Mindennapi daráló – Volkswagen Caddy MK1

A Golf élt, él, és élni fog, ahogy a Volkswagen kompakt modellje körül kialakult kultusz is valószínűleg örökre megmarad. 1-es Golfból viszont egyre kevesebb, amit egyáltalán megéri megpróbálni fenntartani, pont a kultusza miatt rendkívül keresett és sajnos a rajongók nagy százaléka nem az eredeti állag visszaállításában hisz. GTI beszerzésében már tényleg csak a szerencse segíthet, de volt még egy karosszériaváltozat, amihez furcsa ízlés, vagy egyáltalán életmód kell, hogy valaki olyanra vágyjon, ez pedig a Caddy, a Golf platós kivitele. Nem is tudom, mikor láttam utoljára guruló példányt, már persze ezen kívül, hiszen minden nap szembetalálkozok vele a szomszéd által. Minden nap, a Caddy él, mozog, nem is akárhogy, és mosolyt csal tulaja arcára. De mégis hogy csinálja ezt egy teherautó?
Mivel a Caddy alapvetően haszongépjármű, a legtöbbet annak is használták, a munkás évek pedig már évekkel ezelőtt elkoptatták őket, ez a patinás öregúr is az utolsó pillanatban lett kihúzva autóalkatrészek szállítása alól. Valószínűleg sosem volt még ilyen egyszerű dolga, mióta 1985-ben legurult a szarajevói gyártósorról. Nyugdíjas éveit napi használatban tölti és télen-, nyáron az első fordulatra pöccre indul a brutálisan nyers 1,6 literes dízel. Mit is lehet várni tőle, hiszen teherautó, besorolása is az, ennek megfelelően terhei is, mint a pályamatrica, amiből D2-est kell rá venni. Hangos, nagyon, 54 lóerő csupán, de nyomatékos. 5 fokozatú kézi váltót kapcsoltak hozzá, aminek az első fokozata épp csak megmozdításra elég, már le is forog, szinte rögtön jön a kettes. Na, de az a kapcsolási érzet! Az élményt alapból fokozza a színben passzoló és szerencsét is hozó 13-as biliárdgolyó a hosszú váltókar tetején, a kapcsolások pedig finomak. Nincs klattyanás, könnyedén tolni kell a fokozatokba, de pontosan érezni, mikor érkezett meg. Oldalirányba keveset mozog a kulissza, így a páratlan fokozatok nagyjából ugyanott vannak, de egyszer nem váltottam mellé, hinni kell benne, hogy jó helyre került.

Mivel egy elkezdett projektautóról van szó, elég sok a hiányosság és a be nem fejezett átalakítás. Így például a kárpit hiányzik a beltérből, az ülések 3-as Golfból származnak, ja, és a tetőt is kivágták, helyet adva egy Passatból érkező nyitható üvegtetőnek. Igazi áldás a gyárilag két lehúzható ablakot adó beltérben. A műszerfal alá is kell még egy burkolat, de a kormány és maga a műszerfal eredeti. A közel 70 000-es futás a motorra értendő, az ugyanis pont ennyivel ezelőtt kapott teljes felújítást, akkor nullázták, a karosszériában már inkább a millió közeli futott kilométer a reális. Ez egyébként a platón látszik a leginkább, rengeteg a horpadás, a sérülés, a helyreállítása nem lesz egyszerű. Itt viszont érdemes egy pillantást vetni az ajtó belső sarkára, a gyári szivargyújtóra. Volt a platón doboz korábban és még mindig megvan hozzá a gyári, de erre nem voltam felkészülve, ráadásul működik is a csatlakozó.
Rendkívül egyszerű szerkezet, csak az ajtótól hátrafelé különbözik az ötajtós 1-es Golftól és a fara nem gyárilag áll így, eggyel több lap került a rugókba, így picivel több mint egy tonnát is cipelhet. Itt nincs szervókormány, puhány új autókhoz szokott szervezetemet ez kicsit meg is viselte, de csak át kell szokni arra, hogy érdemi kormányzást megmozdítás után tudunk végezni, onnantól viszont a tenyeres tekerés is megy, nem katasztrofálisan nehéz. Az már egy fokkal érdekesebb, hogy egy mai autóhoz képest ugyanannyit fordul a kormány, de fele annyit a kerekek. A rugózása teljesen korrekt, túl rossz úton nem jártam vele, nyilván pattog a hátulja, úttartása viszont kimondottan jó a 195-ös gumikkal szerelt alufelnikkel.
A karosszéria szenved már néhány helyen, de messze nem az, amire csak legyintenek majd a lakatosok. A hátsó kerékíveknél van dolog, a már említett platón, valamint az ajtókon, amik helyett lehet, hogy érdemesebb lesz jó állapotúakat keresni, mivel erősen korrodált már az aljuk, megáll bennük az esővíz. Itt-ott némi horpadás is megcsillan a narancssárga fényezésen, de szerencsére semmi komoly. Caddyből épp csak felbukkan egy-egy a Használtautón, ott is nagyon ritkán, ha még jó állapotban is van, megkérik az árát. Egyikre se vigyáztak, így szinte csak leharcolttal találkozhatunk, és még az is többe fog kerülni, mint egy 10 évvel fiatalabb BMW. Ez a példány is 600 ezer fölötti összegért került gazdájához, aki szeretné felújítani, de időközben változott a helyzet: nem mutatna jól a gyerekülés a platón, így némi kipofozás után szabad préda lesz a Caddy. Előtte viszont a változásokkal még jelentkezem, hiszen egy ilyen ritkaság nem tűnhet el nyom nélkül.