Miről is szól a villanyautók versenye, avagy az eTour?
Fizetett hirdetés
Start Münchenből, avagy végre tényleg indul az eTour
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Müncheni nyitónapja után útra kel az eTour 18 villanyautóból álló mezőnye, ma még csak Németországban mozgunk, holnap már Luxemburg a cél.
Egy kicsit mindenki őrült itt - akár így is összefoglalható az eTour mezőnye. De lehet úgy is látni, hogy a versenyzők és a szervezők a jövő mobilitásának ígérkező villanyautózás komoly elkötelezettjei, azt kívánják népszerűsíteni. Sőt, annál többet, a megújuló energiaforrásokon alapuló villanyautózást, így van olyan, aki már telepített, akár saját maga tervezett is mini naperőművet otthonába, van olyan, aki tervezi, és van olyan is, aki még nagyobban foglalkozik ilyenekkel.
A mezőny fele Tesla, zömében Model S, de van egy Model X is, ők a C0 kategóriában indulnak, míg mindenki más a C2-ben. Utóbbi 400 kilométeres hatótávig engedélyezett. A tavalyi győztes, az amúgy töltőadatbázis mobilalkalmazást fejlesztő, de azzal saját koponyájában is rendelkező Heiner Sietas egy kereskedőtől kölcsönkért növelt hatótávú Renault Zoéval vág neki a versenynek. Szolidan mondjuk úgy, hogy igen jó esélyekkel. Ugyanakkor a leginkább bohém résztvevő díjat kétségtelenül vivő Jaromir Vegr cseh versenyző szerint az ő 20 éves, de persze átépített Citroën AX-jének hatótávja még a Zoét is zavarba hozhatja. Meglátjuk. Szintén kereskedői háttérrel indul egy Hyundai Ioniq is, hazánkból pedig a verseny előtti héten regisztrálva érkezett egy frissített Volkswagen e-Golf is egy újságíró kollégával. Az elvi hatótáv-versenyben mi a Fordtól kölcsönkapott Focus Electrickel bizony csak a mezőny egyetlen, még frissítés előtti, tehát alap akkus Nissan Leafjénél vagyunk jobbak. Vajon eco vezetésben, töltés-optimalizálásban be tudjuk-e hozni a hátrányt? Rajta leszünk, aztán lesz, ami lesz.
A versenyzést véresen komolyan venni persze nem szabad - hangsúlyozta Werner Hillebrand-Hansen, az eTour főszervezője. A teljes szervezőcsapat - 12 ember koordinálja a 9 napos túra összes eseményét, valamint azt, hogy mindenhol tudjunk tölteni - azon van, hogy mindenki gond nélkül végigmenjen a túrán, mert mint láttuk már az első osztrák töltési kísérletnél is, adódhatnak problémák. Ugyanakkor ők is azt mondják, amit egyébként a Ford is sugall, 3 év múlva, 2020-ra tehető a villanyautók áttörése, akkor már messze nem lesz érdekes és akár kihívásokkal teli a villanyautózás - hosszabb távokon sem. Ugyanakkor úgy tűnik, a kezdeti nehézségeket letudva már ma sem az, és ennek megfelelően az idei az első év, hogy a teljes szervezőcsapat csakis villanyautóval megy végig a túrán. Azt ugyanis magunk is tapasztaltuk, ha töltésre tudunk bírni egy töltőoszlopot, illetve hálózatot, onnantól kezdve nem nagy kihívás hosszú távon sem a villanyautózás.
Az viszont fontos, hogy a regisztrációnkat csak akkor tekinthetjük késznek egy hálózathoz, ha már sikerült az első töltés. A töltőadatbázist építő, illetve azzal rendelkező Heimer ezért javasolta, hogy az Ausztriában kudarcot vallott töltőkulcsunkat tegyük próbára Németországban is még a verseny előtt, ugyanis lehet azzal is probléma. Ha már tesztelünk, rögtön adott két müncheni töltőcímet, amiket amúgy is ellenőrizni kellett. A teszteléshez (csak ahhoz) saját kártyáját is odaadta. A töltőpontnál két turpisság is kiderült: az oszlopnak épp a CCS feje rossz, továbbá kártyánk is. A holland Newmotion ügyfélszolgálatosa péntek este olyannyira segítőkész volt, hogy azt szajkózta, biztos elrontottam valamit a regisztráció során, én pedig hiába mondtam neki, hogy de hát látom az aktivált kártyát a webes felületen, be van állítva számára a fizetés is, nem értem mivel tudnám ennél is jobban aktiválni. Végül azzal zártuk a beszélgetést, hogy ő tulajdonképpen csak szerelőt tudna küldeni, a kártyára csak nyitva tartási idejükben, egy másik kollégája tud majd ránézni. Jeleztem, hogy jöhet a szerelő is a töltőhöz... Igen, tudják, de az a helyi üzemeltető feladata. Az egymásra mutogatás tehát itt is kiválóan megy.
Megy azonban az azonnali segítés is! Miután megmutattam Heimernek a problémát, és ő is úgy látta, hogy teljesen renden a regisztrációm és a kártyám aktiválása, rögtön mondta, hogy sokszor hibásak a chipek, majd előhúzott autójából egy pótkártyát. „Jegyezzem be a fiókomhoz, azzal jó eséllyel menni fog a töltés” - bíztatott. Ez a teszt még éppen hátra van, a Focus pedig a kifelé út többszöri villámtöltése után konnektorból is kapott végre egy teljes töltést. Mára csupán 272 kilométer az előirányzott, egy köztes töltéssel kényelmesen teljesíthető lesz a nap. Már amennyiben az a töltés kényelmes lesz.
A versenynek egyébként része az is, hogy miként töltünk, a pontozáshoz ugyanis nem csak a menetidőt, hanem az út közbeni töltési időket is alapul veszik. Regisztrált, és a versenyidőt nem növelő pihenőidőt csak a közös köztes eMeetingpoint állomásokon lehet tartani. Ezekre amúgy mindenhonnan további villanyautósokat invitálnak, így jövő hét pénteken (16-án) Budapestre is várják az összes hazai villanyautóst a Hősök terére. Mi pedig megnézzük addig, miként tudunk tölteni Ausztria és Németország után Luxemburgban, Belgiumban, Hollandiában, Csehországban és Szlovákiában. A hazai pálya talán már sima lesz, utána Horvátország és Szlovénia újabb kihívás lehet, Ausztriában pedig a már töltésre bírt rendszerrel csak azon lehet majd tovább ügyeskedni, hogy ingyenes töltőt találjunk, akad ugyanis ott is, csak nem olyan egyszerűen, mint - egyelőre - nálunk. Most viszont irány Ludwigsburg, majd a nap végén Stuttgart.
Tovább az eTour sorozat további cikkeihez. [hirdetescimke] Töltőpartnerünk a Schneider Electric, vezetéstechnikai partnerünk a Groupama Tanpálya[/url].
🙂
igen, sajna ez fordítva is megtörténhet: nincs rá garancia, hogy holnap is menni fog 🙂
A ChargeMap-on elég sok ingyen töltő fent van, érdemes nézegetni.
Az autópálya mentiek (amiket tényleg nem nagyon tábláznak ki előre), azok is rajta vannak.
Mondjuk franciáknál az jó volt, hogy ott a pályán kint voltak a jelek előre.
De az is igaz, hogy azok fizetősök voltak mind. Lehet valami összefüggés? 🙂
Csak így tovább! 🙂
Köszi az infót! Igen, a külföldi töltéssel vannak bizony gondok. Ha viszont tud az ember ingyenes helyen tölteni, akkor nem csak spórol, kevésbé őszül is, mert az RFID bizony nem mindig működik. Lásd pl a mai cikkben: tegnap már működött a tegnap előtt még nem jó charging key.
Ugyan Franciaországba nem mentek, de ha kiderül, hogy Belgium majdnem ua, akkor nem csodálkoznék.
A francia autópályákon van egy Corridoor nevű hálózat, ami többféle szolgáltató kártyájával is működik.
Elvileg.
Pl. a német PlugSurfing írja, hogy az ő kártyája jó oda, de mégis az volt a helyzet, hogy 3 oszlop közül csak 2-n fogadta el azt a rendszer. A 3. ugyan felismerte, de nem fogadta el.
Ja, igen, a Corridoor SODETREL-es oszlopai döbbenetesen nehezen olvasnak be bármilyen RFID kártyát! Sokszor, sokáig kell próbálkozni.
Ha Belgiumban hasonlók vannak, akkor ne adjátok fel elsőre. Meg másodikra se 🙂
És ha már elkezd tölteni, akkor semmilyen infót nem ír kis az oszlopra.
Se áram, se teljesítmény, se %, se idő.
Amikor lekapcsol, akkor sincs összesítés…
Majd amikor jön a számla 🙂
Egyébként érdekes a szolgáltatófüggő árazás.
A PlugSurfing-on keresztül (ahol elfogadta), ott 12-13kWh áramért elkértek 12-13EUR-t.
Ahol nem fogadta el, ott muszáj volt a helyszínen online regisztrálni a sodetrel oldalán, és töltő-kódot venni.
5EUR/töltés. Ami jónak tűnik, de a terhelést 50EUR-ral indítják, és csak sokára klíringelnek…
És az töltésenként 50EUR „kaúció”.