Minden idők legtovább gyártott S-osztálya – 40 éves a W126

Az első S-osztály bemutatkozása óta a luxuslimuzin igazi mércévé vált kategóriájában. Ám most nem a legelső S-osztályról lesz szó, ugyanis a második generáció ünnepelte idén a 40 éves jubileumát. A típus történetét sokan az 1954-es Ponton, alias W180-as modellig vezetik vissza, ám hivatalosan csak az 1972-es W116-ostól viseli a Sonderclasse, avagy az S-osztály nevet. A második generáció viszont 1979-ben érkezett és mércét állított a kategóriában. A mérnökök mindent megtettek, hogy a kényelem, a biztonság és a hatékonyság csúcsát elérjék. Utóbbit azért is fontos hangsúlyozni, mert néhány évvel korábban az olajválság mélyrehatóan megváltoztatta az autós világot. A W126-ot pedig pont akkoriban kezdték fejleszteni, hogy a hat évnyi tökéletesítés után 1979-ben bemutathassák a szeptemberi Frankfurti Autószalonon. De miért is olyan különleges a Mercedes történetében? Természetesen azon kívül, hogy egészen 1991-ig gyártásban maradt? Nos, több dolog is felsorolható. Kezdjük talán a hatékonyságával, ha már az olajválságot említettem. A mérnökök célul tűzték ki, hogy 10 százalékkal csökkentik a fogyasztását az elődhöz (W116) képest. Ennek érdekében megpróbálták az autó tömegét minél lentebb tornázni - többek között könnyűfémek használatával. Sőt, a W126-os volt az első luxuslimuzin a Mercedesnél, amelyről lehagyták a króm lökhárítókat és helyette műanyag lökösöket használtak. De nem csak a tömegük miatt száműzték őket, ugyanis a légellenállásra sem gyakoroltak jó hatást. Márpedig az S-osztály második generációjának prototípusai rengeteg időt töltöttek a szélcsatornában, hogy a légellenállási együtthatót csökkentsék. Végül 0,36-os Cw értéket sikerült elérni, ami jelentős javulásnak számított a leköszönő modell 0,41-es értékéhez képes. Mindezt úgy, hogy lényegében egy nagy téglalap a forma, amit inkább neveznék időtlennek, mint szépnek. Mindenesetre még így 40 év távlatából is tekintélyt sugároz. Aztán beszélhetünk a biztonságról is, hiszen ezen a téren sem tétlenkedtek a mérnökök. Elérték, hogy az utascella sértetlen maradjon még 55 kilométer/órás tempóval bekövetkező ütközésnél is, és szintén világelsőként a W126-os a félátfedéses frontális ütközéses tesztek kritériumainak is megfelelt. Továbbá a Mercedesnél először ebbe a modellbe lehetett légzsákot rendelni, illetve kipörgésgátlóval gazdagítani a felszereltséget. Sőt, lényegében a Mercedes alkalmazta először kiegészítő biztonsági elemként a légzsákot. Az első amerikai próbálkozások ugyanis a biztonsági öv helyettesítésére szánták a légzsákot, a Mercedes viszont a kettőt együtt, övfeszítővel kiegészítve használta. Később, 1988-ban az utasoldali légzsák is megjelent az extralistán. Térjünk át a luxusra, hiszen az S-osztály ebben is mindig az élen járt. A második generációban már fűthető, nyolc irányban, elektromosan állítható első üléseket kapott az ügyfél, az automatikus klímaberendezés és az elektromosan állítható kormánykerék mellett. Furcsán hangozhat ez, hiszen manapság ezek a dolgok annyira hétköznapiak, szinte megfeledkezünk arról, hogy az 1980-as években még luxusnak számítottak. Az utasteret pedig minőségi anyagokból építették, többek között bőr és diófa felhasználásával. A menetkomfortról hidropneumatikus felfüggesztés is gondoskodhatott, amellyel az S-osztály még a rossz minőségű utakon is úgy suhant át, hogy abból vajmi keveset éreztek meg az utasok. Természetesen a motorpalettát is a korszak elvárásaihoz igazították. A W116-ban is használt V8-asokat módosították, például könnyűfém forgattyúsházakat kaptak és a hengerűrtartalmukat is megnövelték. A 4,5 literest leváltotta az ötliteres, míg a 3,5 literes helyére 3,8 literes egység érkezett. Szerepelt a listán öthengeres, háromliteres dízel is, amelynek teljesítményét 125 lóerőre növelték, a csúcson pedig az 5,6 literes, V8-as benzinmotorral szerelt SEL állt 272 lóerővel, illetve ennek 300 lóerősre növelt változata. A ráncfelvarrás elérkezésével a 3,8 literes motort 4,2 literesre cserélték, amely már 245 lóerőt tudott, a dízelt (300 SDL) pedig szintén módosították és 150 lóerősre izmosították. Természetesen az AMG ezt a típust is kezelésbe vette annak idején, de létezett hatajtós, hosszított változat, illetve páncélozott verzió is, illetve SEC néven kupé karosszériás S-osztály is. A modell népszerűségét bizonyítja, hogy 12 évig maradt gyártásban, ezzel pedig nem csak a leghosszabb ideig gyártott S-osztály címére pályázik a második generáció, de a legkelendőbbre is, hiszen 1991-ig 818 036 darabot gyártottak a limuzinból, míg a később bemutatott kupéból 74 060 darab látta meg a napvilágot.