Milyen a jó fagyálló?

Két alkalommal, nyáron a kánikulában, illetve télen, az első fagyok érkezésekor, azaz a téli felkészítéskor kerül elő a hűtővíz kérdése az autósok körében. Mint minden folyadéknak, ennek is van fagyás és forráspontja. Míg a sima víz esetében a két érték között kereken 100 Celsius fok a különbség, a speciális hűtőfolyadékoknál a két szélső érték között akár 200 Celsius is lehet. Míg a kristályosodási hőmérséklet lefele tolása nagyon is fontos, hogy elkerüljük a hűtőrendszer és extrém esetben akár a motorblokk, jegesedés miatti szétfeszítését, a forráspont kitolása inkább csak biztonsági tartalék. A motorok üzemi hőmérséklete ugyanis 100 fok alatti, ám mivel a tengerszint feletti 1000 méterenként csökken a forráspont, magasabb hegyekben nyáron is gond lehetne a sima vízzel.
Míg valaha a téli-nyári autófelkészítés része volt a hűtővíz cseréje, ma már általános és nem is drága az olyan hűtőfolyadék, ami télen sem fagy meg és nyáron sem forr föl. Napjaink legáltalánosabb hűtőfolyadéka az etilén-glikol, melynek jellemzője, hogy 100 százalékos koncentrátumban ugyanúgy -10 Celsius fokig cseppfolyós csak, mintha csak 20 százalékát tenné ki egy folyadéknak. Legjobb fagyáspontját akár hozza, ha desztillált vízzel 70:30 arányban hígítják, úgy -73 fokos fagyáspont érhető el. Az etilén-glikolnál kevésbé mérgező propilén-glikol -46 Celsius fokig lehet fagyálló - azaz a hazai körülményekhez teljes mértékben megfelelő. A glikol hígítására nem csak a dermedéspont alacsonyra tolása érdekében van szükség, e folyadéknak a víznél jelentősebb a korróziós hatása és csekélyebb a hővezető képessége. A megfelelő értékekért tehát mindenképp be kell tartani a flakonokra írt keverési arányt, általában az 1:1 arányú keveréssel érhető el az optimális érték. Keveréshez legtöbbször desztillált vizet kell használni, de ma már vannak olyan, speciális folyadékok, melyek speciális adalékolásuk által sima vízzel keverve sem hagynak vízkövet.

Ahogyan azt már mi is sokszor leírtuk, hűtőfolyadékot nem csak akkor kell cserélni, ha azt fagyáspontja indokolja, hanem mint minden motorfolyadéknak, ennek is van csereperiódusa, amit leginkább adalékai - azaz a folyadékba kevert kenőanyagok határoznak meg. Cserekor az alumínium hűtőalkatrészekkel szerelt autóknál vigyázni kell, azokhoz ugyanis rendszerint foszfátmentes folyadékot írnak elő a gyártók, hogy az agresszívabb, foszfát-bázisú folyadékok ne okozhassanak alumínium-korróziót. Az előírt hűtőfolyadék fajtáját az autó kezelési kézikönyvéből lehet előkeresni, de az biztos, hogy a modern folyadékok vásárlásával a régi hűtőknek sem ártunk. A foszfátmentes hűtővizek mellett szól csekély feláruk is, és mivel azokat rendszerint magasabb futás-teljesítményhez, ritkább csereperiódushoz igazítják, így a régebbieknél hajszálnyit drágább modern folyadék valódi felára még szerényebb. Mivel ma már mindenféle színű hűtőfolyadék létezik, vásárláskor nem különösebben érdemes a színt nézni, de azért érdemes tudni, hogy alapvetően a rózsaszín jelöli a modernebb, foszfátmentes, hosszú életű folyadékokat.

Mivel a folyadékok temérdek különféle összetevővel készülnek, utólagos keverésüket nem ajánlják a gyártók, ha a kézi műszerrel (refraktométerrel) ellenőrizhető fagyásponttal gond van, vélhetően a folyadék egyéb jellemzői sem az eredetiek már. Egy átlagos, 5 liternyi hűtővíz-csere ára anyagköltséggel együtt is megvan 5 ezer forint alatt (igazából a munkadíj a jelentősebb tétel). Mivel a folyadék mérgező, ügyelni kell, hogy a régi kerüljön palackba és abban veszélyes-hulladékgyűjtőbe.