Minél kisebb, annál jobb? Teszten az Év Autója Volvo XC40
Volvo XC40 D4 AWD Automata Momentum teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Csúcsmotorjával, a mindenképp automata váltóval és összkerékhajtású, 190 lovas dízellel vallott az Év Autója díjjal kitüntetett Volvo XC40. Vajon tényleg meggyőző?
Nem csupán egy a tucatnyi kompakt SUV között, formájával és élen járó biztonsági arzenáljával is igazi Volvo. Menetfényei természetesen Thor kalapácsára utalóak, de maguk a LED fényszórók is említésre méltók remek adaptív fényük miatt
Nem elég, hogy a gyári weboldal szerint a "Volvo Cars kompakt szabadidőjárműve" az XC40, a 4,43 méter hosszú, tükrök nélkül is 1,86 méter széles és 1,65 méter magas, ráadásul 2,7 méteres tengelytávolságú SUV esetén még az "apró szabadidőjármű" jelzőt is elsütik. Apró? Legfeljebb a Volvo SUV-jai között, ugyanakkor ez is egy eléggé teljes értékű autó, széltében több is annál. Elöl-hátul el lehet benne férni, felnőttként, 180 centisen is, a ki- és beszállási kényelem a magas üléspozíció miatt átlag feletti, a forma pedig telitalálat. Nem csupán a Volvo mai arculata, hanem még egy kis játékosság, egy kis könnyedség, ami épp elég ahhoz, hogy ne visszataszító, hanem szerethető legyen a legkisebb Volvo SUV. Igaz, a nagyobbakban is van annyi kecsesség, hogy azok sem bántóak. Viszont úgy tűnik, a ma már a Geely tulajdonában lévő Volvo nagyon jól használja a kínai tőkét, tanul, fejlődik. És ez a fejlődés SUV-jain is nagyon jól érezhető. Az XC90-nél kiforrottabbnak, jobban összerakottnak tűnt az XC60, most pedig az XC40 annál is meggyőzőbb volt.
Opcióként kapjuk a kétszínű tetőt, ahogyan a tesztautón látható 18 colos felniket is. Utóbbira nem javaslom a költést
Ez az első autó, ami a Volvo új, P1-es CMA moduláris platformjára épül. Nem titok, hogy ezen jön majd a márka első villanyautója, talán épp az XC40-ben. Egyelőre azonban háromhengeres, 1,5 literes és négyhengeres, 2,0 literes turbós benzines, valamint 2,0 literes, 150 vagy 190 lóerős (négyhengeres) turbódízel jelenti a kínálatot. Az XC40 alapverziói fronthajtásúak, opcióként, illetve csúcsmotorral összkerékhajtást és 8 fokozatú automata váltót is kapunk. Az előválasztó mindnél elektronikus, kissé megszokást igénylő, ugyanis elinduláskor dupla húzást igényel, hiába, a biztonság itt elsődleges szempont.
Pont olyan, amilyennek egy Volvo utasterének lennie kell, sőt, még annál is jobb. Az óriási ajtózsebek filces bélése telitalálat
Hátul nem túl nagy az ülőlap, meredek a támla is, mégis egészen kényelmesen ülhetünk, a változtatható laphosszúságú első ülések persze még jobbak
Azt sem fogjuk elfelejteni, hogy Volvóban ülünk, annyira skandináv, annyira letisztult és minőségi a beltér. A jól felszerelt, bőrüléses tesztautóból nem hiányzott a Volvo legkellemesebb illata, a műszerblokk digitális, akár a navigációt is megjelenítő, a központi Sensus rendszer hatalmas érintőképernyője pedig olyannyira felhasználóbarát, hogy igazából azt sem fájlaltam, hogy a klíma csakis onnan vezérelhető. A hifi, ami opcióként Harman Kardon, nem csak iszonyatosan jól szól, hanem tekerhető hangerőszabályzót is kapott, ami annak ellenére elég hasznos és jó megoldás, hogy természetesen a kormánykerékről is vezérelhető.
Szinte mindent a központi érintőképernyőről vezérelhetünk, de a hifi kapott tekerős hangerőszabályzót is. Az elektronikus váltókar kissé megszokást igénylő, ám jól látható: a vaskos kardánalagút széle is puha filccel burkolt
A volán itt többféle módon is szolgál az autó irányítására, a hagyományos tekerhetőségen túl arról kapcsolhatjuk be a távolságtartós tempomatot, illetve a Pilot Assist rendszert, amit a 494 ezer forintos Intellisafe Assist opcióval kapunk. Bár az árlista félautomata vezetésként írja, inkább az elnevezés szerinti asszisztens szót alkalmaznám rá. Tudja az araszolófunkciós tempomatot, sávban tart városi tempónál is, igaz, 65-200 km/órás tempó közötti sávtartót már alapáron kapunk. Sőt, olyan biztonsági extrák járnak már alapáron is, mint a holttérfigyelő, a városi koccanásgátló, ami 60 km/órás tempóig megvéd a más autónak ütközéstől, a kerékpárosok gázolását pedig 50, a gyalogosokét 45 km/óráig hivatott elkerülni, s még azt is ígéri, hogy 15 km/óráig megáll a nagytestű állatok mögött. Utóbbival is egyedülálló az XC40, de ami az igazán állakat ejtő tudás az a 60-140 km/óra között aktív frontális ütközést elkerülő kormányzás, persze szigorúan csak akkor, ha a szenzorok szerint arra van mód. Mindez persze olyannyira elvi, hogy természetesen nem tettem próbára.
Láthatatlanul bújik meg a távolságtartós tempomat és a ráfutásvédelem szenzora a kamerás emblémában. A maszk mögött vezérelt lamellák temperálják a hűtőt
Önvezetésben tehát igencsak élen jár az XC40, még akkor is, ha messze van még a teljes önvezetéstől. Ugyanakkor nekünk vezetni sem rossz. Hangolható a kormányrásegítés, a váltó és a motor élénksége is – a menetmódválasztó Individual, azaz egyéni állásában, de persze van fix konfigurációk is. A futómű stabil, de megelégednék a Momentum szint 17 colos kerekeivel, ugyanis a tesztautó 18 colosaival már kissé feszes volt – a hazai utakhoz. Ami a motort illeti: a csúcsdízel 190 lóereje és 400 Nm nyomatéka bőven több az elegendőnél. A 7,9 másodperces 100-as sprint a gyakorlatban annyit jelent, hogy bármikor igen erőteljesen meg tudjuk lódítani az autót, a végsebesség is lehet 210 km/óra, de még fontosabb, hogy a 130 km/órás tempó is alig valamivel 2000/perc fölött futható, nyolcadik sebességfokozatban.
Elektromosan is síkba hajthatjuk a hátsó üléseket, hogy a kategóriában jónak számító, alapból is 460 literes csomagteret 1336 literesre bővíthessük, a raktérajtó láblendítésre nyílhat és záródhat is
Okos raktérszeparáló segíti a kisebb pakkok szállítását - több ilyen okos részlet is található a legkisebb Volvo SUV-ban
Dízelnél furcsa, de az XC40 2,0 literes gázolajosa még hangja miatt is szerethető. Stop-startja gyors és finom, ám városban annak ellenére magas az étvágya. Mármint a gyárilag ígérthez mérten. Ahhoz képest, hogy egy üresen is 1,7 tonnás, 190 lóerős, összkerekes SUV-ról van szó, teljesen korrekt
Vezeték nélküli telefontöltő elöl, USB-csatlakozó és ülésfűtés, valamint irányítható légbeömlő hátul is
Az XC40 leginkább imádható finomsága, az ülések széle után a gépháztető aljánál is kikandikáló svéd zászló
Megkerülhetetlen kérdés, hogy megérdemelte-e az Év Autója címet az XC40? A válasz pedig egyértelmű igen. Oké, hogy nem olcsó, de amit ígér, azt tökéletesen hozza. Plusz még azt, hogy biztonságban, önvezetésben élen jár, mindezt egy olyan kategóriában, a SUV-szegmensben hozza, ami ma a legkelendőbb. Továbbá kompakt külső méretekkel ad egy teljes értékű autót, amit ráadásul a miénknél fejlettebb világokban előfizetéssel is kínálnak, s ugyancsak világelsőségként gyárilag carsharing rendszerre felkészítve is kérhető. Ezek mind-mind olyan innovációk, amik simán eredményezhették a kitüntetést, pláne úgy, hogy az XC40 klasszikus autóként is több mint élvezhető. Mi kellhet még? Tudom, olyan bér, hogy megfizethető legyen, de annak hiánya már nem a Volvo hibája.
A Volvók válla itt sem maradhatott el, passzol is a formához
Nagyon sűrű a mezőny ebben a kategóriában, de sokat számít hogy szinte teljesen eltűntek a kifutó modellek egy mérettel feljebb, így nem jelentenek konkurenciát. Amúgy az XC40 esetében még mindig inkább várnék amíg az XC60 akciói megjelennek, az egy sokkal teljesebb értékű családi autó, meg azért igényesebb is. Godolom majd az XC40-hez is jön egy alapabb dízel (D2).
„ezen jön majd a márka első villanyautója”, alapjában véve már ott a Polestar kupé a SPA platformon.
jopofa kis gép, de azért nem egy nagy truváj. a toyo chr mintha 10 évvel előzné meg designra. motorerőre persze ez jobb, de agyrém még mindig ez a rohadt álterepjáró láz.