Mi lesz a német autóiparral a koronavírus után?

Vannak, akik szerint a koronavírus utáni világban szinte semmi sem lesz ugyanolyan, mint előtte volt - mások szerint viszont nem fog nagyot változni az életünk, bár ettől függetlenül a tanulságokat még le kell vonni. Inkább az utóbbiak véleményét erősíti Oliver Blume, a Porsche vezérigazgatója, illetve Winfried Kretschmann és Michael Kretschmer, Baden-Württemberg és Szászország miniszterelnökei, akik egy interjúban meséltek az (autó)ipar és az állam kölcsönös kapcsolatának fontosságáról és jövőjéről. Kretschmann szerint az utóbbi időszakban kiépült kapcsolat a vállalatok és a kormány között most kifizetődőnek bizonyul, több mint 350 cég reagált az állam felhívására, hogy segítsék a koronavírus elleni küzdelmet ott, ahol csak tudják. A Porsche is nagy erőkkel vesz részt a harcban, számos más autógyártóhoz hasonlóan pénzt és védőfelszereléseket adományoznak, de alkalmazottaik együttműködnek a politikai döntéshozókkal, részt vesznek a válságkezelés megszervezésében és informatikai szakembereik is a krízis enyhítésén dolgoznak. Emellett globális beszállítói láncuknak köszönhetően fontos eszközöket és felszereléseket tudnak a világ több pontjából (például Kínából) Németországba szállítani, és a Porschéhoz hasonló cégek Kretschmer szerint olyan kapcsolatrendszert tudtak kiépíteni üzleti tevékenységük által, amit állami, politikai szinten lehetetlen lett volna elérni - ennek jelentősége a jelenlegihez hasonló válságban felértékelődik. Hogyan vészelheti át az autóipar és alkalmazottaik a járvány időszakát és az utána következő válságot? Egy autógyártó üzleti tevékenységét alapvetően az eladásai határozzák meg - ha van kereslet, nagy baj nem lehet. Blume elmondása szerint most is rendelnek Porschékat, bár természetesen vannak régiók, ahol nagyobb a forgalom, mint máshol. Kínában, ahol a korlátozások feloldását megkezdték, már látják a felépülés jeleit, Európában viszont még nehéz az autószalonok működése. Viszont az ilyen időkben fogalmazódnak meg különböző igények az emberekben, az otthon töltött idő szerinte álmaik megvalósítására sarkallhatja a lakosságot, és lehetségesnek tartja, hogy a sportkocsik iránti kereslet a válság után csak nagyobb lesz, mint előtte volt. Az eladások miatt tehát valószínűleg nem kell izgulnia a Porschénak, ettől függetlenül a több hetes leállás időszakát át kell vészelnie. Mint a legprofitábilisabb autógyártót, talán őket éppen kevésbé érinti hátrányosan ez a helyzet: alkalmazottaik rendszeresen kapnak bónuszt, melynek egy részét nem mellesleg most felajánlhatják jótékony célokra - az igazgatótanács tagjai összesen félmillió eurót adományoztak kórházaknak és segélyszervezeteknek saját juttatásaikból. Blume az alkalmazottaik helyzetét viszonylag pozitívan látja: mindössze egyharmaduk, a részmunkaidősek esetében kértek segítséget az államtól, ami egyébként nem is nevezhető segélycsomagnak, mert az évek alatt a Porsche és dolgozói által az állami költségvetésbe fizetett alkalmazotti biztosítás finanszírozza. Blume szerint a vállalat pénzügyi helyzete stabil és biztonságos, kormányzati segélyre nem lesz szükségük a válság átvészeléséhez, azonban a beszállítók életképessége miatt már jobban aggódik. Kretschmann szerint viszont nem mindenkire várnak ilyen pozitív kilátások - átlagosan minden lakos szegényebb lesz közvetlenül a járvány után, mint előtte volt. A kormányoknak segélycsomagokat kell majd létrehozniuk mind az ipari szereplők, mind a lakosság számára, a súlyos eurómilliárdokat pedig valakinek finanszíroznia kell. A krízishelyzetben ez a kérdés egyelőre másodlagos, hiszen az emberélet védelme a legfontosabb, de a járvány elmúltával szembe kell nézni a ténnyel, hogy bár költségvetési forrásokat át lehet most csoportosítani, ezeket a gazdaság különböző területeitől veszik el, és a következő években végső soron az állampolgárok fizetik majd meg közvetett módon - hogy pontosan mely rétegekre esik majd ez a teher, ez a politikai döntéshozókon múlik. A koronavírus a globalizált társadalmat és az autóipar jövőjét is befolyásolja. Az előbbi területen mindhárman úgy gondolják, nem lesz nagy fordulat; Kretschmer szerint nem szabad rossz tanulságokat levonni a válságból, a globalizáció és a gazdasági szabadság továbbra is szükséges - erre 1945-öt és 1989-et hozza fel példaként. Kretschmann is inkább az utóbbi évek együttműködési tendenciáját szeretné megerősíteni, például a dízelbotrány után egy asztalhoz ültették az autó- és energiaipar, a tudomány, illetve a helyi és az országos döntéshozatal képviselőit, hogy megvitassák, mik a következő lépések. Blume szerint sem jelenti a krízis a globalizáció végét, bár ezután kissé átalakulhat majd a szerkezete. A kormányok feladata szerinte a fogyasztók támogatása és a vásárlás ösztönzése kell, hogy legyen. Az elektromosítás és a digitalizáció pedig folytatódik: a Porsche ilyen területekre szánt befektetéseinek összege nem csökken, a következő öt évben 15 milliárd eurót költenek ezek kutatására és fejlesztésére. Kretschmann szerint is hiba lenne a koronavírus miatt leállni a klímaváltozás elleni küzdelemmel - az új kezdet szerinte lehetőséget ad arra, hogy be lehessen építeni a környezetvédelmet a gazdaságpolitikába. Bár az ipari szereplők segítségre szorulhatnak majd, ezt nem a zöld szabályozások leépítésével szeretnék megadni nekik. Kretschmann szerint jók a gazdaság kilátásai, a válság után még erősebben áll majd talpra, de Kretschmerhez hasonlóan türelemre int mindenkit - a németországi miniszterelnökök a napokban tárgyalnak a korlátozások feloldásának menetrendjéről. Az üzletek lépésről lépésre nyithatnak majd újra, amiben az autóipar előnyt élvezhet például a turizmushoz képest: egy autószalonban sokkal könnyebb betartatni a távolságtartást, mint egy vendéglátó-egységben. A Porsche is készül a termelés beindítására, már vizsgálják az alkalmazottak otthoni lázmérésének, a védőruhák alkalmazásának és a higiénikus munkakörnyezet fenntartásának lehetőségét. Abban pedig mindhárman egyetértenek, hogy a válság után még szorosabb együttműködésre lesz szükség az ipar, az állam és a lakosság között.