Minimalista luxuskocka 1992-ből – Mercedes 190 E

A szürke 190-es Mercedes érdekes csavarral került a karmaim közé. Ugye én lennék az a fura szerzet, aki 27 éves kora ellenére nem valami trendi és menő verdáról álmodozik, hanem már évek óta ezekről a kocka Mercikről. Ezt a kocsit is a Használtautó.hu[/url] keresőjével találtam, ugyanis éppen eladó. Nekem persze meg kell maradjon egyelőre ábrándnak - a pénztárcám csak a benne lévő maréknyi apró miatt dagad. Ettől függetlenül ki kellett próbáljam, hogy mennyire finom autó ma is egy huszonéves, de rendesen karbantartott, szép állapotú példány.

És itt válik el az a bizonyos a májtól. Mivel szép állapotban van és ízlésesen néz ki, ezért stílusos és érdekes autó. A menőség meg igen relatív, de egy ilyen szürke kockával garantáltan hatásos lenne az antré, gyakorlatilag bárhol. A W201-es kódú középkategóriás Mercedesről érintőlegesen már írtunk többször is. A C-osztály elődje bemutatásakor kicsapta a biztosítékot, hiszen ilyen kicsi autót előtte nem kínáltak a Stuttgartiak. Annyi ma már biztos, hogy siker lett és a legkisebb "rendes" Mercivel még épp az utolsó pillanatban de sikerült konkurenciát teremteni a 3-as BMW-nek.

Összesen 1,88 millió, tehát nagyon sok készült belőle 1982 és 1993 között. Ennek egyharmada dízel és alig 5 százalék volt hathengeres benzines. Nem nehéz kitalálni, hogy a nagymotorosak és a gyári sportváltozatok - amik a korabeli csillagos DTM autók alapját is adták - érik a legtöbbet. Mégis, időzzünk egy kicsit ennél az alapmotoros, késői példánynál! Ebbe nem dohányoztak bele, nem volt taxi, nem csúfították el fakormánnyal és háromküllős felnikkel, sem hátsó szárnnyal. Van rajta viszont a fényezéssel harmonizáló színű oldalburkolat Bruno Sacco vezető tervező iránymutatása szerint. Ez amúgy a 190-esek 1988 őszi modellfrissítésekor kerülte fel a sorozatra. Eredeti a színe, a 172 Anthrazitgrau névre hallagató árnyalat, ami gyakori a W124-eseken és a késői W123-asokon is. A kínálatnak a teljes modellciklus alatt a része volt, a szürkeség orrába épített 1.8-assal viszont csak '90 és '93 között készült a kocsi, 201.018 típusszámon. Hiába, akkorra a Mercedes is megszabadult a porlasztós motoroktól. Ez már csakis befecskendezéssel készült, de még ennél is négy előrementi fokozat járt a váltóba alapáron. Furcsán spóroltak.

Kerüljünk beljebb! A címben írt minimalista luxus, mint paradoxon, talán a beltéren érhető tetten a leginkább. Mert egy igazi Mercedes műszakilag kimagasló, ez látszik a legapróbb részleten is, de ennek az autónak az alapváltozatai már a maguk korában sem számítottak éppen jól felszereltnek. Nem úgy ez a példány, ami 1992 októberi, azaz most múlt 22 éves. A drágább tételek közül került bele négyfokozatú automata váltó, 3243,3 márkáért. Itt kell megjegyezzem, hogy csak a benzineseken volt programválasztó kapcsoló és E, azaz economy állás, amiben hamarabb vált fel és ezzel spórol, az S meg a standrad. Semmiképp sem sport, bár valóban hamarabb gangol vissza.

Aztán a metálfényezés sem volt olcsó, pontosan 1402 márkába és 20 pfennigbe került az archív katalógus szerint. A fekete, kockás mintájú szövetkárpit viszont az alapfelszereltség része. Sokkal szebb, mint a korai 190-eseké. Mivel késői darab, ebben nagyobb felület volt fabetéttel rendelhető és a W124-esére emlékeztető a hamutartó fedele és elhelyezése. Ezt látjuk ebben a kocsiban, meg a kazettatartó helyén lévő alapáras din méretű lukat. A legdurvább tétel az extralistán a klíma volt, ami 1992-ben 4594 márkába került, pedig nem is szabályozható, mint a W124-esekben. Igaz itt is megvan a két klímazóna, mint minden rendes, régi Mercedesben, de hőfokokkal nem segítettek, csak piros és kék sávokkal. Van viszont belsőlevegő keringetés, elöl elektromos ablak és elektromosan működtethető tolótető is. Utóbbiak együtt további jó 3 ezer, márkás felárat jelentettek. Nem is szabad ezen csodálkozni, hiszen még a hátsó fejtámlák, a hővédő üvegezés és fordulatszámmérő is fizetősek voltak.


1992-től minden Mercedes-Benz személyautóban széria volt a vezetőoldali légzsák és az ABS is, akkor ebben miért nincsen egyik sem? A műszerfali visszajelzőlámpák a jobb oldalon üresek, a kormány habosított műanyag, a motortérbe kukkantva meg csak a fékszervo látszik. Hol a lufi és jó kis négycsatornás Bosch ABS? Nos, hiába volt a Mercedes innovatív, ha akkori vásárlói kőkonzervatívak voltak és bár nem szegények, mégis hajlamosak egyesével leszámolni a márkákat. Mindamellett sokan "nem hittek" az ilyen elektromos hókuszpókuszokban, sok sofőrt zavart az ABS működése, a pulzáló fékpedál. Mindegy is, hogy ez vagy a spórolás az ok, az ilyen vevőknek találták ki a 470 és a 291 gyári kódú rendelhető tételeket, amik nemhogy pénzbe nem kerültek, hanem olcsóbbá is tették a kocsit. Ha valaki köszönte, de nem kérte a blokkolásgátlót, 1504 márka jött le az árból, légzsák híján meg 798. Bár egyébiránt a 190-esek között szokatlanul jól felszerelt ez a példány, így lehet, hogy nincs benne a két biztonsági felszerelés. Puritánok elhagyhatták a centrálzárat is, 661 márka volt a jutalmuk. Szerencsére az van a kipróbált szürkében.

Induljunk már végre! A nem túl hosszú próbakörön igyekeztem vigyázni a szemmel láthatólag eddig is óvott 190E-re. Beülve a hatalmas volán mögé nem csak magasságban állíthatjuk a vezetőülést, de még az ülőlap szöge is külön állítható. A legtöbb mai autó sem tudja ezt így. Helyet foglalva nyugtázzuk a meredek szélvédő mögüli jó kilátást, amin az aszimmetrikus külső visszapillantók is javítanak. Van könyöklő, előttünk a DTM stílusú egykaros ablaktörlő, hatalmas, 60 centis lapáttal. A kis 1.8-as duruzsol már, nincs más hátra, mint hogy a féken állva D-be húzzuk a váltót, kiengedjük az unortodox módon nem pedálos, hanem karos rögzítőféket és sikkesen elinduljunk.

A hatalmas kormány, az indexvisszajelző kicsit sem tolakodó, sokkal inkább megnyugtató kattogása legszebb gyerekkori emlékeimet hozza elő. Egy ilyen korú Mercedesszel a legjobb messze utazni, de a napi rutin során is pihentető és nem csak az automata miatt, hanem a műszaki összeszedettség megnyugtató érzése is ráncsimító. A csak 185/65 R 15 méretű gumikon finoman gurul, példás az egyesfutása, a pesti kátyúkat meg egykedvűen kisimítja, zavaró remegés, ijesztő hangok egy ilyen autóban nincsenek. Nem is lehetnek, ha ilyen jó állapotú, mint ez a példány. Az autópályázásnál jól jön az 55 literes tank és a teljes méretű pótkerékkel is 410 literes csomagtartó. 1.8-ast eddig nem vezettem, csak utaztam egy kék kéziváltósban. Eddig kimaradt az álmaimból, mert mindig is az etalon 2.3-asra vágytam, de beláttam, ez is bőven jól mozgatja a 190-est. Kicsit odalépve az E állásban nem is vált mindig vissza, simán elmegy a papíron nem túl nagy nyomtékából. Jobban odalépve, de persze a kickdown nélkül is visszavált és a négyhengeresek karakteréhez képest, egy távoli morajként némi ércességet is hallani. Városban a kátyúkat kerülgetve, a dugók mellett ellavírozva is hozza egy mai autó komfortszintjét. A kormány könnyű, mai szemmel ad visszajelzést is, de nyilván kicsit sem sportos. Ez még szerencsére bőven nem a Mercedes BMW-majmoló időszakából való darab. Közben a terheletlenül 14 centis szabadmagasság és az okosan síkba rendezett alja együtt a modern, de buta suvokhoz hasonló "terepjáróvá" teszik. Elég megnézni, hogy Albániában milyen utakon közlekednek vele.

De ez a szürke 190-es, bár nem nagymotoros és nem is 16 szelepes, mégsem fog a Balkánon elporladni. 38874 márka volt az alapára újkorában, most meg 2,5 millióért eladó. A szívükhöz kaptak? Hogy a szomszéd 500 euróért hoz szebbet? Hozzon nekem is kettőt! Ez a szürke viszont tényleg itt van Budapesten, érvényes forgalmival és a Schiller használtautó telepén meg lehet nézni. Rendben, tényleg kissé túl van árazva, de ha most lenne legalább 1,5 millióm autóra, akkor a tulaj nyakára járnék - nagyjából ennyi lenne a reális értéke. A tulaj amúgy nem kis mercis: több 190-ese és 124-ese is van, ezért engedte meg, hogy kipróbáljam a kocsiját. Ez a szürke most pont eladó. Igazolt előélettel és futással is kicsit sok érte a kért ár, de mivel nem sürgős, így ráér magasról indulni és esetleg később lejjebb engedni. Hátha jön valaki, aki nem csak beleszeret (mint én), de ki is tudja fizetni érte a kért összeget.