Miért éppen smart? És miért ne?

Talán kezd közhelyessé válni, hogy amilyen ütemben drágul a benzin és a gázolaj, ezzel egyenes arányban növekszik a takarékos kisautók iránti igény. Van, aki egyelőre csak elméletben játszik a gondolattal, és van, aki konkrét lépés előtt áll. A választék nem túl széles igazi minikből, hiszen a smart fortwo mellett gyakorlatilag nincs másik alternatíva: ezen kívül már csak több ajtóval, férőhellyel, illetve döntően erősebb motorral rendelkező kisautókat találni a piacon. Aki naponta egyedül tekereg a városban, annak valóban elgondolkodtató lehet a német csöppség, mert nem fogyaszt sokat, könnyű vele parkolni, és mindezek mellett alapvetően vidám jelenség. Persze, lehet gyűlölni is, ez pusztán csak hozzáállás kérdése, használói véleményeink között akad ilyen is, olyan is.
Ha valaki smart fortwo vonatkozásban keresgél, egy dolgot jól jegyezzen meg: bár az évtizedes piaci jelenlét miatt mostanra nem csak a stabil rajongói kör, de az alternatív (értsd: nem gyári márkaszervizes) javítóbázis is kialakult, a kocsi karbantartása ettől függetlenül igen drága, ami nem szimplán a vastagon fogó zsírkrétával árcédulázott alkatrészeknek, hanem a részegység-cserés javítási technológiának is köszönhető. Magyarul, ha a motorban vagy a váltóban bemondja valami az unalmast, azt nem bütykölik aprólékosan a szervizben, mert a kocsi úgy van kitalálva, hogy az adott egység kompletten megy a kukába, és jöhet helyette az új – kerül, amibe kerül. A turbófeltöltő nagyon érzékeny pont, akárcsak az elektronika, és ha egy smarton tokkal-vonóval cserélni kell valamit, akkor nem tíz-, hanem százezrekben kell gondolkodni. Az apróságok azért nem kerülnek ennyibe: klubos információk szerint például elég gyakran reped, vagy törik az oldalablak, ami azonban egyszerűen, gyorsan orvosolható probléma, és az olajfolyás ugyan jellemző a dízelmotorokra, de ez nem a halál jele. A költségek kalkulálásához csak iránymutatásként emelnénk ki néhány olyan alkatrészt, ami egy használt autón cserére érett lehet (az egyszerűség kedvéért a 3 hengeres, 600-as, 55 lóerős alapján): lambda szonda 54 000 Ft (Bosch), vízpumpa 20 000 Ft (SKF), kuplung kinyomócsapágy 29 000 Ft (Valeo), gyújtókábel készlet 30 000 Ft (FACET), turbó 239 000 Ft (BTS), turbóhoz tömítő készlet 15 000 Ft, vezérműlánc készlet 69 000 Ft, (Japanparts), féktárcsa 15 000 (Bosch), gázos lengéscsillapító 18 000 Ft (Bilstein) vagy 21 000 Ft (SACHS).

Maga a típus 1998-ban mutatkozott be, 1999-ben érkezett a Cabrio, Magyarországra azonban csak 2002-ben érkezett meg típus, és hiába a hazai hivatalos import, sok autó még mindig szürkén lépi át a határt. Ezek között nem ritkák a különféle levetett, lestrapált futár- és bérautók, amelyek életben tartása vastag pénztárca után kiált, hiába kínálják őket relatíve alacsony, becsapós áron. Az évek során többféle, kerekítve 40-től 70 lóerős teljesítménysávba tartozó turbós benzinmotorral kínálták a modellt, és 1999-ben jött az első common-rail CDI dízel, amely jól fogyaszt ugyan, de alapvetően gyenge. A Brabus változat igen ritka, és persze méregdrága. A sebességváltók között nincs manuális, csak fél- vagy teljesen automata szerkezettel árulták az autót, előbbi kapcsolása nagyon lassú, és a 2003-as modellfrissítésig kellemetlen bólogatásokat is produkált vele a smart. Dióhéjban összefoglalva, a mérleg pozitív serpenyőjébe pakolható a Mercedeshez köthető exkluzivitás, a két személy részére elegendő helykínálat, a roppant könnyű városi kezelhetőség, a többféle pörgős benzinmotor, valamint a méretekhez képest biztonságosnak mondható menettulajdonság. A negatív oldalon azonban olyan kellemetlen szempontok sorakoznak, mint a kőkemény rugózás, a billegő, zötyögő karosszéria, az őrületbe kergetően lassú robotváltó, a klíma nélküli gyenge szellőzés, és a már említett költséges fenntartás.
A Használtautó.hu smart kínálatának 67 százalékát, azaz a meghirdetett autók kétharmadát a fortwo teszi ki, a választék tehát bőségesnek mondható. Szép számmal akadnak nem honosított példányok, amelyeknél még ki kell fizetni a regisztrációs adót, így ajánlott résen lenni a böngészésnél. Az árlépcső első fokán értelemszerűen a legrégebbi, 1999-es, 0,6 literes motorral szerelt smartok találhatók, átlagosan 700 ezer forint körüli irányáron, míg a korai dízelek ennél 100-150 ezer forinttal magasabbról indulnak. A másik végleten fiatal, keveset futott, minimum 2008-as évjáratú autók sorakoznak, de árban - meglepő módon - igen nagy szórással: 3 és 4,5 millió forint között egyaránt akad szépnek tűnő kocsi. Ahogy mindig elmondjuk, a lehetőségek szerint egy típuson belül kerülendők az első évjáratok, mert a használatból eredő hibákon kívül ezekre általában még jellemzőek a gyerekbetegségek, a gyári botladozások. Akinek nincs sok pénze, de mindenáron smartot szeretne, és vállalja a kiköltekezéses kockázatot, kereshet jónak tűnő példányt.