műszerfalat, amelynek 12 colos, LCD kijelzője baromi jól néz ki, olyan, mint, amit a játékokban szoktunk meg. Néha tisztára a Need for Speed univerzumában éreztem magamat. Hangulatos megoldás az indítógomb villogása is. Harmincat villan percenként, ami pontosan megegyezik egy nyugodtan pihenő musztáng pulzusával, és az index kattogása is ennek a lenyűgöző állatnak a szívdobbanásaira emlékeztet a gyáriak szerint. Viszont engem inkább a trappolásukra.

Az ötliteres V8-as motorral felszerelt Mustangot beindítva szintén egy filmes jelenet jutott eszembe. Emlékeztek még az Égig érő fű című magyar filmre? Poldi bácsi mondogatta benne mindig, hogy „Csak az a szép zöld gyep! Az fog nekem hiányozni.” Ugyanez járt a fejemben egy kicsit másként: Csak az a V8-as brummogás, az fog nekem nagyon hiányozni. A világban zajló folyamatok a nagyköbcentis benzinmotorok ellen dolgoznak, úgyhogy érdemes még kiélvezni ezeket az autókat, amíg lehet. Ugyanis semmi más nem képes pótolni az élményt, amit nyújtanak.

A Mustang V8-as motorjának teljesítménye 450 lóerő, nyomatéka pedig 529 Nm. Ezt kettős rendszerű üzemanyag-befecskendező rendszerrel sikerült elérni, amely lényegében közvetlen befecskendezésre, illetve szívócső-befecskendezésre is képes.

A motorhoz 10 fokozatú bolygóműves automatikus sebességváltó és hatfokozatú manuális társítható. Lehet, hogy szentségtörésnek hangzik, de hajlok az automatikus felé.

A kézi váltóval valóban dolgosabb a masina vezetése, amennyiben kizárólag hobbiautónak használnám, akkor biztos, hogy ő lenne a nyertes, ám a mindennapi közlekedés során az automatának nincs párja. A kormánykerék mögötti váltófülekkel persze a vezető is válthat, de gyorsaságban nem valószínű, hogy képes felülmúlni a technikát. Egy biztos: a 450 lóerő terelgetése megfelelő alázatot és tapasztalatot követel. Még Normal módban is szereti tolni a farát az autó, hát még a sportosabb üzemmódokban. Ez egyszerre óriási örömfaktor, másrészt veszélyes játék is.

A 2,3 literes EcoBoost már szelídebb, ám a 290 lóereje szintén elég az élvezetes autózáshoz. Ez az erőforrás ugyanúgy választható az automatikus és a manuális sebességváltóval is, ám az automata ebben is kényelmesebb. Simán el tudom engedni a manuálist, hogy a múlt ködébe vesszen, mondom ezt úgy, hogy a Ford még mindig élen jár az élvezetes kéziváltók gyártásában. Ahogy a kormányzás és a futómű terén is meg merem kockáztatni, hogy etalonnak nevezzem a munkájukat. Különösen az új MagneRide lengéscsillapítókkal, amelyekben mágneses hidraulikafolyadék segítségével mindig az adott körülményekhez legjobban passzoló csillapítást értek el.

A kisebbik motorral sokkal magabiztosabban uralható a Mustang, talán a kabrióhoz ez illik jobban. Bár a V8-as hangja hiányozhat, viszont a nyugodt cirkáláshoz az EcoBoost is elég. Ráadásul még aránylag gazdaságos is.

A rövid próbaút során az országutas és autópályás szakaszok végén 8,7 literes átlagfogyasztást jelzett a központi számítógép. A V8-as viszont tényleg egy vérbeli élményautó, legszívesebben még álló helyzetében is folyamatosan túráztatnám, amit a szomszédok biztos „nagyon értékelnének”. Apropó szomszédok. Az aktív szelepes kipufogónak köszönhetően annak hangja is személyre szabható. Helyet kapott benne egy „Jó Szomszéd” üzemmód, amely az előre beprogramozott napszakokban visszafogja a hangerőt, így megmentve a jószomszédi viszonyt.

A Ford sportautója biztonság terén sem fukarkodik. Többek között adaptív sebességtartó, követési távolságra figyelmeztető rendszer segíti a vezető dolgát, illetve még sávtartó asszisztens is. A végére hagytam még egy örömhírt. Az ínyencek ugyanis hamarosan a Bullitt változatot is megkaparinthatják, hiszen a filmes utalásokkal teli Mustangot is elhozzák Európába. A Shadow Black vagy klasszikus Dark Highland Green fényezésekkel megrendelhető Mustang Bullitt modellt az ötliteres V8-as motor felpaprikázott változata hajtja 464 lóerővel és 526 Nm forgatónyomatékkal. Az új Mustang modellek árait még nem árulták el, ám hamarosan erről a titokról is lehull a lepel.