Mikor is született az Audi 80?

Az Audi 80 históriájának megismeréséhez egy kissé az Audi származását is meg kell ismerni. Röviden, August Horch 1909-ben megalapította vállalkozását, Zwickauban, amely egy évvel később kapta az Audi Automobilwerke (automobilgyár) nevet. Ez olvadt össze 1932-ben a Horch, a Wanderer és a Zschopauer (DKW) gyárakkal, és megalakult az Auto Union vállalat (bár az Audi már 1928-tól a Zschopauer leányvállalataként működött). A négy alapító márkát jelölve vált a négy egymásba fonódó karika az Auto Union emblémájává. A második világháború után, 1949-ben új helyszínen, Ingolstadtban született újjá az Auto Union. Az 1960-as években a cég a Volkswagenhez került, és 1969-ben csatlakozott hozzá az NSU, mégis ekkor indult az Audi másodvirágzása, önálló márkaként. Amikor 1965-ben az Auto Uniont átvette a Volkswagen, hegyekben álltak az eladatlan, kétütemű motorral hajtott DKW F102-esek, így ezek gyártását 1966-ban leállították, és a DKW márka ezzel meg is szűnt. Megújulva, négyütemű, Daimler fejlesztésű motorral, az F103 már Audi emblémával jelent meg, és típusnévként a motor lóerőben kifejezett teljesítményét hordozta. Így létezett Audi 60, Audi 72, Audi 90 és igen, Audi 80 is, de ez itt ugye valójában még nem az a 80-as volt. Már csak azért sem, mert 1969-ben az Audi 72 és az Audi 80 helyét az Audi 75 vette át, amelyet 1972-ig gyártottak. Mindezek alapján mégis elmondható, hogy az eredetileg DKW-emblémás F102 típus az Audi 80 ősének tekinthető, pláne, hogy ott virított az elején az Audi (Auto Union, sebaj) emblémája. Az F103 kódjelű Audi 1972-ben végleg átadta helyét a vadonatúj 80-asnak, amely teljes egészében Volkswagen-fejlesztés. Olyannyira, hogy a B1 azt a Volkswagennel közös padlólemezt jelöli, amelyre az akkori Passat is épült. Négyhengeres benzinmotorjai elődjénél korszerűbbek voltak ugyan, erősebbek viszont aligha. Az 1,3 literes változatok 55 és 60 lóerőt, míg az 1,5 literes modellek 75 és 85 lóerőt adtak le. Készült belőle kombi, valamint kettő- és négyajtós lépcsőshátú egyaránt. A kínálat 1973-ban bővült a GT változattal, orrában 1,6 literes, 100 lóerős benzinmotorral. Ugyanebben az évben nyerte el az Audi 80 az Év Autója díjat. A típus 1976-os megújulása az Audi 100-éhoz hasonló hűtőmaszkot és fényszórókat, valamint a GT-t leváltó, befecskendezővel immár 110 lóerős GTE modellt hozta. 1978-ban jelent meg az Audi 80 következő generációja, szintén a Volkswagen Passattal, valamint az Audi Coupéval és a Quattróval osztozva a B2 padlólemezen. A Giorgetto Giugiaro tervezte karosszériából csak Volkswagen emblémával készült kombi, ezzel is hangsúlyozva, hogy az Audi a prémium márkákat, és így elsősorban a BMW 3-ast tekinti vetélytársának. 1983-ban készült az első összkerékhajtású Audi 80, az Audi 100 2,1 literes, 136 lóerős szívó benzinmotorjával, amellyel tömege meghaladta az ugyanilyen motoros elsőkerék-hajtású Audi 100-ét. Így persze menetteljesítményei is elmaradtak tőle, sőt árcéduláján is magasabb összeg szerepelt, mint a nagyobb és jobban felszerelt 100-asén. Ezt a 80-ast már dízelmotorral is kínálták, az 1,6 literes, turbófeltöltős egység 70 lóerőt teljesített. Az 1984-es megújulással együtt érkezett az Audi 90, a 80-as jobban felszerelt változataként, nagyobb, erősebb motorokkal. Az 1986-ban megjelent Audi 80 az első, amely már nem osztozott padlólemezén a Volkswagen Passattal. Ennek is készült 90-es testvére, a bevált recept szerint gazdagabb felszereltséggel, valamint soros, öthengeres motorokkal. 1989-től 20 szelepes öthengeres benzinmotor is kerülhetett a 90-esekbe, 170 lóerős teljesítménnyel. A kínálat túlsó végén a 80-as kizárólag Görögországban kapható 1,4 literes, 65 lóerős erőforrása állt. A manuális váltó immár kizárólag ötfokozatú lehetett, az automata viszont csupán 3. A dízelkínálat az 54 lóerős szívómotortól a 80 lóerős, turbófeltöltős 1.6-osig terjedt. 1991-ben az Audi 80 és 90 is megkapta a márka procon-ten rendszerét, amely a kormánykerék és a műszerfal előremozdításával és a biztonsági övek megfeszítésével nyújtott fokozott védelmet ütközéskor. A B3-as Audi természetesen továbbra is szoros rokonságban állt a Coupé modellekkel, csakúgy, mint a későbbi Cabriolet-val. Hosszabb tengelytávval, látszólag szinte csak ráncfelvarrás eredményeként, valójában számos újdonsággal érkezett 1991-ben a B4-es Audi 80. Ezzel Európában megszűnt az Audi 90, csak a tengerentúlon nevezték így az Audi 80 négyajtós változatait. A soros négy- és öthengeres motorok mellett 2,6 és 2,8 literes V6-osok is feltűntek a kínálatban, az automataváltó fokozatainak száma pedig négyre bővült. A 75 lóerős 1.9 TD mellett a vadonatúj, közvetlen befecskendezéses 1.9 TDI is megjelent, 90 lóerővel. A négyajtós mellett nem csupán Coupé, hanem Avant néven kombi, valamint kabrió is megjelent a kínálatban. Utóbbi az 1959-es Auto Union 1000 Sp óta a márka első kabriója, és bár még a B3-as 80-as alapjaira fejlesztették, egészen 2000-ig gyártásban maradt. Még az Audi 80 B3 alapjain jelent meg 1990-ben az S2 Coupé, az Audi 200 2,2 literes, öthengeres, húszszelepes, turbófeltöltős, 220 lóerős, illetve 1992-től 230 lóerős benzinmotorjával. Az öt-, majd 1992-től hatfokozatú manuális váltó ügyes használatával kevesebb mint hat másodperc alatt gyorsult százas tempóra az S2, és 246 kilométer/órás végsebességet futott. 1993-ban kombiként, sőt 306 példány erejéig négyajtós kivitelben is megjelent az S2, az Audi 80 B4 alapjain. A csúcsot mégis az 1994-ben piacra dobott RS2 Avant jelentette, amely nevéhez méltóan csakis kombiként létezett. 4,8 másodperces százas sprintidőt és 262 kilométer/órás végsebességet eredményezett, hogy a 2,2 literes motorból immár 315 lóerőt sikerült előcsalogatni. Ehhez a Porsche mérnökeit hívta segítségül az Audi, akik nem csupán a motortérben avatkoztak be a kor legpotensebb kombijának megvalósításában. 1994-ben pedig a mai napig létező A4 váltotta a 80-ast.