Miért hisztizett Alonso Abu Dhabiban?

Elszabadult a pokol az internetes Formula-1 fórumokon. Míg egyesek örömtüzeket gyújtanak, hogy a macskazabáló digóknak és a szemöldökkirály Csalonzónak nem jött össze a világbajnoki cím, illetve micsoda taplóság volt a spanyol beintése az őt megszívató Petrovnak, addig a másik oldal a Renault-val kapcsolatos összeesküvés-elméleteket gyárt, ugyanúgy köpköd, és osztozik a Ferrari gyászában. Szerintem azonban mindkét irányzat ostobaság, ráadásul a fórumok legtöbbször durván sértő, személyeskedő hangneme mindenre rányomja a negatív bélyeget. Elmondom hát a saját verziómat, és lehet mellette érvelni, vagy cáfolni.
Nem értem a Ferrari rajongókat. Komolyan. Alonso - már bocsánat a nyers kifejezésért, de - vért hugyozott, ahogy Monzától kezdve visszahozta a csapat esélyeit a küzdelemre. Massára már nem igazán számíthatott, ellenben ki tudta használni, kvázi értékes pontokra tudta váltani, hogy az autója feljavult. Igen, megesett, hogy a szerencse is mellé állt, de ahhoz, hogy például Dél-Koreában az ölébe hullhasson a győzelem, ahhoz ott kellett lennie az élen száguldó Red Bull-Renault mögött. És ott volt. Pont. Az élethez szerencse is kell, tudom, bődületes közhely, de nem ragozom tovább, a lényeget elmondtam. A Ferrari nem tegnap veszítette el a bajnokságot, hanem akkor, amikor Ross Brawn távozott, és a helyére nem került megfelelő ember – a tegnapi napig bezárólag sem. Schumacher távozásakor felbomlott a győzelemre kódolt csapat egysége, és a Ferrari onnantól csak vergődik, ez tény, ezen nincs mit szépíteni. Amatőr hibák sorozata jellemzi az olasz gárdát, a francia-brit Todt-Brawn duó vezényletével már régen fejek hullottak volna, Montezemolo elnöktől pedig maximum annyira futja, hogy imád pózolni a boxutcában, és folyamatosan fogadkozik. Mint tudjuk, a ’80-as években ez a vezetői módszer romba döntötte a Ferrarit… Mindezek ismeretében dicséretes Alonso teljesítménye, hiszen ne feledjük, a csapat Monzában már ott tartott, hogy ha kudarcot vallanak, akkor agyő 2010, vesszen az egész évad, és 2011-re gyúrnak rá. A kis spanyol azonban a legjobbkor került a tabella élére, a szezon végére.

Mi is történt Abu Dhabiban? A Ferrarinak semmi mást nem kellett volna tennie, mint hideg fejjel végig arra koncentrálni, hogy Alonso megtartsa a rajtpozícióját, vagy maximum egyet bukhat, ha Vettel kibérli az első helyet, amire óriási esély volt. Ennyi. Ehhez képest mi történt? Mivel Schumacher balesete, és a Safety Car bejövetele rögtön az elején újrakeverte a lapokat, változott a taktika, amely szituációt a Ferrari stratégái tátott szájjal bámultak, majd a lehető legrosszabb döntést hozták: a vb-címet érő negyedik helyről - egy elkapkodott kerékcserével - bevitték a spanyol éllovast a középmezőny sűrűjébe. Bravó. A friss gumik még jól is jöhettek volna, csupán azt felejtették el a maranellói zsenik, hogy két autó is Alonso előtt maradt, mert Rosberg és Petrov azonnal kihasználta a lehetőséget a balesetnél, bementek a boxba, amit többször már nem kívántak önszántukból meglátogatni a futam alatt. Persze, ez autóverseny, meg kellett volna őket előzni, de erre Alonso képtelen volt, és nem azért, mert béna. Látszott, hogy megtesz ő mindent, próbálkozik, de Petrov Renault-ja kőkeményen (fel)tartotta a Ferrarit, amelyik a kanyarokban rendre odaért, ám az egyenesekben zéróra csökkent a sebességkülönbség – az F-csatornás gép brillírozott az orosz pilótával. A Ferrari mögött utazó Webber sem tudott csodát tenni, egy ugyanolyan Red Bullban ülve, amellyel Vettel mindenkit lemosott a színről. Hogy a Renault mennyire is erős volt a sivatagi futamon, bizonyítja, hogy az a Lewis Hamilton, aki fejjel sem fél a falnak rohanni, ha lemegy nála a függöny, ugyancsak hosszú körökön keresztül nem bírt Robert Kubicával. És a McLaren jobban muzsikált ezen a pályán, mint a Ferrari. Alonso 40 kört vonatozott Petrov mögött, valószínűleg fogcsikorgatóan dühös állapotban, és úgy lemaradt, hogy még a kerékcseréjét végletekig elhúzó Kubica is elé keveredett a mezőnyben. Ezzel minden esély elszállt a végső győzelemre.

A Formula-1 2010-es világbajnoka tehát Sebastian Vettel, aki egyben minden idők legfiatalabb címbirtokosa, és ahogy Stefano Domenicali, a Ferrari csapatfőnöke nyilatkozott, ő mindenkinél jobb munkát végzett, ő gyűjtötte a legtöbb pontot, megérdemli a gratulációt. Igaza van. Az értelmetlen gyász helyett azonban sokkal jobban tennék a Ferrarinál, ha sürgősen magukba szállnának, és jövőre nem tennék magukat nevetségessé. Mert hiába lesz jó az autó, hiába pörög Alonso 110 százalékon, épeszű taktika nélkül jöhetnek az újabb és újabb magyarázkodások a blamákról. Hozni kell a futamokat, és akkor nem kell a rajongóknak olyan marhaságokat kitalálniuk, hogy a Red Bullban is Renault motor van, ezért Petrov szándékosan tartotta fel Alonsót. Tessék megnézni újra a futamot, és nyilvánvaló lesz, hogy Petrov nem tartott fel senkit. Ez autóverseny, komoly téttel, egy leendő bajnok pedig - pláne, hogy már kétszer nyert - bizonyítson. Ez a kérdéskör azonban mélyebben is elemezhető.
Sajnos az idióta szabályok elveszik a Formula-1 minden varázsát. Agyrém, amit az autókkal művelnek, és személy szerint úgy vagyok vele, jövőre megspórolom magamnak azokat az órákat, amelyeket eddig az időmérők, és a futamok követésére szántam. Mert mit nézzek? Lebutított autókat vonatozva körözni a pályán, szimulátor bajnok ifjú titánokkal a volán mögött? Köszönöm, nem érdekel. Lehet, hogy nem leszek népszerű a kijelentésemmel, de vállalom: a Formula-1 már közel sem az autóversenyzés csúcsa. Túl sok a szabály, a kötöttség, ez generálja a késztetést a csalásokra, a kibúvók keresésére, a botrányokra, és valóban: verseny, izgalmas küzdelem helyett ostoba, Ecclestone-féle pénzeszsákok mozgatta cirkusz az egész. A kis költségvetésű csapatok erőltetése miatt a farok csóválja a kutyát, az egész takarékoskodási elmélet egy zsákutca, megöl minden mérnöki kezdeményezést, és olyan hangulatot teremt, mintha Gordon Ramsay pincérjei menza ebédet szolgálnának fel a híres séf Ramsay at Claridge’s nevű elit éttermében. Senki nem csinálhat semmit, röhejes a tesztlehetőségek tilalma, csak az a téma, hogy mit nem lehet, és eme szándékos blokkolás miatt valójában fogalmunk sincs arról, ki a legjobb. Ez hát a csúcs, a királykategória? Szomorú. Egy megoldás lenne, konkrétan, nagyon komoly biztonsági előírások, mert az emberi élet mindennél fontosabb, és pofonegyszerű kritériumok: 3.0 literes szívó V8 vagy V12, egy adott üzemanyag, alsó súlyhatár, bizonyos méretkorlátozások (légterelők, tengelytáv, stb.), aztán mindenki mutassa meg, hogy mit tud! Százmilliós költségvetés dollárban? Miért ne, ha a gyártóknak ez biznisz, akkor csinálják, a kicsik pedig keressenek maguknak saját homokozót, mert azt most is kontrasztosan látjuk, mennyit ér a részvételük. Ma már egy WTCC futam - főleg Michelisz Norbival a mezőnyben - sokkal, de sokkal izgalmasabb, mint a Formula-1, mert ott megy az adok-kapok, igazi harc van, és figyelem: ha a csapat érdeke megkívánja, akkor a fiúk segítik egymást. Botrányok, köpködések, cirkuszok nélkül. Milyen érdekes.
Ami pedig Alonso beintését illeti Petrovnak. Nem tudom, az biztos, hogy nem volt szép mozdulat, hiszen semmi nem indokolta, hogy az orosz elengedje a spanyolt, ugyanakkor képzeljük magunkat Alonso bőrébe. Hónapok óta kiélezett helyzetben volt, küzdött, erején felül teljesített, és igenis, komoly esélye volt a végső győzelemre. Ezek tények. Az időmérőn újfent megtette, amit meg kellett tennie, hozta a harmadik helyet, és akkor nem elég, hogy a csapata kitolt vele, ráadásként egy olyan pilóta hátráltatta, aki egész évben bukdácsolt, akinek az égvilágon semmi köze nem volt a világbajnoksághoz, és akinek éppen az év utolsó futamán, számára abszolút tét nélkül jutott az eszébe, hogy éltre-halálra szóló küzdelmet vívjon vele, míg Vettel "sétakocsikázott" az élen. De ezért Petrovot nem lehet hibáztatni! Ment az autója, hát nyomta, Alonso pedig nem bírt vele. Mondjuk - picit visszatérve a technikára - az is elgondolkodtató, hogy 53 kört lehet menni egy garnitúra gumival. Hogy mennyire sportszerű így beleszólni egy teljes évad végkimenetelébe? Miért volt ez jó Petrovnak? A Ferrari rajongói már a világ elé tárták az elméletüket a Red Bull és a Renault titkos kooperációjáról, de szerintem szó sincs erről, Petrov tette a dolgát, és elérte, hogy aki eddig nem ismerte, most alaposan megjegyezte a nevét. Már korábban is mondtam, a Formula-1 színtiszta biznisz, most Alonso bukott, Petrov nyert, ennyi. A Ferrarinak, és vele együtt Alonsónak méltósággal kell tudnia veszíteni, Fernando agya pedig kicsit eldurrant a végén, de ekkora nyomás alatt ennyi belefér; és az eset nem durvult el, mert igazából nem az orosz kolléga tette őt taccsra. Azt hiszem, inkább pont mi, civilek fogjuk be a szánkat, de sürgősen, akik a tét nélküli közúti forgalomban is anyázunk, köcsögözünk, mutogatunk, ne adj isten, tettlegességhez is folyamodunk, ha valaki például csak szeretne besorolni elénk, amikor dugóban őrlődünk. Tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára.