Menőségérzet – BMW X4 M Competition

Őrületes modelloffenzívával támadta 2019-et a BMW és 2020 is rogyásig lesz az új bajor modellek bemutatóival. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a BMW Group Magyarország lényegében minden új modellnek szorít helyet a tesztparkban, ráadásul minden egyes autót különös gondossággal válogatnak össze annak érdekében, hogy minden arcát megmutathassuk az újdonságoknak. Bár az X3 M tesztjét kicsit később olvashatjátok csak, annyit elárulhatok, hogy az és az X4 M Competition tesztautó messzemenőkig különálló karakterekre sikerültek. Az X4 amúgy is a sportosabb, divatosabb most a kupétetős fazonjával, amihez népszerű külső megjelenést válogattak össze; a Shadow Line lakkfekete kiegészítőit kapta tűzpiros fényezéssel. Ezzel az egész autó vibrál, messziről feltűnő, a fekete vesék kétszer akkorának hatnak, mint a sima krómkeretesek, így az egész megjelenésében megvan az a brutalitás, amit egy M-es modellhez társítanánk.

Szétveti az erő, már csak ránézésre is.

Rendesen erőt kell vennie magán az embernek ahhoz, hogy egy SUV-t sportos szemszögből vizsgáljon, és a teszthét után kicsit szégyellem is magam, hogy nem néztem ki túl sokat a BMW szabadidő-autóiból. Hogy az X4 M Competition felülmúlta a várakozásaimat, az enyhe kifejezés, sok megmozdulása és reakciója után megszólalni sem bírtam. Ez a kupékarosszéria dolog még mindig kicsit megfekszi a gyomromat, de leginkább elvi kérdések miatt. Ötajtós, igazából nem vészesen kisebb a hátsó fejtér sem, van 525 liternyi csomagtartója is, csak a magas raktérperem miatt csorbul a praktikuma, de amúgy egy rendesen használható méretű autó.

Nem öncélú, mint egy igazi kétajtós kupé, cserébe nem is annyira szép, de ez persze relatív.

Az M részleg a karosszériával túl sokat nem babrált, nincsenek olyan szélesítései, mint egy M5-nek, de vannak új lökhárítók, duplapálcás vesék és a Competition kivitel kis plakettjeiből is találunk itt-ott, de ez nem csak erről szól. Merevebbek a motortartó bakjai, amit azonnal meg is fogunk érezni benne. Alacsony tempónál, gurulásnál gázelvételkor finoman érezhetően döccen a hajtás, ilyet az X3 M-ben nem tapasztaltunk. Ez persze csak a negatív jellemzője, a pozitív hozadék a közvetlenebb reakció, az amúgy is pengeéles gázreakcióból hamarabb csinál a hajtás a kerekeken mérhető erőt, korábban adhatja át a motor a teljesítményt a talajra, mint egy "alap" X4 M esetében. Érzékelni ebből mit sem lehet, alapból is veszélyesen élesen reagál. Emellett keményebb a futómű is, rossz úton rázósabb, és már egy egyszerű járdaszigetre mászáskor is képes leátlózni, megemelni az egyik kerekét, ennek pedig a másik oldala, hogy még annyira sem dől meg kanyarban, mint a Competition csomag nélküli kivitelek – azokon sem érezni ilyesmit. Egészen érdekes, hogy a mindennapi közlekedésben még a hazai utakon sem mondanám kényelmetlenül keménynek, igaz, a nyári kerekek valamivel nagyobbak a most rajta lévő télieknél, de ez így még komfortosnak is mondható, leszámítva a vékony fekvőrendőröket és a tényleg rossz úton való haladást. Nem egy kupás Renault Megane keménység, de azért feszes, épp annyira, amennyire el is várjuk egy sportmodelltől, nálam még abszolút a minden nap használnám kategóriába esik. Éles különbség érződik egyébként az alap és a Competition között, főként az első futómű merevebb, jelentősen, kicsit pattogósabb is. Ez csak rossz úton lesz hátrány, sima aszfalton őrületes tapadást és betonbiztos úttartást rendez, jóval az észszerűség határain túli sebességnél is szó nélkül elfordul, mit művelhet rendes nyári sportgumikon... A hangélmény elég erős, és újra azt érzem, hogy a BMW végre megint az igazi hangra vágyókat szolgálja. Hangos az M Sport aktív szelepes kipufogója, de még a feláras rendszer sem csinál olyan színházat, mint a V8-as M Performance modellek esetében. Nem csattog, nem szörcsög, nem durran vissza, néha dörmög, de bent egyszer sem hallani.

Aki bent ül, az a sorhatos benzinmotor klasszikus selymes és magas hangját élvezheti.

Az új S58-as sportmotor pedig túlforog a 7000-en, és minél magasabban forog, annál szebben szól. Érdekes az alapjárati dízeles csattogása, amit a 350 bárra emelt befecskendezés okoz, ez kellett ahhoz hogy leadhasson alaphangon 480, Competition csomag esetén pedig 510 lóerőt és 600 Nm nyomatékot. Előbbit 6250-es fordulatnál tudja, és odáig pillanatok alatt el is forog a motor, indulásnál érezni csak bizonytalanságot, amíg a két turbó fel nem ébred és kezdi el pumpálni a három-három hengerbe a vizes intercooler által lehűtött friss levegőt. Pillanatok alatt történik minden, nincs tétova mozdulata a hagyományos bolygóműves ZF váltónak, nincs gumis érzete a gázpedálnak, ha rá lehelünk, az is azonnal meglátszik a fordulatszámmérőn. Hihetetlenül közvetlen és nagyon kiszámítható a motor és a hajtás, könnyedén összeszokik vele, aki fogékony az efféle hedonista autókra, amivel bűn 20 liter alatt fogyasztani.

Ez az S58 megint egy olyan sportmotor, ami beszél és kommunikál a sofőrrel.

Egymást hergelik és piszkálják, folyton vizsgáztatják a másikat, hogy úgy sem mered, hogy úgy sem tudod megcsinálni. Aztán teljesen egyszerűen megtörténik, amit kérünk tőle. Nem bénázza el, nem veszi el a gázt, nem torpan meg, úgy zsonglőrködik a menetstabilizálóval is, hogy ne érezzük azt, hogy valójában rövid pórázon vagyunk. Viszont lehetünk anélkül is, mert ez még mindig egy BMW. Temérdek fontos részletet őriznek és visznek tovább a BMW-nél, reméljük, hogy még nagyon sokáig, ilyen a menetstabilizáló is. Háromállású és teljesen kikapcsolható, vagyis teljesen kitekert kormánynál, nagy oldalgyorsulásnál sem kapcsol vissza, mint lényegében az összes gyártó elektronikája. xDrive-val készül mindenképp, de okosan ügyeltek arra, hogy mindaddig hátsókerekes legyen, amíg nem indokolt visszahúzni az elejét. Vizes úton zavarba ejtően csábító partner egy kis táncra, pillanatok alatt rosszfiút csinál abból is, aki addig ellenkezett. Az egész rendszer, a hajtás, az elektronika, a reakciói, a közvetlensége, mind-mind tökéletes, érezhető, átélhető és élvezhető, bármennyire is nagy a teste, pillekönnyűnek érződik, és épp ezért tudja nagyon eljátszani, hogy sportautó. Nem is játssza el valójában, mert bármit megcsinál, amit egy alacsonyabb építésű M-es BMW is, és ezen a ponton értettem meg, hogyan merték bemutatni az új S58-at épp a két közepes SAV-ban. Mert ez az egész működik. Nem tudom, hogyan és milyen dimenzióban tudtak egy 2,1 tonnás autót ennyire mozgékonyra, közvetlenre és harmonikusra csinálni szinte tökéletes vezethetőséggel, de sikerült. Ja, persze, hiszen BMW, a divat mellett is tudják, mi a dolguk.