Milyen egy Golf egymillió kilométer után? Megnéztük!
Volkswagen Golf 1.9 TDI, 2004 - használtteszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Nincs egymillió kilométert mutató Golf IV. A kijelző megállt eggyel előtte, de a napi számláló és a tulajdonos szerint belement azóta is közel 120 ezer kilométer. Ilyen is lehet egy átlagéletkorú autó.
Egy bő 13 éves, 2004-es Golf, épp a hazai autópark egyik átlagmodellje, a képen látható példány esetén 1 116 000 kilométerrel. Messziről egész jól mutat a 2012-ig sárga rendszámot hordott távfutó. A felnik utólagosak, nem gyáriak
Most, miután vezettem a bő egymillió kilométert futott Golfot, meg hozzá közel ötszáz kilométert, esett le a tantusz, hogy ez a 2004-es autó gyakorlatilag a hazai autópark átlagéletkorát képviseli. Futása persze jelentősen átlag feletti, ha az évekre leosztjuk, 13 év alatt évi átlagban 85 ezer kilométer ment bele, az első 8 évében pedig évi 100 ezer feletti volt a futása. Van ilyen, területi képviselők és taxisok esetében. Ez a Golf utóbbi volt, 10 éven keresztül, bele is került közel 990 ezer kilométer, aztán eladósorba került. Első tulajdonosa 8 év után, 988 ezer kilométerrel, 750 ezer forintért adta el, akkoriban a hasonló korú Golf TDI-k 1,5 millió forint körül cseréltek gazdát. Már akkor is kuriózum volt egy ilyen Golf, így már akkor is megjelent róla egy-egy cikk, de lassan a Golfot 5 éve váltó PD TDI motoros Octavia is megfutja ezt a távot Dénesnél, aki talán inkább szállító, mint taxis. A helyi rutin utak mellé neki hasonlóan megszokott, ha a környékbeli ipari alkatrészgyártók pakoltatják tele kombiját, hogy azokkal mihamarabb Franciaországba, Hollandiába, Dániába szaladjon. Egy ilyen kör 3000-3500 kilométer. A gyártóknak jobban megéri a taxis futár, mint a kötbér. Dénesnek, illetve autójának pedig épp ezek a jó fuvarok.
Mint a legtöbb autónál, itt is a járda, akarom mondani a nálunk legtöbbször hiányzó útpadka felőli oldal a kevésbé szép, a küszöböket megette a sok kőfelverődés, illetve utána a rozsda
A bal és a jobb hátsó küszöb. Mindkettő rozsdás már, de utóbbi jelentősebben, már a javítás is
Ilyen körülmények között, hosszú autópályás utakkal érthető, hogy 988 ezer kilométert úgy szolgált végig a Golf, hogy tulajdonosa nem habarodott ki belőle. Az 1,9-es, még nem PD, de már 90 lóerős TDI közismerten a konszern egyik legtartósabb motorja. Ereje már nem kevés, lehet vele előzgetni, a 100-as sprint 13,1 s vele, a végsebesség 180 km/óra. A 130 km/órás tempó 2900/perc fordulattal futható vele, illetve az egymillió kilométeren túl is finoman, pontosan kapcsolható, de csak 5 fokozatú váltóval. A kilométerek száma egyébként már csöppet kérdőjeles, az egymillión ugyanis nem fordult túl, nem is fordult át a csak 6 karakterből álló számláló. Már évek óta 999 999-en áll. Azóta csak a napi számláló meg a második tulaj jegyzetelése jelzi a kilométereket és a 10-12 ezere kilométerenként megejtett olajcserék idejét. Amennyire mesebeli volt az első 988 ezer kilométer naplója: első fékcsere 400 ezer kilométernél, kuplung 550 ezernél, majd 950 ezernél, ugyanakkor hátsó lengéscsillapítók, szervoszivattyú és kerékcsapágyak, annyira drasztikus lett az elmúlt 5 év és az ennyi idő alatt belekerült bő 170 ezer kilométer listája.
Egész szép a műszerfal, a négy légzsák közül egy sem nyílt még, a plasztik kormány még az eredeti, döbbenetes állapotban, ami persze az éveken át hordott kormányvédőnek köszönhető
Az utasüléseken még szakadásmentes a kárpit, egyben lévő a párnázat
A sofőrnél már az ülőlapon és a támlán is van szakadás
Na persze 1,1 millió kilométerre vetítve még mindig szerény a hibalista, illetve jónak mondható a mai állapot. Ugyanakkor ijesztő lehetett, amikor 1 millió és 20 ezer kilométer után a motor - autópályán - a kettes henger, vélhetően egy porlasztóhiba miatti megolvadása miatt megállt. Motorcsere következett, amire egyébként fel is hívták a második tulaj figyelmét az értékesítéskor a nagykanizsai WeltAutónál, hogy bármikor jöhet. Bele volt kalkulálva az árba, egy osztrák bontóból 110 ezer forintért jött egy cseremotor, amit még mindig megérte beépíteni a sokat futott bódéba. Igaz, utóbbit sem kímélték az évek. A sok kilométer kőfelverődésben, kerékdobokba, küszöbökre hordott sóban is bővelkedhetett, így ma a 13 éves Golf küszöbei már egyrészt virágoznak a rozsdától, másrészt már - nem túl szakszerű - javításokat is tartalmaznak, az elmúlt években bizony megkezdődött már a toldozgatás.
Az automata klíma az Ocean felszereltséggel járt, a váltógomb viszonylagos épsége is a hosszú távú utakról tanúskodik, meg persze arról, hogy a még nem PD 1.9 TDI (210 Nm csúcsértékű) nyomatéka egész széles tartományban élvezhető
megmondhatatlan, hogy valójában mennyi kilométer van benne.
Esetükben fokozottan érdekes az aktuális állapot és persze az igazolt múlt, hogy tudjuk, milyen karbantartások következnek, milyen hibákra számíthatunk.
Már nem az eredeti a motor, de már ebben a kocsiban is közel 100 ezer kilométert szolgált a korábbi 1 milliót futottat bontóból váltott újabb egység. Pont olyan szépen jár, mint egy százezret futott, persze nyilván több van már ebben is. A fogyasztás autópályán (130-as tempóval) 6, városban 5,5, országúton 5 liter körüli
Van, pontosabban lehet élet 1 millió kilométer felett is egy autóban, de ehhez alapvetően három dolog kell, és nem feltétlen az, ami a háborúhoz (pénz, pénz és pénz), hanem jó konstrukció, optimális üzem, ami ugyanúgy a jó gazdán múlik, mint a harmadik és talán legfontosabb: a nem elspórolt karbantartás. Ez a Golf egyébként nemrégiben 465 ezer forintért került harmadik tulajdonosához, ugyanúgy a nagykanizsai Das WeltAuto telep, azaz az Istiván Autón keresztüli adásvétellel, ahogyan 5 évvel ezelőtt a másodikhoz. Van tehát kereslet ilyen autóra is, mert a vevők már nem elsősorban a kilométertől félnek, persze attól is. Erről azonban már az alábbi keretes szól.
Magas futása és jól látható korróziója miatt a hasonló árú korú Golfok árának 60 százaléka körül ért ez a Golf is, követhető múltjával és hibamentes működőképességével azonban eladta magát
Már nem a kilométerszám a fő mumus
Szokatlan, hogy egy tesztautóért 450 kilométert autózzunk, de az egymillió kilométeren túl járó Golfért bevállaltam ennyit - összekötve a Renault Zoe próbájával (hamarosan arról is írunk...), de szokatlan az is, hogy a tesztautót maga a cégtulaj hozza a megbeszélt találkozópontra, ami ez esetben mi más lehetett, mint a helyi villanyautó-töltőoszlop. Így aztán volt módom kifaggatni Istiván Tamást, aki egykor a helyi Volkswagen szalonban kezdett, annak használtautó-vezetője volt, majd annak csődbemenetele után, a piac mélypontján lett kényszervállalkozó, s így építette fel az ország egyik legnagyobb Das WeltAuto telepét. Annál a cégnél dolgozott tehát, amely újként átadta a fenti Golfot, majd mindkét használtkénti értékesítése is rajta keresztül ment, de közben is végigkövette az életét. A nem egész 1,5 évtized alatt nagyon sokat változott az autópiac, a kétezres évek eleji Kánaán után 2009-ben ugyebár kártyavárként omlott össze az addig egészségtelen hitelek által is fújt piac. Majd jött a használt autók felé nyitás, amikkel szintén sokan megégették magukat. Tamás szerint mára enyhült a kilométerektől való félelem, míg régebben egy 200 ezer kilométer feletti autó már csak drasztikus árejtéssel volt eladható, ma a bűvös határ már a 300 ezer kilométer, a felette járó autók az akár csak 50 ezerrel kevesebbet futottak árának 60 százaléka körül érnek csupán.
Ami viszont józannak mondható, hogy a kilométer-félelemnél is jelentősebb lett a bizonytalan múlttól való ódzkodás. Ez talán már-már egészségtelen mértékű is lett, egy hibával rendelkező autó akkor is nagyjából eladhatatlan, ha a hiba javítási költségénél nagyobb árelőnnyel adják az átlaghoz képest. A vevők ugyanis egyre kisebb mértékben kívánnak javítással foglalkozni, gondtalan mobilitásra vágynak, arra, hogy használtként is hibamentes, olyan autóba ülhessenek, amire egy ideig nem, utána is csak tervezhető mértékben kell költeni. Mindezért pedig felárat is hajlandóak fizetni. Ebből azt érdemes kiolvasni, hogy tulajdonosként akkor járunk a legjobban, ha folyamatosan, becsületesen tartjuk karban autónkat, a teljes tulajdonlási költség így lesz a legszerényebb. A megelőző karbantartásokkal eleve kibekkelhetjük a komoly hibákat, eladáskor pedig szintén meg fog térülni az autóra költés. Persze azzal tisztában kell lenni, hogy vannak olyan pontok, amikor nem érdemes autót váltani. Ilyen ma a 300 ezer kilométer környéke. Vagy előbb érdemes kiszállni az autóból, vagy extra hosszú távra, 4-5 vagy akár még több százezer kilométerre tervezni. Bár ilyenkor az autó értékéhez képest jelentősebb meghibásodások adódhatnak, az értékvesztéssel is számolva még mindig olcsóbban autózhatunk, mint egy újabb, modernebb autóval. És mint látható, megfelelő árral még az extrém sokat futott autókra is van kereslet, a Golf második tulaja nem bánta meg a magas futással vásárlást, ő szintén a már említett helyen, nemrég egy Passatba ült át, amire persze rá kellett fizetnie, és a nagyobb autó vélhetően még úgy is valamivel költségesebb fenntartású lesz a Golfnál, hogy ismét egy ismert előéletű példányról van szó.
Szokatlan, hogy egy tesztautóért 450 kilométert autózzunk, de az egymillió kilométeren túl járó Golfért bevállaltam ennyit - összekötve a Renault Zoe próbájával (hamarosan arról is írunk...), de szokatlan az is, hogy a tesztautót maga a cégtulaj hozza a megbeszélt találkozópontra, ami ez esetben mi más lehetett, mint a helyi villanyautó-töltőoszlop. Így aztán volt módom kifaggatni Istiván Tamást, aki egykor a helyi Volkswagen szalonban kezdett, annak használtautó-vezetője volt, majd annak csődbemenetele után, a piac mélypontján lett kényszervállalkozó, s így építette fel az ország egyik legnagyobb Das WeltAuto telepét. Annál a cégnél dolgozott tehát, amely újként átadta a fenti Golfot, majd mindkét használtkénti értékesítése is rajta keresztül ment, de közben is végigkövette az életét. A nem egész 1,5 évtized alatt nagyon sokat változott az autópiac, a kétezres évek eleji Kánaán után 2009-ben ugyebár kártyavárként omlott össze az addig egészségtelen hitelek által is fújt piac. Majd jött a használt autók felé nyitás, amikkel szintén sokan megégették magukat. Tamás szerint mára enyhült a kilométerektől való félelem, míg régebben egy 200 ezer kilométer feletti autó már csak drasztikus árejtéssel volt eladható, ma a bűvös határ már a 300 ezer kilométer, a felette járó autók az akár csak 50 ezerrel kevesebbet futottak árának 60 százaléka körül érnek csupán.
Ami viszont józannak mondható, hogy a kilométer-félelemnél is jelentősebb lett a bizonytalan múlttól való ódzkodás. Ez talán már-már egészségtelen mértékű is lett, egy hibával rendelkező autó akkor is nagyjából eladhatatlan, ha a hiba javítási költségénél nagyobb árelőnnyel adják az átlaghoz képest. A vevők ugyanis egyre kisebb mértékben kívánnak javítással foglalkozni, gondtalan mobilitásra vágynak, arra, hogy használtként is hibamentes, olyan autóba ülhessenek, amire egy ideig nem, utána is csak tervezhető mértékben kell költeni. Mindezért pedig felárat is hajlandóak fizetni. Ebből azt érdemes kiolvasni, hogy tulajdonosként akkor járunk a legjobban, ha folyamatosan, becsületesen tartjuk karban autónkat, a teljes tulajdonlási költség így lesz a legszerényebb. A megelőző karbantartásokkal eleve kibekkelhetjük a komoly hibákat, eladáskor pedig szintén meg fog térülni az autóra költés. Persze azzal tisztában kell lenni, hogy vannak olyan pontok, amikor nem érdemes autót váltani. Ilyen ma a 300 ezer kilométer környéke. Vagy előbb érdemes kiszállni az autóból, vagy extra hosszú távra, 4-5 vagy akár még több százezer kilométerre tervezni. Bár ilyenkor az autó értékéhez képest jelentősebb meghibásodások adódhatnak, az értékvesztéssel is számolva még mindig olcsóbban autózhatunk, mint egy újabb, modernebb autóval. És mint látható, megfelelő árral még az extrém sokat futott autókra is van kereslet, a Golf második tulaja nem bánta meg a magas futással vásárlást, ő szintén a már említett helyen, nemrég egy Passatba ült át, amire persze rá kellett fizetnie, és a nagyobb autó vélhetően még úgy is valamivel költségesebb fenntartású lesz a Golfnál, hogy ismét egy ismert előéletű példányról van szó.
Nagy többségben autópályán használták.Ugye ott 300 km-en 5x váltás,meg pár lassítás.Persze ,hogy bírja a kuplung a váltó meg a 2ős tömegű lendkerék.Így több márka autója is elmegy ennyit.
De a motorcsere 1 millió km után vált szükségessé, ez azért szép teljesítmény. Nagyon egybecsengenek a dolgok az 1.9 TDI kiválóságát illetően, max. a dízelt zsigerből utálók nem fogják választani. Amúgy már agyaltam többször ezen: oké, a németek tudnak 1 m km-t kibíró dízelt gyártani, elhisszük, több ilyen is van. De tudnak ugyanennyit kibíró benzinest is? Csak mert a japánoknál nem egy példa van rá…
Nem nagy szám, ráadásul motorcserés volt. Én nem bírnám ennyi ideig egy csörgő zörgő szarban. Egyébként olvastam 2 milliót futott Toyotáról, vagy a W 124 ami több mint 1 milliót bír és nem motorcserével 🙂
Ennyi kilométer után és ilyen állapotban már nyugodtam mehet a bontóba.
A cikk nem rossz, remélem a Golfot a tulaj eljuttatja egy karosszéria-lakatoshoz, és utána még jobban mutat majd. A lefutott km dicséretes, de nyilván ez csak megfelelő karbantartással volt csak lehetséges.