Miénk itt a tér – Mercedes Vito Tourer

Kétütemű őse ennek? A Mercedes-Benz Vito harmadik generációját elnézve nehéz elhinni, hogy egy 1949-től gyártott, kéthengeres, kétütemű, gülüszemű csöpp furgon volt az őse. Pedig így volt, a DKW Schnellaster furgonja a hatvanas évekre persze már háromhengeres lett, de még úgy is csak 32 lóerős. A németek licenszét 1954-től kezdte Vitoriában gyártani a spanyol Industrias del Motor S. A., azaz IMOSA. A spanyolok szépen fejlesztgették is az orrmotoros, elsőkerékhajtású koncepciót. Időközben a Mercedes érdekeltsége lett az üzem, így került Merci dízel a régi pöfögő helyére, sőt egy csinos csillag is az Ibéria-félszigetnek szánt furgonok orrára. A nemzetközi karrier a nyolcvanas évekre jött el: az MB100-assal, aztán jött a még elsőkerekes Vito 1996-ban, majd hátsókerékhajtású utódja 2003-ban és ez az új tavaly. Az első kettő Vito elnyerte az Év Haszonjárműve címet, a mostani csak második lett, de ez ne szegje a kedvünket.

Hogy néz ki? A harmadik generációs Vito felvette a legújabb Mercedesek formai jegyeit. A tervezőknek nem lehetett könnyű dolga, hogy egy guruló téglatestet a lehetőségekhez képest szépre formáljanak, de én úgy hiszem, hogy sikerült. Sőt, a Vito haszonjármű alapú kisbusz léte ellenére így 15 millióig felextrázva, könnyűfém felnivel és feláras fényezéssel kifejtetten csinos lett, még elegáns is. Csak a szürke plasztik hűtőrácsok rondítanak bele az összképbe, de hát ott a V-osztály, ha valaki ennél többre vágyik.

Életstílus autó ez. Az első métereken arra gondoltam, hogy itt van még egy autó, ami nagyon nem való a városba. Inkább leteszem és járok hét közben a városba való kis vackunkkal, a 19 éves családi Peugeot 106-tal. Majd a hétvégén beülünk, és ezzel megyünk kirándulni. Aztán mégsem így lett, mert a középhosszú furgon kivitelű Vitóval megegyező méretű Vito Tourer személyautó még éppen az a méret, amivel a most éppen szanaszét túrt Budapesten is el lehet gurulgatni. Sőt, még talán jobb is, mint valami kis vacakkal. Ebben nem akarok senkivel versenyezni, de ha lehet, azért nyomok egy gázt és elmegyek a sunyiba. A kakasülőről lenézve a forgalomra meg egy öreg bölcs nyugalmával előre látva tudom átengedni például a minap az utamat szabálytalanul és közepesen életveszélyesen keresztező babakocsis hölgyet. Amúgy meg az automataváltóval finoman ki lehet gurítani az autót. Egyáltalán, a Vito Tourerban ülve mintha egy magasabb dimenzióban is lennék, a napi tötymörgésen sem húzom fel magam, hamar el tudok vonatkoztatni és más, értelmes dolgokon gondolkodni. Ez tiszta nyereség.

Milyen benne ülni? Felmászik az ember a bakra, persze aki életében ült már be bármilyen kisteherautóba, vagy kisbuszba annak nem lesz ez kényelmetlen, a Vito-szüzeknek is inkább csak szokatlan. Mert azon túl, hogy olyan az érzés, mintha egy étkezőasztalnál ülnénk, tulajdonképpen nagy a kényelem. Mint fentebb írtam, a kilátás tökéletes, csak azért kár, hogy állítható dőlésszögű ülőlap nem jár a legfapadosabb furgon kivitelekhez. Én a megoldás feltétlen híve vagyok, így nekem a korábban próbált dobozosokból ez nagyon hiányzott. De itt, a legjobb Select felszereltségnél már van dupla karfa is, és természetesen elöl csak egy utasülés van, így a két első szék között akár hátra is lehet sétálni. A hátsó helyek is kényelmesek, és a dupla tolóajtó miatt gyorsan is megy egy kirándulás előtt a beszállás.

Milyen vezetni? Miután mindenki leült és elcsendesedett a fedélzet, végre elindulhatunk, ami az automata Vitóval aztán tényleg nem megerőltető feladat. A kormány mellől kapcsolható automataváltónál komfortosabb megoldást elképzelni sem lehet. A lábbal benyomós és kézzel oldható kézifék itt kicsit nyersebb hangú, mint például a CLS-ben, de ez nem gond, hiszen ez "csak" egy csúcsfurgon. Én szeretem ezt a helytakarékos megoldást, plusz lélekmelengető, hogy már vagy ötven éve a legtöbb Mercibe ilyet építenek. Aztán nagyon finom darab még a vaskos kormánykerék, ami mögé ez esetben váltófülek is jutottak. A volán ugyanaz, mint a CLS-ben és a fapados brigádbuszokéhoz képest sokkal finomabb így bőrhuzattal. Kellemes tekergetni és egyáltalán nem megterhelő. A Vito Tourer hossza nem zavaró manőverezéskor, inkább a szélességére és a magasságára nem árt odafigyelni a hagyományos személyautókhoz szokva.

Hogy megy? A 119 BlueTec kivitel ugyanaz, Mint a V-osztály 250-ese, azaz a 2.2-esnek hívott, de igazából csak 2143 köbcentis soros négyhengerese legerősebb változata. Az OM 651-es blokk itt két turbófeltöltővel 190 lóerőt és 440 Nm nyomatékot tud, amivel az üresen is kéttonnás nagy test is elég ügyesen mozog már. A nyomatékmaximumot, ha az ígért 1400-as fordulatól még nem is érezni, de kétezertől már tisztességesen lép a Vito. Sok utassal, csomaggal ugyanakkor érezhetően belassul a gép a terheléstől. Végsebessége és gyorsulása jó katalógusérték, de inkább a nyugodt, zavartalan közlekedés való hozzá, ilyenkor országúton valamivel hét liter alatt fogyaszt, városban kilenc felett. A teszthét hatszáz kilométere után 8,5 literes vegyes átlag szerintem igen jó érték.

7 gang 8 ülésre. A más modellekből már kiöregedett, de ebben a szegmensben még újnak és jónak számító 7G Tronic automataváltó veretes, de egyben kellemes darab is. Hét fokozata elég mindenre, 90-nél csak 1500-at forog a motor hetesben, 130-nál meg 2200-at. A kedvező fogyasztás mellett a zajkomfort is nagyon jó, autópálya-tempónál csak 68 decibelt mértünk. Ezen csak az ront, ha egy úthullámon beleng a kasztni, azokat nem tudja elég szépen kirugózni, és egy-egy ilyenen az autó komfort futóműve is zajforrás. Az automataváltó kezelése könnyű, de itt a kormány mögötti váltófülek léte teljességgel indokolatlan. Nem úgy az üzemmódváltó gombé, a C, mint komfort a legjobb országútra, az E, mint takarékos, meg a városi használathoz.

Mennyibe kerül? Mivel ő a legerősebb és a motorjához jár az automataváltó is, plusz a legigényesebb Select felszereltségű, így eleve nem olcsó ez a Vito. Hogy 15 millió legyen az ára, került bele még egy elég elavult navigációs rendszer, parkolási segítség, melegvizes állófűtés és 57 helyett 70 literes tank is. Utóbbi kettő szerintem erősen ajánlott. Aztán a klíma fúj hideget a hátsó utasoknak is, meg díszfény fogad a ki/beszálláskor. A háromszemélyes ülések az alapnál kényelmesebb kivitelűek, sínen állíthatóak és a kárpit is igényesebb. Az egyetlen, de annál nagyobb baj, hogy a sokkal szebb és igényesebb, részelteiben modernebb V-osztály árszintjén vagyunk már. Ha nem munkásbusznak vesszük, az a jobb ajánlat, így meg felesleges ennyi csicsa a Vitóba. Jobb ő fényezetlen lökhárítóval és gyengébb motorral.