Mi hagyott nyomot? A legkedvesebb tesztautóink

2014 nagyon mozgalmas év volt. Így az utolsó napján nem árt tartani egy kis összegzést. Mivel lettünk gazdagabbak, mit tanultunk az idén? Autós téren elég sokat. Voltunk vezetéstechnikai tréningen, végre tudjuk, mekkora sebességtúllépésnél büntet a rendőr, meg persze sokat álmodoztunk is, százmilliókról és autókról. A hazai piaci valósága persze nem épp ez. Bár az utóbbi hónapokban alaposan csökkent az üzemanyagok ára (ma bezzeg már drágult is egy kicsikét) és az új autók piaca is éledezik, azért sokan a kéthavi átlagfizetés összegéért keresnek használható, természetesen használt autót. Nekik segíthet egyik körképünk: olcsó, családi autót 250 ezerért.

A nagy negatív felhangokat hagyjuk most, inkább a bejglimaradék fölött reménykedjünk, hogy a következő év sikeres, avagy kinek még sikeresebb lehet. Őszintén kívánjuk, hogy az autóstársak közelebb kerüljenek a többmilliós tesztautókhoz, azaz aki szeretné, le is tudja cserélni a meglévőt valami újabbra és jobbra. A tesztautókkal szerzett tapasztalatokat két részre kell osztani. Bár az olvasó ezzel nem feltétlenül szembesül, de a tesztautózás kötelességet is jelent, nem csak mókát és kacagást. Persze, az autós-újságíró az élet császára, mert a vadiúj kocsikkal mászkálhat, de cserébe akkor is kell autózni és tapasztalatokat szerezni, ha épp beteg a gyerek otthon, vagy az ember saját maga. Zajt kell mérni, a beltér méreteit lecentizni és kívül belül tisztán le is kéne fotózni, lehetőleg valami jó és változatos háttérrel a járgányt. A módszeres munka nálunk elvárás, így a folyton feladatot jelentő tesztautók világát jólesik szögre akasztani és hazatérni. Főszerkesztőnk például családi igényeit két autóval tudja lefedni, jöjjön az ő évértékelése.

Bizony, aki révbe ért és próbált minden fontosabb modellt az elmúlt években, annak nem sok újat lehet mutatni. Bár itthon mindenki a saját autójával elégedett, mert az esetleges hibás döntéseink elismerése sajnos nem szokás, Mátyás esetében azonban nem erről van szó. Lehet irigykedni rá, mert tudja mire van szüksége és sikerült is megvalósítania a céljait. Ahogy új kollégánk, Gere Tamás bekapcsolóódását a szerkesztőségi munkába és gyors beilleszkedését is kiemelhetjük az év eseményei közül. Tamás kezén rövid alatt jó pár autó átszaladt, de tapasztalatait nem csak a tesztautókkal gyűjti. Erről többet majd ő maga ír, addig is íme; itt van mi jött be neki a legjobban.


Jó választás, a Mini nekem is bejön, bár én az amúgy praktikus ötajtós megjelenését az e-cigi, alkoholmentes sör, guminő sor folytatásaként éltem meg. Ha már praktikus autó, akkor a Mini sehogy sem jöhet szóba. Szentségtörés alkategóriában nálam a BMW 2-es Active Tourerje vezet, de azt mégis inkább elfogadom. Az extrább tesztautók helyett engem valahogy mostanában a simán jó autók fogtak meg. Talán mert még mindig nincs saját kocsim, ezért a tesztautók mellé a családból kölcsönkért és kapott, a 18. évét épp most betöltött Peugeot 106 volánja helyett nagyon vágyom valami komolyabba.

A még tartó óév egyik legkellemesebb meglepetése számomra a Peugeot 308-as volt, ami jobbára csak a nevét tartotta meg az elődtől. A tesztjében azt írtam, hogy a Golf helyett viszont nem kéne. Egy dízel kombi esetében viszont már a franciát választanám, mert nem túl feltűnő, de azért csinos és egyértelműen a PSA ma gyártott legjobb autója. Időközben bekeményített a tél, így mínusz ötben egyre többet jut eszembe a kigombolt ing és a napszemüveg, azaz a nyár. Na meg az Opel Cascada tesztautó, ami kabriónak jó, túraautónak csak olyan közepes, de hangulatfokozónak egyenesen kiváló. A tesztautó minden részlete stimmelt, talán az év legízlésesebbje volt, csak az automataváltó hiányzott a tökélyhez, úgy nagyon kéne.

A birtoklási vágyat idén legerősebben talán a Nissan X-Trailben éreztem. A karácsonyi rokonlátogatáshoz is jól jött volna nagyon, de hiába, ha nem vagyok egyelőre sem középkorú, sem családos és nem is élek relatíve aktív életet jómódban - amint azt a tesztben fejtegettem. Ha viszont az a kérdés, mi hagyott bennem a legmélyebb nyomot, akkor az azóta is hivatkozási alap, használttesztben bemutatott BMW 535iA volt az évem autós csúcspontja. A jelenben én a múlt kicsiny, de vidám szeletét választanám. Tudják, szeretem a régebbi autókat, aztán meglátjuk, jövőre milyen gépek jutnak, talán sikerül kifognom valami kedves youngtimert. Mindenesetre a pezsgő már be van hűtve a koccintáshoz, azután meg volánhoz idén én már nem ülök.