Milyen autót vegyél egymilliós keretből? Mondjuk ezt a 450 ezres Puntót!

Fiat Punto 1.2 16v HLX használtteszt: ha azt hitted, hogy már nem létezik hibátlan autó félmillió alatt

Teljesen elszálltak az árak, akár magukat a használt autókat, akár a fenntartásukat nézzük. 700 ezer forint alatt vagy rohad, vagy rossz, vagy azonnal el kell vinni, még mielőtt más veszi meg helyetted. Íme egy példa az utóbbira!

A címben a felvetés bizonyára sokaknak bántja az önbecsülését, főleg, ha körülnézünk, hogy mennyivel különbnek tűnő autókat hirdetnek egymillió forintért. Ám még mielőtt bezárnátok ezt a cikket, elmondanátok mindenféle idiótának, aztán indulnátok is egy alku után 990 ezres BMW-t venni egymillióval a zsebben, íme néhány szám a 2025-ös magyar valóságból. Az átírás eredetvizsgával 50 és 100 ezer forint közé várható, a biztosítás éves díja még egyszer ennyi, az olajcsere 30-50 ezer, a vezérléscsere 60-100 ezer, a jó eséllyel életveszélyes gumik helyett a négy új még legalább 150-200 ezer. És akkor reménykedj, hogy legalább 200 ezer kilométer és nagyjából 20 év után semmilyen műszaki hibája sincs egy autónak, amit az újkori árának töredékéért vettél. Ennek fényében térjünk vissza ehhez a Puntóhoz, amit hosszas keresés után találtam egy ismerősömnek, akinek mindenképpen szüksége volt egy jó, megbízható autóra mindennel együtt legfeljebb egymillió forintból.
  A Fiat Punto második generációja ugyanis egy zseniális kis fapados cirkáló. Persze, kívül-belül olcsó hatást kelt még egy magasan extrázott példány is, de a kopogós műanyagokon túl rengeteg a klímás, villanyablakos, centrálzáras Punto. Ráadásul minimális szerencsével deréktámaszos, magasságában is állítható üléseket, állítható bőrkormányt, illetve akár gyári mélynyomót is találhatsz benne: a típus olcsó alapára miatt általában kellően sok extrára rá tudták beszélni a vevőjelöltet a szalonban. Persze, maga a karosszéria nem nagy szám, hiszen rövid, kicsi a tengelytávolsága, keskeny, és mindösszesen 935 kilogramm, de így is elegendő arra, hogy elvigyen A pontból B pontba akár 5 embert. És ebben az árkategóriában egyszerűen nem lehet több elvárásod egy működőképes, üzembiztos autó felé 2025-ben. Az utastérben a leglátványosabb, hogy miért olcsóbb a konkurenseinél a Punto. Mindenütt kopogós, fröccsöntött műanyagok, idejétmúlt formavilág, illetve egyszerű, olcsó tapintású kezelőszervek fogadnak. Az elektromos ablakok billenőkapcsolói is a legolcsóbb helyre, tehát a középkonzolra, a rádió és a szellőzőnyílások alá kerültek, valamint az egyaránt minimalista üléseken és ajtókárpitokon is a legolcsóbb szövet feszül. És ennek egyébként megvan a maga varázsa, a Punto büszkén vállalja az egyszerűségét és észszerűségét. Azt ordítja: nincs bennem semmi, ami elromolhatna. Mindez azonban nem jelenti, hogy valóban fapados lenne az autó. Fentebb már emlegettem, hogy mennyi mindent lehetett kérni ezekbe a Puntókba, és ebben a konkrét példányban minden felsorolt extra megtalálható. Az ülések egyszerűségük ellenére teljesen jól tartanak, könnyű testre szabni az autót, hiszen rengeteg az állítható magasságú részlet, illetve a bőrözött kormány fogása is az akár másfélszer ennyiért kínált használt autónak mutat fityiszt. És ha már szó esett a kormányról, akkor nem szabad elfelejteni az egyébként is pillekönnyű kormányszervo "city" módját, amit aktiválva kisujjal tekergethetővé válik az aprócska háromágú. A helykínálat bőséges, már persze az autó külső méreteihez képest. Ez annyit tesz, hogy két átlagos magasságú ember mögött elfér még kettő, illetve egy sofőr mellé akár három gyerekülés is bepréselhető. Isofix csatlakozók ebben a konkrét példányban nincsenek, ám ezt minden öreg autónál érdemes ellenőrizni, függetlenül attól, hogy a hirdetésben feltüntették-e. Az autóból hiányoztak a hátsó fejtámlák vásárláskor, ezeket viszont mindenképp pótolni kell, hiszen nem kényelmi, hanem biztonsági funkciót látnak el. A csomagtartó egyébként 297 literes, ami nagyjából egy sportbabakocsit jelent, vagy helyette akár két-három ember csomagjait is bele lehet gyömöszölni. A fent felsorolt tulajdonságok azonban csak akkor érnek bármit is, ha az autó el tudja látni az alapvető funkcióját, vagyis megbízhatóan, komoly anyagi ráfordítás nélkül el is tudja vinni a belepakolt embereket és csomagokat a kívánt helyre. Erre kínál megoldást az 1,2 literes, 16 szelepes, 80 lóerős erőforrás a Punto orrában. Az igazat megvallva, a kevésbé kihegyezett, 8 szelepes, 60 lóerős változat talán még megbízhatóbb lenne, ám összességében mindkét motorról elmondható, hogy szinte lehetetlen kicsinálni. De tényleg, ez még akkor is megy, amikor már konkrétan véres a torka. Ennek ellenére érdemes olyat keresni belőle, aminek egészséges a hangja, nem csattog sem felül, sem pedig alul, tiszta a kipufogója, nem füstöl, nem áll az olajban a motortere, illetve az összes szükséges folyadék szintje megfelelő benne.

Ha ezeket tudja vásárláskor, te pedig tízezrenként lecseréled benne az olajat és ésszel közlekedsz vele, akkor jó eséllyel örök életre vetted azt a motort.

Mindemellett pörgős, és hiába csak 1242 köbcenti, az autó csekély tömege miatt bőven elég még az óvatosabb autópályázásra is. A városban azonban egyenesen szórakoztató a fürgesége, a tömeg-teljesítmény arányt tekintve pedig az egy méretosztállyal nagyobb modellek kétliteres szívómotorjaival is versenybe szállhat, csak épp nagyjából fele akkora étvággyal. Ez is egy fontos szempont egyébként: ha nincs sok pénzed magára az autóra, akkor érdemes lehet kisebb autót választani egy takarékosabb erőforrással, hiszen ha nincs miből megtankolni, akkor hiába áll a ház előtt a négykerekű. A futóműve és a kormányzása is könnyedén mosolyt csal az arcodra, pedig semmilyen bonyolult megoldás sem rejtőzik a kerekek mögött. Csakhogy amikor minimális a tömeg, akkor egy faék egyszerűségű felfüggesztés is elég. Mindezt az állítható intenzitású szervókormánnyal, illetve a fürge, gyorsan reagáló benzinmotorral és a pontos, rövid úton járó, ellenben viszonylag hosszúra áttételezett váltóval kombinálva még akár élményautónak is jó lehet a szűk, hegyi kanyarokban. Persze, a feszesebbre hangolt futómű és a viszonylag kicsi kerekek éreztetik a hatásukat a magyar utakon, egyértelműen szükség van a ballonos, magas oldalfalú gumik extra rugózására a kényelmi létminimum megteremtéséhez. Ennek ellenére ne rohanjatok a legközelebbi kereskedésbe átvizsgálás nélkül kiperkálni a legolcsóbb ilyen Punto vételárát, hiszen ez a típus sem ok nélkül olcsó. Sőt, általában nem is szoktam ajánlani. Most is csak azért néztük meg az ismerősömmel, mert útba esett, és a képek alapján jónak nézett ki. Szinte biztos voltam benne, hogy két másodperc alatt el fogom vetni a 490 ezer forintért hirdetett Puntót, és már megyünk is tovább egy Peugeot 308 és egy Megane II irányába 650, illetve 700 ezer forintos árcédulával.

Ezek a Fiatok ugyanis gyakorlatilag semennyi rozsdavédelmet sem kaptak újkorukban, viszont mire darabokra hullanak, addigra már nem érnek annyit, hogy rendesen kilakatoltassák őket.

Így nem ritka, hogy aláfekve a szőnyeg alja néz vissza rád, netán több centi vastag fekete rücsi rejti a korróziót. Sajnos túl sokszor hallottam már ilyen autó mellett állva az eladótól, hogy a hiányosra rohadt padló csak esztétikai hiba. Ahogy azzal sem egyszer próbáltak már beetetni, hogy azért fekete az alja, mert most lett kilakatolva, miközben az autó ára a felét sem közelíti meg egy szakszerű lakatosmunkának. Ha mégis hibátlan az autó alja, akkor is érdemes odafigyelni a motor állapotára, újkorában ugyanis 25 ezer kilométeres olajcsereperiódust írtak elő ennek a típusnak. Ennek a konkrét autónak is ott virítanak a szervizkönyvében a félelmetesnek hangzó óraállások. Szerencsére minden jel arra utal, hogy az alig 175 ezer kilométer reális, ám még így sem garantálható ennyire ritka olajcsere mellett a korrekt állapot. Remélem, mondanom sem kell, hogy egy ennyi idős autónál ezt az intervallumot el kell felejteni, és évente (vagy 10 ezer kilométerenként, ha azt éred el előbb) olajat kell cserélni az autóban. Nem azért kellett viszont ezt az autót választani egymilliós keretből, mert ez egy Fiat Punto, hanem azért, mert ez az autó kerül valójában egymillióba. Már a vásárláskor is feltűnt, hogy szeret rosszalkodni központi zár, a fűtőventilátor csak a legmagasabb fokozaton működik, az elektromos tükörállítás gombjait hiába nyomkodod, illetve a gyári mélyládára is ráférne egy membráncsere. Az átvizsgáláson viszont kiderült ezeken felül, hogy kell rá két kipufogódob, le kell cserélni az elöregedett fékfolyadékot, néhány futóműalkatrész is kellően fáradt már benne, illetve szivárog a váltóolaj is. Mindemellett a használtautó-vásárlás alapfeltétele egy olajcsere, az összes szűrő cseréje, illetve az új vezérlésszett, ami itt még egy váltóolaj-cserével is kiegészül a szivárgás miatt. A felsorolt hibák kijavítása nagyjából semmiségnek hangzik, hiszen ennyi problémát a forgalomból véletlenszerűen kiragadott autók jelentős részén találnának egy teljes körű átvizsgáláson.

Csakhogy ezek a beavatkozások egy olcsóbb szervizben is megközelítik az autó vételárát a 2025-ös árakkal számolva.

Itt szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy a 700 ezer forintig tartó keresés során nagyjából 300 autóról már a hirdetés alapján lerítt a katasztrofális műszaki állapot, majd körülbelül 10 járműről a személyes megtekintés során derült ki, hogy a kereskedés helyett inkább a bontó udvarán kellene állnia. Csapágyas motorral, hiányos küszöbbel, sérült futóművel, szilóval beragasztott tetőablakkal, egyértelműen tekert órával, illetve hibás fékkel is találkoztunk, nem egyszer friss műszakival párosítva, hibátlannak hirdetett autókon. Hogy érthető legyen, a valóban hibátlan műszaki állapothoz ezekre a 600-700 ezerért kínált autókra bőven egymillió forint felett kellett volna költeni, és ezek még csak az átvizsgálás nélkül is egyértelmű hibák.

Lassan már ott tartottam, hogy feladom, és kijelentem: 700 ezer forint alatt nincs korrekt állapotú autó.

Éppen ezért amikor megláttam ezt a Puntót, azonnal lecsaptunk rá. Tagadhatatlan tehát, hogy egymillió forintos keretből ennél sokkal komolyabb, akár tágasabb, mutatósabb, kényelmesebb és elegánsabb autót is lehetett volna venni, ám kevés pénzből a műszaki hibás autónál a buszbérlet is jobb választás. Sajnos ennyiért a valóban használható jármű fehér holló manapság, tű a szénakazalban, ha úgy tetszik. Ha pedig hibátlan vasat keresel egymillió forinttal a zsebben, akkor ideje hazatérni álomországból.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

4 thoughts on “Milyen autót vegyél egymilliós keretből? Mondjuk ezt a 450 ezres Puntót!

  • 2025.04.23. at 17:54
    Permalink

    4 bkv / ország bérletet, 4-5 évre, és nem halsz meg egy rozsdabogjában, ha országunk kiemelt büszkeségei, Lakatos Winetou vagy Labdakerülő Csulabajnok telibe ver új 60-70 milliós tankkal!

  • 2025.04.24. at 17:22
    Permalink

    Tipikus használtautó a magyar piacról. Van klíma, elektromos biszbaszok, metálfény, mélynyomó de egy fillért nem költött az első tulajdonos oldal- vagy függönylégzsákra, esetleg Isofixre (minden rendelhető volt hozzá már 2000-ben). Húsz évvel ezelőtt Ladáról váltva ez még belefért de ma már kicsit odébb vannak az elvárások – főleg ha megnézzük mennyivel nehezebb ma egy átlagos autó az úton mint volt 20-25 éve. Én személy szerint egy fillért nem adnék érte ezen hiányossága miatt. Nem sznobságból de az ABS és a minimum négy légzsák még a félmilliós kategóriában is elvárás részemről. Előbb vennék klíma nélkülit – kockáztatva az újraeladhatóságot – mint biztonsági szerelvények nélkülit.
    A motorját ha lehet ne hívjuk már „viszonylag bonyolult”-nak. Egy kutya közönséges négyhengeres, tizenhat szelepes motor. Se változó szelepvezérlés, se dupla gyertya, se változó szívócsőhossz, se a főtengelyhez képest eltolt síkú dugattyúk stb. stb. nincsenek benne. A korábban megjelent ezres Yaris négyhengerese szintén 16 szelepes volt de már változó szívóoldali vezérlést kapott a Punto II előtt két évvel. A B Corsa ezres háromhengerese szintén hengerenként négyszelepes volt, dupla vezérműtengellyel, hengerenkénti kopogásérzékelővel 1997-ben, három évvel a Punto II előtt.

    • 2025.04.28. at 13:46
      Permalink

      Kedves Zoltán! Nyilván mindenkinek a maga választása, hogy milyen autót vesz. Én azért a 20+ éves légzsákokra nem feltétlenül adnék túl sokat, tekintve, hogy 10 éves koruk után minden esély megvan rá, hogy nem fognak nyílni egy vészhelyzetben. A cseréjük pedig már az autó 10 éves korában is (amikor a legtöbb modellben cserélni kellene a gyártói ajánlás alapján az összes légzsákot) gazdasági totálkár. Ennek ellenére valóban jobb, ha ott van benne, mintha nincs, ám ebben az árkategóriában már nincs választási lehetőség. Hiába lett volna mondjuk egy ugyanilyen Punto ugyanennyiért függönylégzsákkal, ha közben nincs alja, vagy motorhibás, mint a jelentős többsége az autóknak ebben az árkategóriában. Sajnos ennyiért meg kell érteni, hogy nem csak színben és extralistában, de igazából még típus terén sincs lehetőség válogatni, hanem azt kell megvenni, ami megbízhatóan működik. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az utóbbi 5 évben jelentősen megemelkedett a használt autók ára, amit 5 éve egymillióért árultak, az most 2-3 millió, ami pedig most 450 ezer, az 2020-ban 200 ezer forint körül mozgott. A motorra pedig: valóban lehet találni bonyolultabbat is, ám amennyiben a 16 szelepes, „nem is annyira bonyolult” motornál egy átégő hengerfejtömítés miatt le kell vennie a szerelőnek a fejet, elküldeni felújíttatni meg síkolni, új tömítésekkel összerakni, új olaj, új hűtőfolyadék, kis balszerencsével olaj- és hűtőkörtisztítás, munkadíj, és már át is léptük az autó piaci értékét. Itt én már abban hiszek, hogy minél egyszerűbb, annál jobb, mert minden fillér számít, ha esetleg javítani kell.

      • 2025.05.01. at 15:45
        Permalink

        Kedves Kornél! Ha jók az információim akkor a légzsákok kötelezően előírt 10-15 évenkénti cseréjét az ezredfordulón meghaladták a gyártók. Többek között pont a tapasztalatok (idősebb járművek balesete) és a saját tesztek alapján. (pl. a Mercedes 1992-ben töréstesztet végzett az egyik első légzsákkal felszerelt modelljével, egy 1980-as W126-tal és a rendszer hibátlanul működött; pedig azok a legelső nagysorozatú légzsákok voltak és azóta bőven fejlődött a technika). Szubjektíven is nagyon ritkán találkozok olyan esettel (nagyon régóta érdekelnek a balesetek abból a szempontból, hogy melyik típus mennyire biztonságos), hogy nem működnek egy-egy idősebb jármű légzsákjai baleset esetén. És ilyen esetben még mindig felmerül a kérdés, hogy egyáltalán benne vannak-e, működőképesek-e avagy az idők során valaki megspórolta a javításukat vagy baleset utáni cseréjük. Én inkább ezt tartom rizikónak egy idősebb járműnél. Nem a berendezések korát.
        Az elmúlt évek áremelkedését sajnos én is tapasztalom és abban is egyetértek Önnel, hogy egy használtautó – pláne egy olcsó – esetén nem igazán van mozgástér a válogatásra. Kb. az van ami van és annyiért amennyiért. Szintén egyetértek abban, hogy az igazán olcsó árkategóriában az állapot felülírja a felszereltség, a típus preferenciát; de sokszor még a valós használati igényt is – pl. hiába lenne szükség kombira ha piacon inkább ötajtósok vannak elfogadható állapotban.
        Ugyanakkor a használtautó (meg nagyjából majdnem minden) vásárlás az egyéni preferenciákról is szól. Ahogy az előző hozzászólásomban jeleztem, az ilyen hiányos biztonsági felszereltségű autót én személy szerint nem vásárolnám meg. Ez az én egyéni preferenciám amire jó okom van, másnak attól még megfelelhet.
        Ez a preferencia két élményből származik. Az egyik az, hogy gyerekkoromban súlyos autóbalesetben volt részem utasként, amit több szerencsés véletlennek köszönhetően éltem csak túl, relatíve kis sérüléssel. Így nagyon korán komoly leckét kaptam abból, hogy mennyire számít milyen konstrukciójú autóban ül az ember. Akkor is ha nem a saját rekordját akarja megdönteni a szerpentinen, csak egy ártatlan családi kirándulásra indul. Ennek harminc éve, azóta a garázsban ülve is bekapcsolom az övet (és szigorúan minden utasomtól megkövetelem a használatát) és az aktuális autóm használati utasítását alaposan átolvasva állítom be az ülést, övet és teszek- vagy nem teszek dolgokat. (ajánlom egyszer megnézni milyen pózban, mennyire rosszul beállított fejtámlával vezetnek sokan).
        A másik ilyen élmény a közlekedési kultúra rohamos és látványos romlása volt kb. 8 évvel ezelőtt. Amíg előtte egy-két havonta találkoztam egy-egy bénább vagy nem figyelő sofőrrel, addig olyan 2017 körül elkezdtek nagyon gyorsan megemelkedni ezek az esetek. Az utóbbi öt-hat évben gyakorlatilag annyi problémás esettel találkozok ahányszor csak autóba ülök. Bénák, telefonozók, nettó öngyilkosok, agyhalottak stb. stb. lehetne napestig sorolni.
        Az az igazság, hogy akkor elkezdtem félni. Addig úgy vezettem, hogy ha az úton tartom a járművet és figyelembe veszem a fizika szabályait akkor a nagyját elkövettem azért, hogy elkerüljem a baleseteket. De rá kellett jönnöm, hogy a rengeteg vezetésre totálisan alkalmatlan közlekedő miatt ez már nem elég. Autót is váltottam egy még biztonságosabb típusra, aminek szintén ez volt a fő mozgatórugója.
        Inkább fizetek többet egy szervizért vagy „bonyolult” motor javításáért mint ne bízhassam magam az autóra akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Többet ér a tudat, hogy a bordáim nem verik szét a belső szerveimet vagy a B-oszlop a halántékom az oldal- és függönylégzsák miatt, mintha légkondis az autó vagy kispórolok tíz év alatt egy lakatolást. Ez az én preferenciám.
        (ahogy mondani szoktam, egy lakatlan szigetre egy ezres régi Suzukitól jobb és tökéletesebb autó nincs; de ha valaki már jöhet szembe akkor változik a dolog)

Vélemény, hozzászólás?