Minden dízelautó egy időzített bomba?

A dízelmotorok a mai napig sokak kedvencei, ráadásul vannak olyan felhasználási módok, amelyekre még mindig nincs jobb alternatíva, a modern dízelek pedig a közhiedelemmel ellentétben nem is kiemelten környezetszennyezők. Kis fogyasztásuk, nyomatékos karakterisztikájuk és a hosszú utakra tervezett mivoltuk figyelembevételével aligha lehetne vitatni, hogy jogos a ragaszkodás, még akkor is, amikor az Euro normák miatt lényegében kihalófélbe kerültek. Van viszont egy olyan, végzetes hibalehetőségük, amiről sokan nem is tudnak: az úgynevezett "öngyilkos dízel", más néven "elszabadult dízelmotor" avagy angolul a "diesel runaway".

Ekkor a motor magától felpörög, majd hiába állítod le, folytatja a pörgést, méghozzá hatalmas zajt és füstöt generálva, legtöbbször egészen addig, amíg túlterheltségében a motor számára végzetes károkat nem produkál.

A félelmetesnek hangzó hiba lényegében az is, ám nem kell rettegésben élni: ez a baj ritkán jön, de akkor valóban "csőstül". Ráadásul meg is lehet előzni, sőt, ha időben fel tudjuk ismerni, akkor a hiba bekövetkeztekor is meg tudjuk menteni az autónkat a még nagyobb kártól. Ehhez viszont kiemelt fontosságú tudni, hogy mi is ez az egész, illetve mitől indul el. A hiba lehetősége a dízelmotor egyik legalapvetőbb működési sajátosságából, a benzinesekkel szembeni egyik legfontosabb különbségéből adódik: hogy az üzemanyag és levegő keverékét nem szikra, hanem a kompresszió és a hengerben jelenlévő magas hőmérséklet gyújtja be. A benzinmotort éppen ezért szinte bármilyen körülmények között le lehet állítani, ha ugyanis elveszed a szikrát, akkor nem lesz, ami begyújtsa az üzemanyag és a levegő keverékét. A dízelmotort ezzel szemben - szikra híján - úgy állítod le, hogy elveszed tőle az üzemanyagot, amit egyenesen a hengerbe fecskendez az üzemanyagrendszer, így nem lesz, ami begyulladjon az itt jelentkező nyomástól és hőmérséklettől. Természetesen a dízelmotor működési elvébe ennél sokkal mélyebben is bele lehetne menni, magában is érdekes téma, ám ennek a konkrét problémának a megértéséhez egyelőre ennyi is elég. Mindezt az alábbi animáción is végigkövethetitek: jól látszik, hogy a benzinmotorhoz képest tiszta levegő áramlik be a levegő és az üzemanyag keveréke helyett, továbbá nincs szikra a folyamatban, így az összesűrített és felforrósodott levegőbe fecskendezett üzemanyag csak a nyomástól és a hőmérséklettől gyullad be. A hiba éppen emiatt lehetséges: ha már jár a motor, akkor az üzemanyag magától gyullad be, így amennyiben az autó befecskendezőrendszerén kívül bármilyen "külső forrásból" érkezik üzemanyag, úgy hiába "állítjuk le" a motort, az továbbra is járni fog. Általában ez a külső üzemanyag a motorolaj lesz, az ugyanis éghető, ráadásul bizonyos körülmények között alkalmassá válhat arra is, hogy üzemanyagként funkcionáljon a dízelmotorban. Normál működés közben azonban még minimális mennyiségben sem juthat motorolaj a rendszerbe, a legtöbb motor még kopottan sem tud ehhez elegendő kenőanyagot átereszteni a dugattyúgyűrűk mellett.

Így az esetek 99 százalékában a problémát előidéző olaj a turbófeltöltőtől érkezik.

Ennek az alkatrésznek ugyanis a motorolaj biztosít kenést és hűtést is, meghibásodása esetén pedig lehetséges, hogy ezt az olajat éppen a motorba áramló levegőbe engedi el. Kis mértékű szivárgás esetén ez még nem jelent veszélyt, ám ha további használat esetén megnő a levegőbe szabaduló olaj mennyisége, valamint az égéstér hőmérséklete és még néhány érték is épp stimmel, akkor kezdődik el a fenti fotón és a lenti videón is látható folyamat. Ha eközben az autó épp sebességben van, akkor a sofőr először csak annyit észlel, hogy gázadás nélkül elkezd nőni a fordulatszám, ha pedig kinyomja a kuplungot, vagy "N" állásba löki az automata váltót, akkor az ellenállás nélküli motor még jobban felpörög. A természetes reakció ilyenkor a legtöbb sofőrnél a motor leállítása, ám mivel ezzel "csak" elvesszük a gázolajat a motortól, az tovább fog járni, hiszen már nem a befecskendezőrendszerből érkező üzemanyagot égeti, hanem a turbóból elszabaduló motorolajat. A megemelkedett fordulatszám azonban nagyobb olajnyomást, így még több olajat és még több beáramló levegőt, ezzel tovább növekvő fordulatszámot eredményez. Ez tehát egy önmagát generáló folyamat, amelynek a motor valós lehetséges legnagyobb fordulatszáma szab határt, így sokszor 8-10 ezerig is elforog a dízelmotor, amelyet legfeljebb hatezres percenkénti főtengelyfordulatra terveztek. Ekkor már szinte lehetetlen leállítani a folyamatot, ráadásul sokan ekkor már pánikba is esnek, és kiszállnak, így nem marad más, mint megvárni a végét. Néhány percnyi horror után vagy eltörik valamelyik létfontosságú alkatrész a tervezettnél jóval többet forgó gépezetben, vagy egyszerűen elég az összes motorolaj és lefullad a motor. Egy valami biztos csak: ha nem semmisül meg a motor, akkor is olyan kopás és túlmelegedés okozta károkkal számolhatunk, amelyeket már csak teljes motorfelújítással vagy motorcserével lehet helyrehozni. Bár a fenti videó veszélyesnek tűnhet, és az adott helyzetben félelmetes is, két jó hírünk is van. Egyrészt nem veszélyes a közvetlen környezetére az autó ilyenkor, már persze abban az esetben, ha nem épp a motortérben matatsz, amikor valami elszabadul. A videón látható, a hangja alapján 1,9 vagy 2,0 literes TDI erőforrás ugyanis kibírta megsemmisülés nélkül, ám nem mindig húzzák addig a motorok, hogy elfogyhasson az olaj. A másik jó hírünk, hogy az öngyilkos dízel valóban ritka jelenség, ráadásul kellő odafigyeléssel szinte nullára csökkenthető az esélye, hogy így járjunk, ha pedig már elkezdődött a baj, de időben felismerjük, akkor még meg is lehet állítani a folyamatot. Még mielőtt erre rátérünk, mutatunk még néhány videót, ahol "elszabadul" egy-egy dízelmotor. A harmadik és a negyedik felvétel Magyarországon készült, érdemes meghallgatni az utolsó videóban a járókelőket, akik nem értik, hogy a sofőr miért nem állítja le az öngyilkos dízelt. A válasz egyszerű: azért, mert ilyenkor már nem lehet. A legfontosabb alapvető tény ezzel a jelenséggel kapcsolatban, hogy egészséges motor ilyet nem csinál. Éppen ezért azzal tudod megelőzni, hogy így járj, ha a dízel autód turbójára különös tekintettel odafigyelsz. Ennek két fő eleme közül az első a megfelelő olaj használata, akár annak specifikációját, akár korát és futásteljesítményét nézzük: érdemes legkésőbb a gyártó által előírt rendszerességgel, vagy akár annál gyakrabban olajat cserélni, és sohasem szabad lejjebb adni a minőségből. A második a turbó használata, amelynek két fő mozzanata az indítás és a leállítás. Nem szabad indítás után rövid idővel komoly terhelésnek kitenni a motort, ideális fordulattartományban (dízel autóknál általában 1800 és 2500 között) óvatosan kell vele közlekedni, az olaj ugyanis üzemi hőfokon teljesít a legjobban. Még fontosabb azonban, hogy sose állítsuk le azonnal a motort, ha éppen magas fordulatszámon vagy nagy terhelésen használtuk, az olaj ugyanis nem csak keni, hanem hűti is az akár 1000 fok feletti hőmérsékletű tengelyt. Ekkor a nagyjából 100 fokosan beérkező olaj alig néhány tizedmásodpercet tölt a turbótengely mellett, mégis közel 200 fokosan távozik, így elég néhány másodpercre megszűnnie az olajozásnak, hogy az ott maradt kenőanyag ráégjen, ezzel komoly károkat előidézve. Az egyik ilyen kár az olajszivárgás lehet, amely nagyban hozzájárul a fenti folyamat bekövetkeztéhez. Ha tehát vigyázol a turbóra, akkor közel nullára csökken az esélye az efféle bajnak, ám ha mégis bekövetkezik, akkor fontos tisztában lenni a teendőkkel. Az első és legfontosabb, hogy amint észleled, hogy az autód magától gyorsít, hagyd sebességben, ne lépj a kuplungra és - miután meggyőződtél róla, hogy senki sem jön veszélyes közelségben mögötted - állj rá a fékre, amilyen erővel csak tudsz, ne engedd fel egy kicsit se, amíg meg nem állsz. Autópályán extra lépés, hogy a leállósávba érkezve kell végrehajtani a mutatványt. Ha időben reagáltál, akkor az autó lassulni kezd, majd a motor erőlködésekor egyre erőteljesebben rázkódik a karosszéria, végül pedig lefullad az autó és hirtelen megáll. A lábadat csak akkor vedd le a fékről, amikor már az autó is teljesen megállt, a kuplungot pedig ne nyomd ki! Ha nem reagáltál időben, vagy nem tudsz azonnal biztonságos helyre félreállni, ezért később kezdted el a lassítást, akkor előfordulhat, hogy már késő lesz és nem tudsz akkora fékhatást kifejteni, hogy meg tudd állítani az autót. Ha hiába nyomod a féket, nem lassul az autó, vagy akadályhoz közeledsz, akkor inkább vészfékezz, tehát állj rá a kuplungra és a fékre együtt. Ekkor nagyon gyorsan fogsz megállni, a motor pedig - mivel már nincs terhelés alatt, de rengeteg "üzemanyagot" kap, felpörög és elkezdődik az olajégetés. Amint megállt az autó, próbáld meg lefullasztani: húzd be a kéziféket, állj rá a fékpedálra és a kuplungra, tedd a lehető legnagyobb sebességi fokozatba, azaz ötödikbe vagy hatodikba a váltókart, és miközben a féket nem engeded fel, határozottan lépj le a kuplungról. Ha sikerrel jársz, akkor az autó hatalmas rántással meg fog állni: nem kizárt, hogy a váltó egyes alkatrészei tönkremennek, ám még mindig így a legjobbak az esélyeid, hogy a lehető legkevesebb anyagi kárral úszd meg a dolgot. Ez utóbbi megoldás akkor is működhet, amikor az utcán látsz ilyet, már folyamatában: ha elég bátor vagy, akár segíthetsz is az öngyilkos dízel lefullasztásában, a szürke Opel Astra korábbi videójában konkrétan egy ilyen segítségnyújtás látható. Jóval nagyobb probléma, ha mindezt egy automata váltós dízel csinálja, akkor ugyanis erősen korlátozottak a lehetőségeink. Ahány váltó, annyi különböző esetleges jó válasz van, és egyik sem hoz biztos sikert. Ha pedig egy ilyen próbálkozás bukik, akkor vele együtt hal meg az automata váltó is, ráadásul még annak a kockázata is megvan, hogy az autó újra elindul és gyorsítani kezd. Így szinte semmit sem lehet ajánlani, mert ilyen esetben a váltó felújítása gyakran többe is kerülhet, mint amennyibe a motort kerülne talpra állítani vagy cserélni.

Ha pedig már a költségeknél tartunk, akkor érdemes arra is kitérni rendesen: mennyibe kerül helyreállítani egy így szétforgott dízelmotort?

A borsos áron mért hazatrélerezés után a rendberakás biztosan egy sok százezres turbófelújítással, vagy netán annak cseréjével indul, hiszen ez az alkatrész okozta a bajt. Mindenképp ki kell továbbá tisztíttatni az egész szívórendszert, hiszen tele lesz olajjal, majd meg kell vizsgálni a motort. Ha csak néhány másodpercig forgott a határain túl, akkor jó eséllyel komoly kár nélkül megúszta, így csak az olaj és a vezérlés cseréje lesz kötelező. Ám manapság már ez sem aprópénz, egyes modelleknél, minőségi alkatrészekkel számolva csak az anyagköltség elmehet a hatodik számjegyig. Ha nem sikerült időben lefullasztani, ezért a motorban eltört valami, akkor jó eséllyel annyi kár esett a rendszerben, hogy csak a motorcsere segíthet. Egy valóban jó donormotorral és annak teljes beépítési költségével számolva ez is lehet milliót közelítő tétel, ekkor viszont lehet turbóval együtt keresni cseremotort, talán úgy olcsóbb lesz a végösszeg. Akkor sem lélegezhetünk azonban fel, ha a motor kibírta a próbát és hosszú percek alatt elégette az összes olaját, majd csak akkor fulladt le magától, amikor a "10W-40" elfogyott. Ekkor ugyanis a percekig tartó, irreálisan magas fordulatszám komoly kopást eredményez lényegében minden mozgó alkatrészen, majd amikor elfogy az olaj, akkor először a hengerfej alkatrészeinek szűnik meg a kenése, aztán sorban minden másnak is, végül pedig még a csapágyak is kenés nélkül futnak az utolsó 10-15 másodpercben. Így tehát - amennyiben nem sikerült még az elején megállítani az elszabadult dízelt - valószínűleg nem úszod meg motorfelújítás vagy motorcsere nélkül, ami a hazai autópark 15 éves átlagos életkorát figyelembe véve jó eséllyel egy gazdasági totálkár lesz. Érdemes tehát rendszeresen karbantartani az autót, és a turbóra is odafigyelni, ám rémálmaid valóban ne ettől legyenek. Az öngyilkos dízel még hazánkban is ritka, pedig ha valahol akadnak gyérül karbantartott, rossz állapotú dízelek, hát itt találni bőven. Ráadásul ha tudod, hogy mit csinálj, akkor a bajt is viszonylag olcsón megúszhatod, már a legrosszabb eshetőséghez képest.