Mennyit spórolhat az Opel Insignia, ha ecoFLEX?

Úgy esett, hogy egy Opel Insigniával volt szerencsém nyaralgatni. Egy frissítettel, egy kombival, ami a trendi Sports Tourer névre hallgat. Csúcsfelszerelttel, ugyanazzal, amit még a télen jól le is teszteltünk, s meg is szerettünk. Kívülről hatalmas, utas- és csomagtere is szép nagy, kialakítása, előadásmódja prémiumközeli. Motorja 2.0 CDTI 140 lóerővel és 350, túltöltéssel 370 Nm-rel, váltója 6 fokozatú manuális extra hosszú áttételezéssel, van persze stop-start, alacsony gördülési ellenállású, ugyanakkor nem apró, 18 colos abroncs. Az opciós ecoFLEX csomag olyan technikai trükköket is bevet, minthogy a hűtőlamellák elzárásával gyorsítja a motor felmelegedését. A Cd=0,25-ös légellenállási együttható sem semmi. Emlékszünk még, mennyi a gyári fogyasztási ígéret? Nevetséges 3,9, a négy- és ötajtósoknál 3,7 l/100 km. Vagy az a nevetséges, hogy a downsizing, a tömegcsökkentés korában egy ilyen tejben-vajban fürösztő középkategóriás Insignia 1,8 tonnát nyom? Mi, újságírók ezen szoktunk kiakadni, s hogy főleg ezért, a willendorfi vénuszét megszégyenítő szépséges túlsúly miatt aztán a modern Opelek sosem tudnak igazán takarékosak lenni.

És emlékszünk még a februári tesztfogyasztásra? Hidegben, téli gumikon, főleg városban használva, rémisztő, ám annál reálisabb 30 km/órás átlagsebesség mellett 100 kilométeren nem átallott 8 liter gázolajat felfalni az Insignia ST. Ami sok. De mi a másik véglet? Mennyit eszik nyaralós üzemmódban, sehova nem sietve, Budapestet és az autópályákat is messze elkerülve? Erre voltam kíváncsi, de csak a magam módján, messze nem rágörcsölve a témára.
Ami azt jelenti, hogy klíma, csak ha muszáj, különben ablak le, friss levegő és a panorámatetőn napfény is be. Utas? Egy. Csomag se sok. Tempó? Amit a szabályok engednek. Az összesen 700 km 10 százalékát mentem székes egy fővárosunkban, dugóban mázlimra alig 5-10 km-t. Sztrádán is kb. ennyit. A többinek a zömét országúton 80-90-nel, és volt még vidéki 50, illetve autóutas 100-110 a nyolcason.

És még tompító Eco-mód egy-egy előzéssel, a gyorsabbak elengedése, kényelmes andalgás, a tájnak, a békének az ő élvezése. Fordulat 2000 alatt szinte végig, jellemzően 1500 környékén, sőt. Viszont a pillanatnyi fogyasztásmérőt nem bámultam, hogy aztán a tesztautó leadása előtt öntse el kis szívemet az elégedettség: ez az 1,8 tonnás, brutálisan nehéz valami képes ám 5 literes fogyasztásra is. Így, ilyen használattal. A fedélzetin 4,9-es érték szerepelt (50 km/órás átlagsebességgel), a visszatankolásnál kerek ötös jött ki. Ez alapján szerintem reálisan 6-tal el lehet közlekedgetni egy ilyen 140 lovas dízel Insigniával, ami nem kimagasló, de a túlsúlyossághoz képest baráti.
És akkor még spóroltam 3000 forintot azzal, hogy nem vettem igénybe Érdtől Balatonvilágosig, majd rá egy bő hétre vissza a nem egyszer csúnyán beálló M7-est. És a 700 kilométeres táv, a valami (pontosan nem emlékszem, de talán) 420 forintos gázolaj meg a tesztautóban látott korábbi 6,8-as és 7,1-es nagy átlagok tükrében spóroltam úgy további 6000 magyar pénzt a meglepően alacsony fogyasztással is, szuper. Költhettem másra, evés-ivás-mulatozásra, de ezt a szálat most hagyjuk.

Ezek után már csak az kéne, hogy az Insignia, s nagy általánosságban az összes Opel könnyebb legyen holmi 100-200 kilóval. Mert ennyi a zsírfeleslegük a riválisokkal összevetésben. És akkor még takarékosabbak lehetnek, mert aerodinamika ide, fogyasztáscsökkentő trükkök oda, a kisebb testnek mindig kisebb az energiaszükséglete. Ezúttal csak az derült ki, hogy az Opel Insignia Sports Tourer 2.0 CDTI ecoFLEX parádés utazóautó. Kéne, na persze annyiért nem, amennyit az Opel kér érte. A tesztautónál 12, de ennél a 2,0 literes dízelnél alapból is 8 milliót. Temérdek sok pénz, legott idézőjelezi a spórolás fogalmát.
Bár egy ilyen 12 miliós Insignia valós spórolás is lehet a 15-20, inkább 20 milliós Audi/BMW/Mercedes deklaráltan prémiumautókból átülők számára. És majdnem, már tényleg majdnem egy szint. A futómű, a feláras ülés az. A tapipados vezérlés nagyon nem. És még sorolhatnám, mi a klassz és mi nem, de ismétlés helyett katt ide. Én meg elmentem megnézni, hogy a híres brit fogadóirodáknál lehet-e tenni a majdani generációváltással borítékolható downsizing mértékére.