Mindent felülír a divat? – Renault Captur TCe 130 EDC

Eljött az idő, hogy ismét beszámoljunk a nálunk szolgálatot végző másik Renault-ról is. Mint azt korábbi cikkeinkből tudhatjátok, anyacégünkhöz, az Adevinta Hungary flottájába két új Renault tesztautó érkezett tavaly októberben. Egy kézi váltós Megane, melyről az első cikket ide, a másodikat pedig ide kattintva találjátok, valamint egy Captur, aminek a bemutató cikke ide kattintva érhető el. Eddig enyém volt a feladat a Megane bemutatására, most pedig a Captur okoskártyája is az én zsebemben landolt. Már csak azért is érdekes, mert a temérdek Captur tesztautó közül valahogy egyikkel sem találkoztam, talán az alap benzinest vezettem rövid távon, de nem maradt meg belőle túl sok, így most összeismerkedtem közelebbről az új kollégánkkal.

Elérte a 12 000 kilométert a számlálója, amiből 7000-et futott nálunk.

Nézzük, mik az eddigi tapasztalatok, és persze elárulom róla én is a véleményemet! Látvány. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Captur nem szép. Az sem lenne igaz, hogy egészen más, mint az előző generáció, hiszen a karakter maradt. Ez amellett, hogy tudatos, az egyik legjobb döntésük is volt. Az első Captur annyira népszerű volt, hogy még a kifutó évében is eladtak belőle csaknem 3000-et hazánkban, ami érthető is. Az új is meglehetősen vonzóra sikerült, a kerekded vonásokkal, itt-ott csinos domborításokkal és homorításokkal, határozott tekintetével egy elég jó karakterű autó. Azon kevés kocsik egyike, aminek jól áll a fekete, persze, itt valószínűleg a fehér tető, tükrök és lökhárítóbetétek kontrasztja is hozzátesz.

Jók a részletek, kellemesek a méretek, kevés a króm és minőségi a dizájn, nem csoda, hogy már ebből is jó néhány szalad az utakon.

Személyes kedvencem az ajtókon futó domborulatok és a motorháztető bordái, kimondottan kalandosan játszik rajta a fény, egészen megkapó. Nem rejtett a hátsó kilincs, mert itt cél a praktikum, és semmit nem söpörnek a szőnyeg alá, ellenben a csomagtérajtó nyitógombja már egészen alacsonyra került, hogy letisztult legyen az ajtó. Ügyes trükk, de a kezünk biztosan koszos lesz, akárhányszor kinyitjuk. Élettér. Megegyezhetünk abban, hogy a Renault utastérdizájnja kinézetre és minőségre is sokat fejlődött az utóbbi években. Az anyagok jelentős része igényes, ügyesen felhasználták bent is a fehér díszbetétet, valamint az ülések kárpitozását is ezzel kontrasztosították. Csinos a kormány, jó megfogni is, a mögötte található kis távirányító pedig már új, miután sokaknak nem tetszett a régi alkatrész. Elárulom, hogy használni azt jobb volt, mint ezt, dizájnosabb ugyan, de a gombok kisebbek. Elég jók az anyagok az ajtókárpitokon és a műszerfalon is, van persze egyszerűbb műanyag is, de kevésbé feltűnő helyen.

Az automata váltóhoz társított magasított középkonzol ötletes megoldás, ellenben sokat mocorog, aminek hangot is ad menet közben.

Kimondottan tetszik az ülések kárpitja, ma már a szövetből érdekesebb dolgokat képesek kihozni sokan, mint a bőrhuzatokból, ez is egy durvább szövésű, klasszikusnak tűnő, nagyon stílusos megoldás, és tapintásra is kimondottan jó. Komfort. Jogosan merülhet fel a kérdés sokakban, hogy egy Clio padlólemezre épülő, egyterűnek tűnő autó mennyire lehet tágas? Azzal, hogy itt felfelé építkeznek, megváltoznak a lehetőségek. A Captur utastere felfelé elég tágas, és hosszában sem lehet panasz. Sofőrként az említett középkonzol már az én térdem kényelmének az útjába is állt sokszor, de ezzel lehet, hogy sokan meg fognak barátkozni. A hátsó üléssor alapáron sínen tologatható, aminek a praktikum területén szerzett haszna az, hogy 526 literes csomagtartót is ki tudunk alakítani, vagyis nem éppen szűk autó. Az alap 422 liter is bőven elég lehet akkor is, ha nagyobb nyaralásra lesz bevetve a jövőben. Az ülések tömése puha, tartásuk csekély, az üléspozíció cserébe magas, így alacsony sofőrök is kimondottan jó kilátást tudnak kialakítani benne. Jól ültem a kormány mögött, ami annak is köszönhető, hogy a kormányoszlop ki-be is állítható. Hajtás. Dőzsölős a mai kínálatot tekintve az, ami a Captur tesztautóban van technika terén. 1,3-as turbós benzinmotor négy hengerrel és 130 lóerővel, valamint hétfokozatú duplakuplungos automata váltóval. A motor hangja szép, erőből ennél ne kelljen több egy hétköznapi járós autóba, a váltóval viszont vannak kétségeim.

A Renault EDC-je kimondottan gyorsan vált és a kormány mögötti fülekkel még utasíthatjuk is, amire azonnal reagál.

De elinduláskor, megálláskor, irányváltáskor és sokszor araszoláskor ez a szerkezet is tud botladozni, ami újkori jellemzője is, így ezzel érdemes megbarátkozni. Ami a pozitív hozadéka, hogy épp csak egy hajszálnyival fogyaszt többet jelenleg, mint a kézi váltós Megane ugyanezzel a motorral. Lehet, hogy köze van Mátyás ráhatásának (sajnos nem, nálam ez az autó is 1,5-2 literrel kevesebbet fogyaszt, mint a többieknél - Mátyás, a szerk.), de talán inkább a kollégák jobb lába szokhatott hozzá a Captur karakteréhez, valamint az év végi gyér városi forgalom is jót tett a fogyasztásnak, mert tankolás szerint 7,5-8,0 litereket produkál most a Captur. Csak a katalógusértékekhez képest tűnhet soknak, a motor erejéhez és karakteréhez viszonyítva, ami semmilyen negatívumot nem mutat fel, igencsak tisztességes ez így is. Kormányzása nagyon egyszerű, végtelenül könnyed, rásegítése hasonlóan légies, mint korábban a Fiatok és az Opelek City módjánál. Furcsa akadályt állít a végpontokon, amin elsőre nem, csak másodjára tudjuk túltekerni, ez vélhetően valami védelem lehet a kormánymű számára, hiszen koppra tekerni a kormányt hirtelen nem épp a hosszú kormánymű-élet titka. Tengelytávjához és nyomtávjához képest magas autó a Captur, ezért a futóművét valamilyen szinten feszesre kellett hangolni. A 17-es kerekekkel és a téli gumikkal ez sokszor zajos és rázós, ha töredezett úton közlekedünk, valamint a rugózási komfort is lehetne kényelmesebb. Ezzel együtt viszont a Captur stabil és jól kezelhető, szóval valamit valamiért. Szórakozás. Ha nem lenne elég szórakoztató figyelni, ahogy a fény játszik a Captur vonalain, akkor akad az utastérben is pár dolog, amivel eltölthetjük az időt. A multimédia 7 colos kijelzője már alapáron jár, amin Apple CarPlay és Android Auto lehetőség is fut mindenképp, vagyis navigációra nem is érdemes már költeni.

A zenelejátszás gördülékeny, az Arkamys hifi pedig váratlanul szépen szól.

Teltek a mély hangok, átjárják az egész karosszériát, a magas lehetne tisztább, de összességében sokkal korrektebb, mint azt vártam egy ilyen tömegmodellben. Kijelzőből került a kormány mögé is, ami kevésbé szórakoztató, mintsem informatív, ezen azt is beállíthatjuk, milyen fő információkat lássunk, fordulatszámmérőt, vagy klasszikusabb mutatós sebességmérőt, digitális sebességmérő mindenképp van a kijelzőn. A multimédia kezelése egészen logikus, ebben az autóban van vezeték nélküli telefontöltőpad is, amire ha bármit rakunk, üzenetet kapunk a kijelzőn, hogy a "fémdarabokat" távolítsuk el. Mentségére szóljon, hogy ennél komolyabb fordítási baki nem jött szembe és a menü gördülékenyen használható. Továbbra is egy elég csinos és praktikus autó a Captur, az én szemszögemből nézve azonban a minőségen több helyen még lenne javítani való. Erre a frissítéssel meg is lehet az esély, így kíváncsian várom, mit fog újítani rajta a Renault! Addig is, a legfőbb szempont az, hogy a divat oltárán messze nem áldoztak be annyit, mint az megkövetelné, a Captur jól használható, kényelme szinte minden jogos igényt kielégíthet.

Még fut egy kicsit nálunk, aztán érkezünk egy utolsó, záró cikkel is!

Cikkünket a Renault Hungária a Captur hosszú távú tesztlehetőségével támogatta.