Miért nem beszélnek a villanyautóvitában arról, amit a Soul tud?

A villanyautózás alapvető kérdései közül szinte mindig kimarad a vezetési élmény. Ennek szerintem két fő oka van, amiből az első, hogy a legtöbb esetben az elektromobilitás ellen érvelő félnek alig van tapasztalata villanyautókkal. A második már egy önmagát generáló ördögi kör: mivel az élmény szóba sem kerül, a fő kampány pedig a takarékosság és a környezetvédelem köré épül, a villanyautókat választó vásárlók legtöbbször nem is akarják élvezni a vezetést. Spórolnak, lassan hajtanak, néhányunknak még talán útban is vannak, amivel persze semmi baj sincs, csak a többi közlekedő elfelejti, hogy ettől még az autók igenis tudnak élményt adni, ráadásul egy teljesen másmilyen élményt. A Kia Soul - bár közel sem néz ki élményautónak - egy akkora buli, amekkoránál nagyobbra keveseknek van szüksége. Az élmény forrása, hogy a kisebbik, 39 kWh kapacitású aksihoz járó 136 lovas motornak is közel 400 Nm a forgatónyomatéka, ami ráadásul mindig rendelkezésre áll. Mindemellett a többi Kiához hasonlóan a kipörgésgátló és a menetstabilizáló elektronika is egyetlen gombnyomással (majd kb. 10 másodperc nyomva tartással) teljesen kikapcsolható. Onnantól pedig elszabadul a pokol, a morcos koreai villanykocka támadásba lendül. Bármikor azonnal rászabadítja az aszfaltra az erejét, a gumi meg 40 körül is alig győzi tapadással, akkorát mozdul. Ha mindezt a hátsó keréken tudná az autó, az lenne az igazi csúcs, de így is poén ahogy viselkedik. A hab a tortán, hogy senki sem számít arra ami egyértelmű: a városban egy ilyen elektromos autóval nagyon könnyű sietni. Mondjuk a külleme jól álcázza a tudását, hiszen úgy néz ki, mint azok a nagyra nőtt, vonalszemű fejek az anime sorozatokban, amikkel a szereplők hirtelen érzelmeit szokták kifejezni. Bár maga az autó egészében nézve semmiképp sem érdemel kifigurázást, nem véletlenül aggattuk rá a haverokkal a "morcos koreai kockafej" gúnynevet a legelején. Félreértés ne essék, ennek ellenére az összkép semmiképp sem csúnya, csak kicsit idegen. Játékos és minden téren különc a vonalvezetése, nem csak a többi autó közé, de még a Kiák formanyelvébe sem igazán illeszkedik be, és ez így van rendjén. Én körülbelül a harmadik napon kezdtem el szépnek látni, ekkor vettem észre azt is, hogy a dizájn alapjainak jelentős részét a praktikum szülte. A kockaforma vártnál is jobb praktikusságának felismerése lehetett a megvilágosodás pillanata számomra: az e-Soul ugyanis ha csak gurulni kell, akkor egy korrekt családi szaladgálós, ha késésben vagy, akkor nagyon tud sietni, ha elgurul a gyógyszer, akkor polgárpukkasztó módon éget gumit, ha pedig szórakoznátok páran egy jót, akkor remek buliverdává avanzsál (a nagyobb felszereltségi szinteken elérhető ritmusra villogó hangulatvilágítással még inkább). Az ülések kényelmesek, hátul is elférni benne, a hifije remek, a kisebb infotainment is tudja a fontos csatlakozási lehetőségeket, ráadásul a tolatókamera képe sem olyan pixeles, mint a kisautók kategóriájában szokott. A padló alatt található akkucsomagnak hála mindig stabil és kiszámítható marad, a fékpedált pedig - ha akarjuk - szinte teljesen el is felejthetjük, annyira jó az üzemmódoktól függetlenül állítható erősségű energia-visszanyerő fékrendszer.

Mi más kellhet még egy autótól a felhasználók jelentős többségének?

Itt jutunk el a villanyautós vitához: a kérdésre sokak válasza a nagyobb hatótáv, az egyszerűbb töltés és a kevesebb kompromisszum triumvirátusa. Ezen a ponton viszont meglepetéssel kell szolgálnom, mert az e-Soul mind a hármat tudja. Az első ponttal kapcsolatban az autó nevében is benne van, hogy "City", a városba pedig a hatótávja több mint elegendő. Ott ugyanis tudja a 260 kilométert, országúton 240-nel lehet számolni, autópályán pedig 200 környékével, mindezt valós adatok alapján, kompromisszummentes, kimondottan dinamikus használattal. A töltése sem bonyolultabb, mint bármely másik villanyautóé, még úgy is megoldja a teljesen üres aksiról a 100%-ot egy oszlopra kötött este alatt, hogy csak 7kW-tal tudja a töltést felvenni. Emellett villámtöltési lehetőséget is kínál, ha mégis messzebbre autópályáznál vele 200 kilométernél. Más esetben valószínűleg le sem fogod meríteni teljesen, egy-két nap használatát ugyanis otthon, a sima konnektoros töltővel is kényelmesen vissza lehet tölteni egy éjszaka alatt, oszlopról pedig az sem kizárt, hogy telit mutasson a bevásárlás végére. A villanyautós pozitívumok is érvényesek rá, nincs olajcsere, lassabban fogynak a fékek, olcsóbb az "üzemanyag" bele, a kompromisszumokat pedig ügyesen korrigálták. A nagy légtér felfűtése például hatótávcsökkentő tényező, éppen ezért csak a sofőrhöz is tud meleget fújni az e-Soul, valamint a kormány- és ülésfűtést is alapfelszereltségként kínálja, hogy még a csökkentett fogyasztású fűtésre is kevesebb szükség legyen. Mindezt amellett tudja, hogy a volán mögött ülve tényleg egy nagyon korrekt, autószerű autó, ráadásul így a City Star csomaggal árában is van. Ezért a pakkért még úgy is oké a hajszállal 11 millió alatti végösszeg, hogy a Kia ezt közel sem ennyiért szerette volna eredetileg odaadni. Az árát azért nyomták le ennyire, hogy beleférjen a legnagyobb állami villanyautós támogatásba, úgy pedig bőven 9 millió alá mehetett volna a végösszeg. Az állami árcsökkentés kihasználása viszont idén sem ment zökkenőmentesen, ezért jobb a békesség, inkább 11 milliós, támogatás nélküli árral érdemes számolni, és kész. Ezért a pénzért nagyobb utasteret, legalább hasonló erőt és élményt, valamint csekélyebb fenntartási költségeket együtt senki más sem tud adni, nagyobb csomagteret és minőségibb anyagokat viszont könnyedén. Ezek ugyanis az alap e-Soul gyengéi: bár nem használhatatlanul kicsi a 315 literes csomagtér, de azért tudnék mit pakolni 100 extra literbe. A belteret pedig hiába dobják fel elöl és hátul a felnik dizájnjához hasonló 3D-s rombuszmintával, ha minden kemény műanyag. A kormány viszont bőrözött, váltókar meg ugyebár nincs is - helyette a Niróból ismerős tárcsát kapjuk - a digitális műszeregység teljesen szögletes kijelzőjét pedig igényesen ugyan, de két régimódi szintjelző kerekíti le. Spórolás tehát akad, de semmi sem fájó, mindennel együtt lehet élni, amit a vételár oltárán feláldoztak a koreaiak. Összességében tehát nagyon jó választás lehet az e-Soul, ezt az autót tényleg jobbá teszi, hogy elektromos. Belsőégésű motorral ugyanis csak egy unalmas, furcsa guruló kocka lenne, a rendhagyó dizájnt ezzel a hajtáslánccal kombinálva viszont még különlegesebbé válik. Nekem nagyon tetszett, főleg mert hétköznapi közlekedés közben nem feltűnő, hogy villannyal megy, nagyon autószerű tud maradni. Ha pedig kimondottan villanyautóként nézem, még a kisebb akkucsomaggal is elég a hatótávja a legtöbb feladathoz, és az olcsó fenntarthatóság mellett az elvárt feelinget is mesteri szinten kínálja, legyen szó akár végtelen nyomatékról, akár egylábas takarékoskodásról, akár a kettőről egyszerre. A szögletes forma éppen azt rejti el, ami az autó legjobb tulajdonsága: hogy élmény vezetni.