Mennyit kell nekünk gürizni egy autóért?

Európai összevetés: mennyi munkával juthatunk autóhoz?

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Az autóárak nagyjából egységesek Európában. A bérek átlaga sajnos nagyon nem az. Lássuk, hol mennyit kell dolgozni egy járgányért.


Ha az átlagembernek szinte elérhetetlenül drága is itthon az új autó, európai összevetésben alacsony árakat láthatunk. Hiszen a gyártók a szegény Magyarország számára az európai áregységesítési előírások ellenére is igyekeznek leszorítani az árakat. Kénytelenek, ugyanis áfánk magas, s alacsonyabb nettó árral lesz csak a többi országéhoz hasonló a listaár. Ráadásul számos modell eurósított ára jelentősen kedvezőbb itthon, mint Európa számos egyéb országában. Hogy mely modellek és mennyivel, az egy külön téma, mi most – a munka ünnepére gondolva – azt néztük meg, hogy egy átlagos újautó, mondjuk egy Suzuki Swift, ami Németországban 10 990 eurótól startol (háromajtós alapmodellként), mennyi munkába kerül Európa egyes országaiban.
Miként az a grafikonról leolvasható, miként az az alábbi táblázatban látható, több mint 69 havi ukrán átlagbér ára egy Swift. Svájcban 3 hónapot sem kell dolgozni érte Miként az a grafikonról leolvasható, miként az az alábbi táblázatban látható, több mint 69 havi ukrán átlagbér ára egy Swift. Svájcban 3 hónapot sem kell dolgozni érte

A havi nettó átlagbéreket vettük alapul, s megdöbbentő számokat látunk. Svájcban mindössze 2,7 hónapnyi munkával kitermelhető a Swift, Ukrajnában bezzeg több mint 5 évet, 69,1 hónapot kell teljes nélkülözéssel tölteni ahhoz, hogy meglegyen a kívánt autó. Hazánk még a középmezőnytől is lemaradásban van, a vizsgált 36 ország közül a nyolcadik legtöbb munkát kívánó ország. Nálunk 23,4 hónap, azaz nem egész kétévnyi teljes spórolással meglehet egy alap Swift. Könnyítés mondjuk, hogy nálunk 11 ezer euróért már nemcsak a háromajtós alapmodell, hanem egy korrektebbül felszerelt ötajtós is megkapható. Legalább ennyi előnyünk van, igaz, ezt is kihasználják a nyugati országok ügyes kereskedői, s számosan nálunk vásárolnak a nekünk drága, nekik értékes eurójukért, s kapnak még kevesebb munkával még több autót.
Ország Hónap
Ukrajna 69,1
Albánia 56,4
Bulgária 34,5
Macedónia 32,1
Szerbia 30,4
Románia 29,9
Bosznia-Hercegovina 26,4
Magyarország 23,4
Montenegro 23,1
Litvánia 21,9
Oroszország 20,0
Törökország 19,6
Lengyelország 17,0
Szlovákia 16,8
Csehország 16,2
Horvátország 15,3
Észtország 14,8
Görögország 12,2
Portugália 12,1
Szlovénia 11,0
Ciprus 8,1
Spanyolország 7,1
Anglia 6,3
Ausztria 5,9
Olaszország 5,8
Belgium 5,8
Franciaország 5,4
Írország 5,2
Hollandia 5,1
Svédország 5,1
Németország 4,9
Finnország 4,7
Dánia 3,8
Luxemburg 3,4
Norvégia 3,1
Svájc 2,7

Grafikonon és táblázatban is megmutatjuk, hogy az egyes országokban hány hónapnyi munkával termelhető ki a választott, nekünk átlag, Európa nyugatabbi felén nyilván az alatti autó, ám ez a számítás nagyon laboratóriumi, és meg kell hagyni, szinte értelmetlen. Valószínűleg a svájci átlagpolgár sem fogja tudni fizetésének egészét kuporgatni 2,7 hónapon át, s ahogy megyünk felfele az autóvásárláshoz szükséges munkahónapok számánál, egyre kevesebb erre az esély. Svájc Európa egyetlen országa, amelyben kevesebb, mint negyedévnyi átlagbérből kijön a választott modell, Luxemburgban, Dániában, Finnországban, Németországban, Svédországban, Hollandiában, Írországban, Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban és Ausztriában félévnyi munkával összejön, Anglia, Spanyolország, Ciprus és Szlovénia esetén nem kell egy évnél többet dolgozni érte, hazánk pedig éppen csak belefér a kétéves limitbe.
A havi bér 10%-os megspórolásával Svájcban 2,3 év alatt összejön a Swift, nálunk 19,5 év kell hozzá, Ukrajnában pedig... A havi bér 10%-os megspórolásával Svájcban 2,3 év alatt összejön a Swift, nálunk 19,5 év kell hozzá, Ukrajnában pedig...

Az autóárakon és a fizetéseken túl természetesen eltérő az egyes országok árszínvonala, megélhetési költsége is, ezek kalkulációjával nem bonyolítottuk összevetésünket, ám pontosabban becsüljük meg az autóhoz jutási időt, ha az átlagbérek 10 százalékos spórolásával kalkulálunk. Az országok sorrendje természetesen ez esetben is változatlan, de talán még ijesztőbb számokat kapunk. Svájcban 2,3 évnyi munka és visszafogott spórolás eredményeként összejön a kívánt Swift, Ukrajnában 57,6 évet kellene végigdolgozni és kuporgatni érte. Nem mellesleg, vélhetően könnyebb a svájci bér tizedét megtakarítani, mint az ukránét. Hazánkban 19,5 éves „Swifthez jutási idő” látható az átlagbér 10 százalékának megspórolásával.
Ország Év
Ukrajna 57,6
Albánia 47,0
Bulgária 28,7
Macedónia 26,8
Szerbia 25,4
Románia 25,0
Bosznia-Hercegovina 22,0
Magyarország 19,5
Montenegro 19,2
Litvánia 18,3
Oroszország 16,7
Törökország 16,4
Lengyelország 14,1
Szlovákia 14,0
Csehország 13,5
Horvátország 12,8
Észtország 12,4
Görögország 10,2
Portugália 10,1
Szlovénia 9,2
Ciprus 6,8
Spanyolország 5,9
Anglia 5,2
Ausztria 4,9
Olaszország 4,9
Belgium 4,9
Franciaország 4,5
Írország 4,3
Hollandia 4,3
Svédország 4,2
Németország 4,1
Finnország 3,9
Dánia 3,1
Luxembourg 2,9
Norvégia 2,6
Svájc 2,3

És tegyük hozzá, ez reális is, még szerencse, hogy egy Swift gond nélkül ki tud szolgálni ennyit. Ha ehhez viszonyítjuk a hazai autópark átlagos 13 éves életkorát, még jónak is mondható az. Látható, hogy szeretünk autóra költeni, de látható az is sajnos, hogy sokan hajlamosak túlvállalni is magukat. Hiszen jelen esetben csak az autó vételárát vetítettük az átlagbérre, még semmiféle biztosítást nem fizettünk utána, nem vittük szervizbe, nem vettünk rá gumit és üzemanyagot sem töltöttünk bele.
Hirdetés

A képletet természetesen javítja, ha átlagbér feletti jövedelemmel rendelkezünk, s ha a választott 11 ezer eurós Swiftnél olcsóbb - jellemzően használt - autót vásárolunk. De javítja az is, ha egy új Daciát, hiszen az is sokkal olcsóbb, mint a Swift. Az átlag azonban annál többre vágyódik. Ezért láthatjuk az elmúlt években stabilan, hogy több használt autó kerül forgalomba itthon (külföldről vásárolva), mint amennyit itthon újként eladnak. Még úgy is, hogy azok jelentős része nyugatra megy, hiszen nálunk olcsók az autók, legalábbis a nekünk drága euróhoz mérten. Ünnepeljük hát a munkát, szükségünk van arra az autózáshoz!
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

44 thoughts on “Mennyit kell nekünk gürizni egy autóért?

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Koszi szepen!
    De en nem ugy jottem ki hogy kolbaszbol van a kerites,egyszeruen csak a kilatastalansagbol akartam
    kiszabadulni egy kicsit es egyenlore itt ragadtam.
    Es igen otthon meg sem kozelitettem olyen munkat mint itt!
    Mert otthon dolgoztam sertesekkel is meg ami akadt eppen mikor kellett.

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Nem teljesen tartozik ide,de ott hajszalnyival elhetobb lakasokat lattam mint itt.
    A regi kecom(studio lakas szoba ki minek nevezne) volt vagy 15nm es a kozvetito azt allitotta hogy az
    milyen jo mereto 2fonek meg sok is.A konyhaba szeket nem tudtunk berakni mert akkor a huto
    nem nyilt volna… a furdot meg hagyjuk.
    A mostani 50nm(elejivel szedultunk a sok tertol)onkis de a no azt allitotta hogy ez nagy lakas.
    Hat az immo-t ahogy atneztem ott a legkissebb 60nm de inkabb 70-80nm az itt 3-4szobas lenne:)
    Es a szomszedokat nem aszerint kell skatujazni hogy honnan jott hanem hogy milyen.
    1ik szomszedunk Afrikai csalad tok normalisak,de van Angol is.
    A szomszed epuletben Arabok vagy kik laknak de ok is baratsagosak,segitokeszek.
    En pl csak magyar szomszedot nem akartam mert eddig itt kint abbol semmi jo nem szarmazott sajna.

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    A sok aranyásó! Irány a mesés nyugat! Ott kolbászból van a kerítés. Tessék megcsinálni azt a melót, amit itthon meg se közelítenél, és amire kint sem találnak helybelit! Legyetek ti Európa szarvakarói! Sok sikert hozzá!

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    [i]europai kornyezet… normalis szomszedok… metro kozeli…[/i]

    Magyarországról, ilyen igényekkel ??? Nanemá’… 🙂

    A magyarnak jó lesz a Mohamed mellett is, vagy esetleg a szomszéd faluban. Persze, ha valaki a fővárosban, jó környéken, jó lakást akar az viszont ne sírjon az árak miatt. Ez nem csak Belgiumban van így, hanem a világon mindenhol.

    A lényeg, hogy még mindig nem kicsit előrébb van valaki a belga minimálbérrel ott, mint a magyarral itt. Azon csodálkozom, hogy épeszű, ereje teljében lévő, 200k alatt kereső ember van még egyáltalán Mo.-n. Bár lehet, hogy már nincs is.

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    lehet 300-ert is berelni…. bent a „halal” kozepen… menj oda azt lakjal ott 🙂
    de meg a 600 ert is eselyes, hogy jobbra Mohamed, ballra Ali lesz a szomszedod 🙂
    feletted india fozik a curry-t, alattad meg fekak a edesgyokeres diszno-farkat….
    egeszsegedre…..

    europai kornyezet… normalis szomszedok… metro kozeli… 700-tol indul….
    futes, melegviz, hidegviz, tarsashaz koltseg: 250/ho
    TV+internet: 65
    lakasbizti: 20
    aram: 40-50

    2 honap letet minimum 1 ev szerzodes de olcsobban kell akkor vallalhatsz 3-6-9 eves szerzodest is…

    ja es ha meg esetleg szamla is kene rola akkor ne az immoweben keresgelj 🙂
    hivatalos szamlat nem kapsz! Itt nezz szet itt mar van szamla is:

    http://www.homeinbrussels.be/
    http://www.indmgt.be/
    http://www.oge.be/
    http://www.capitalrent.eu/

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    én úgy tudom a magyar netto minimálbér 66483 kemény magyar valuta [url]http://officina.hu/gazdasag/6-minimalber-2014-toebb-mint-szazezer-lesz-a-minimalber-oesszege-2014-tol[/url]

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    [i]50-60nm lakasberles teljes rezsivel: 1000 euro…[/i]

    most vagy nagyon balfék vagy, vagy hülyének nézel itt mindenkit. Egy ekkor lakást [url]500-600 Eur[/url] körül már [b]Brüsszelben[/b] is lehet bérelni.

    [url]http://www.immoweb.be/en/rent.Results.gallery.cfm?&xkeep=&xcarte=N&xidcategorieprev=5&xidcategorie=5&xtypelocation=N&xcodepays=B&ARR_021=on&localisation=City,%20postal%20code,%20province,%20…&xidprovincemore=&xidarrondissementmore=21&xxidregionxidprovincexidarrondissement=1,%20,%20&xcodecommune1=&xcodecommune2=&xcodecommune3=&xcodecommune4=&xcodecommunelibre=&xprice1=&xprice2=&xdevice=EUR&xminp1=&xminp2=&xminroom1=2&xminroom2=2&xpermin=&xorderby1=prixhtva&xorderby2=prixhtva&xshow=&xdisplay=gallery&xinitliste=Y&mycurrent_section=rent&mycurrent_engine_section=rent&ongletsearchactif=1&xsearchonglet=N&fieldnames=ARR_021,&xtypesouscategorie=&xetat=&selLoyer=&xidregionxidprovincexidarrondissement=1,11,21&xadkey=000002[/url]

    szép kerek számot találtál amúgy ki, kár hogy nem igaz.

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Magyarország Minimálbér amit kézhezkapsz kb 80-90 ezer abból a rezsi egy akkora lakásnál amit te mondasz 40-50 között van és nem ettél nem ittál : )

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Egyetértek! Itthon kell kierőszakolni egy jobb világot! Adottságaink (maximálisan megvoltak 1990-ben) megvannak hozzá még ma is, ha korlátozott mértékben is, csak élni kellene vele összefogással, közös akarattal, és nem széthúzással.

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    belgium…
    2000 euros atlag fizut lehet zsakolni…
    50-60nm lakasberles teljes rezsivel: 1000 euro…
    de meg nem ettel nem ittal nem autoztal…
    nincs kolbaszbol a kerites megyek inkabb haza

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    [i]„Itt nem politikai, hanem gazdasági oldalról kell nézni a dolgokat.”[/i]
    Aztán megint kiderül, egy dologról beszélünk, csak más oldalról közelítve. 🙂
    Egy ország gazdasági folyamatai politikai döntések mentén zajlanak…
    A politikai döntéseknek mindig gazdasági hatása van, amelyek nem a (gazdasági ismeretek) tudás, nem a célszerűség, hanem (egyéni) érdekek mentén születnek. Így jön ki az a végeredmény, aminek elszenvedői vagyunk, pártszínezettől függetlenül. Lecsúszásunknak széles repertoárja van. Csak egy mozzanatot kiragadva a sokból.
    Hogy értsd mikre gondolok, az alábbi egy 4 részes filmből összevágott mozaik, tanulságos…
    [url]https://www.youtube.com/watch?v=Bk_OYAvAtGE[/url]

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Azt azért ne felejtsük el, hogy európai uniós tagállamok közül, csak két országban kevesebb az átlagbér (Románia, Bulgária) tehát sajnálatos, hogy bár a korábban hozzá szólókkal ugyan egyetértek abban, hogy a 90′ évek átlagbéréhez képest rövidebb idő alatt tudnánk hozzájutni egy gépkocsihoz, de a szomszédos országok átlagbérét nézve a béka segge alá süllyedtünk! SZÁNALMAS!!! Ezért kell nekem egy 16 éves Ford Escorttal rohangálnom, ahelyett, hogy egy 3-4 éves autóm lehetne. És még csak nem is átlagkeresettel rendelkezem.

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Jó cikk és érdekes témát feszeget. Mekkora a valóság alapja? … Szerintem közel jár a valósághoz, de ha kutatok emlékeimben, akkor beugrik, hogy például Norvégiában arany áron lehet autóhoz jutni…. és mind1 hogy új vagy használtról van szó. Őrült drágák a többi európai piachoz képest!

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Van szerencsém Ausztriában dolgozni és sajnos azt tapasztalom, hogy nem közeledünk, hanem távolodunk a nyugati országoktól.A keletiek és úgy látszik már a balkániak is szépen elmennek mellettünk.Akik pedig a régi és a mostani minmálbéreket hasonlítja össze az gondolkodjon már el, hogy mennyi kiadása volt akkor és most egy családnak.Aki pedig közben beszerzett egy két diplomát, az mennyiért tanult akkor és mibe kerül egy diploma most.Nem folytatom pedig tudnám, de sajnos azt kell mondanom, hogy a lemaradás nő nem csökken, kivéve azokat akik nem az átlagbérből élnek, hanem annak többszöröséből. (Nem sírni akarok, mert én is közéjük tartozom.)Ja és mi van azokkal akik az Ő többszázezres fizetésüket leviszik százezer környékére.Ők újautóra csak álmukban gondolnak.

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Érdekes egy cikk, az biztos. Különösen ajánlott, alacsony vérnyomással szenvedőknek. Hab a tortán, hogy egy Swift, akármennyire is jó autó, egy családnak, ahol gyerek(ek) is van(nak), nem biztos, hogy elegendő.

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Én is olyan vagyok, hogy csak a saját magam által hamisított statisztikáknak hiszek. Oroszországban vagy Makedóniában egyáltalán nem magasabb az átlagbér, jártam ott, úgyhogy ez így nevetséges, és egy kicsit hülyítő összehasonlítgatás.

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Itt nem politikai, hanem gazdasági oldalról kell nézni a dolgokat.
    Azért sem lehet politikai, mert több kormány volt ez idő alatt hatalmon és egyik nagyobb gazdasági analfabéta volt mint a másik. Az már megint más kérdés, hogy melyik milyen szándékkal tette amit tett, mert abban nagy különbségek vannak. A hazudozásról, megvezetésről nem is beszélve.

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Az lehet hogy konnyebb hozza jutni az autohoz,de a fentartasa mennyit valtozott ez ido alatt?
    Itt is nem a vasarlas az ami miatt sokan toprengnek,hanem a fentartasa(biztositas,utado,egyre tobb helyen
    behajtasi engedely,es a parkolas meg a masik fele…)

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    [i]„Gondolom mindenki magából indul ki. :)”[/i]
    Politikai állásfoglalás esetén ez megengedhetetlen. Az illetőnek ez esetben messze túl kell látni magán…

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Ajánlom a következőket.
    Olvasd el még egyszer amit írtam. Próbáld értelmezni. Gondolkodj el rajta és akkor írj róla véleményt, ha van köze ahhoz amit én írtam.
    Mellesleg az csak rád vet rossz fényt, ha te elégedett vagy az ország eddigi teljesítményével és azzal az életszínvonallal ahová mostanáig eljutottunk. Gondolom mindenki magából indul ki. 🙂

  • 2017.10.29. at 09:37
    Permalink

    Ez elszomorító. Azt tudtam, hogy a szomszédaink akikkel egy szintről indultunk ’89-ben elhúztak tőlünk, de hogy Montenegró, Litvánia (!), Oroszország (!), Törökörszág (!) polgárai is gazdagabbak nálunk ez egyszerűen megdöbbentő. A nyugdíjasokat megértem, de a fiataloknak egyszerűen nincs más választásuk mint elhagyni az országot, ha nem szeretnének lecsúszni a közép-európai életszínvonal alá. És itt nem a pillanatnyi helyzetre gondolok, hanem az elmúlt 25 év lemaradására a környékbeli sorstársainkhoz képest, azt gondolom nekünk ők a mérce, nem Svájc és nem is Uganda.

  • 2017.10.29. at 09:38
    Permalink

    Lehet „szánalmasonzni”, jó az a gondolokodás helyett, és egyszerűbb is. Senki nem beszétl itt semmiféle propaganda szövegről. Szerintem a másik hozzászóló is és én is tényeken, saját tapasztalaton alapuló ismereteket osztottunk meg, mindemellett alaposan utána is néztünk annak, amit írtunk. Tehát tényeket ítrunk le, nem érzéseket.
    Tehát tény, hogy jelenleg egy autóért a minimálbért alapul véve sokkal kevesebbet kell dolgozni, mint kb. 20 éve, amikor az első hazai gyártású Astra, majd a – cikkben is szereplő – Swift hazai elődje megjelent. Tény az is, hogy a benzin is sokkal olcsóbb arányaiban, mint 20-22 éve volt.
    De mondok mást, az öltözködés is sokkal olcsóbb lett. 1992-ben 8 ezer forint volt a minimálbér, én akkor februárban vettem egy Nike cipőt 8990 forintért (nagy dolog volt ez akkor, nem is felejtem el). Ez egy elég jó cipő volt, de voltak azért még drágábbak is. Ma 101.500 Ft a minimálbér, egy hasonló kategóriás cipő ma kb. 40 ezer Ft.
    De persze ezek csak kiragadott példák, korábbi hozzászólásomban írtam is, hogy a helyzet teljes feltárásához „egy alaposabb – több szempontot figyelembe vevő – kutatás lenne szükséges”. Mert pl. a 90-es évek elején nem volt kommunális adó, nem volt súlyadó, akkoriban vezették csak be a kötelező biztosítást. Nem volt mobiltelefon, volnalas is alig, szinte senkinek nem volt bankszámlája, alig-alig volt kábeltévé. Vagyis ezek a költségek nem jeletkeztek, ami ma fix havi kiadás.

  • 2017.10.29. at 09:38
    Permalink

    Utána néztem. Az üzemanyag arányaiban valóban drágább volt mint ma. 92-ben 60 forinttal kezdte és 70 főlé is ért év végére. Csakhogy, az üzemanyag árára sok minden hat. Az alig 20 forintos 89-es árból 90 végére már 36 fölött járt. Az első, hogy megszűnt a KGST. Az oroszokkal is dollár elszámolásra tértünk át, és az ország konvertibilis valutakitermelő képessége alacsonyabb volt. De a szegény embert az ág is húzza. Irak 1990-ben lerohanta Kuvaitot. Az ottani termelés teljesen kiesett. Irak embargó alá került, ami olajkivitelét némileg nehezítette. A nyersolaj világpiaci ára drasztikusan fölment. 91-ben felszabadították Kuvaitot, de az olajkutak használhatatlanok voltak még egy ideig. Még két év kellett a világpiac megnyugvásához, ami a hazai árszínvonalon is látszott. A harmadik a két-számjegyű infláció, ami az évi 20 %-t is meghaladta a 90-es évek elején. Ez csak 96-ban kezdett csillapodni, a csúszó leértékelésnek hála. Mire 2003-ban otthagytam az addigi cégem, 168 000 forint volt a fizetésem. A gázolaj 2004-5 környékén, amikor a Lagunám vettem, 240-260 forint között táncolt. Tenerifén meg alig 100 forint volt, igaz az vámszabad terület, alacsony adóterhekkel. 🙂

  • 2017.10.29. at 09:38
    Permalink

    Szomorú, hogy itt tartunk.
    Az viszont még szomorúbb, de egyáltalán nem meglepő, hogy itt is van olyan, aki ezzel elégedett és ezt nevezi fejlődésnek.
    Ez szerintem minden csak nem normális fejlődés. Meg kell nézni, hogy honnan hova jutottunk és a többiek mit értek el hasonló idő alatt. Szánalmas az, aki a propaganda szöveget bekajálja.

  • 2017.10.29. at 09:38
    Permalink

    Az a munkakör ma is létezik amiben én 92-ben dolgoztam, csak a már német tulajdonú cég régen kiszervezte. Nos ott a dolgozok kb. 220 ezer forintot keresnek bruttó, azaz húsz év alatt a tízszeresére nőt a bruttó átlagkereset. A bérlet 170 forint környékén volt, most 10 ezer. Nem is folytatom. Tény, hogy egy hordozható magnetofon (AKAI, stb.) 10 000 forint környékén kezdődött. Igaz, fémházas volt a kazetta bölcső, és fém fogaskerekek voltak benne.

  • 2017.10.29. at 09:38
    Permalink

    Nem tudom, hogy ki hogyan emlékszik, de én egész pontosan. 89-ben kezdtem dolgozni. Egy féléves bevezető időszak után fizetésem 5 000 forint volt. Akkortájt bevezették a szja-t. Kompenzáció és némi emelés után amikor 91-ben bevonultam katonának már 11 000 volt, igaz bruttó. Egy év múlva, mikor leszereltem már 20 000 forint felett járt. Igaz, addigra az állami cég már 49 %-ban német-amerikai tulajdonban volt. Én csak egy egyszerű műszerész voltam, bár nem egy gyárban, cégautóval.
    Van korábbi emlékem is. A szüleim 85-ben fizettek be egy Wartburgra. Akkor már lehetett kapni nálunk VW Golf II (TAS) és Opel Kadetet (szintén jugó összeszerelésű) 330 000 forintért. Ha jól emlékszem. Háromszor annyiba került mint egy Wartburg. Anyukám fizetése némileg 10 ezer forint felett volt, bár Ő jól keresett, Apukám, autószerelőként, némileg 10 ezer forint alatt keresett. Ezek persze nettó értékek.

  • 2017.10.29. at 09:38
    Permalink

    Ebből a cikkből láthatjuk, amit amúgy is tudunk, hogy tőlünk nyugatabbra, északabbra „kicsit” könnyebben mennek a dolgok.
    Én is csináltam már hasonló – bár sokkal egyszerűbb – összehasonlításokat. Az első hazai gyártású Opel Astra 92-ben készült, és akkor jelképesen az árát 1 millió alatt tartották, ha jól emlékzsem 998.500 Ft volt a legolcsóbb példány. Az akkori – bruttó – fizetésemet nézve kiszámoltam, hogy 79 hónapot kellett volna dolgoznom egy új Astraért. Ma a legolcsóbb új Astra 3,75 millió Ft, ezért most – szintén a bruttót tekintve – 6 hónapot meg még egy kicsit kellene dolgoznom. Igaz közben gazdagodtam két diplomával, és egy kicsit meneteltem a ranglétrán is.
    Ha a minimálbéreket nézzük, akkor 92-ben a 8 ezres minimálbérnél közel 125 havi munka volt egy új Astra, ma pedig a 101500 Ft-ot tekintve kb. 37 havi munka. Tehát van előrelépés, csak lassan, de azért ennek igazolásához egy alaposabb – több szempontot figyelembe vevő – kutatás lenne szükséges.
    Néha a benzinnel kapcsolatosan is megnézem, hogy mi a helyzet. És meglepődöm, hogy a mai drába benzin tulajdonképpen olcsó a 90-es évek elejéhez képest. Ha most is az akkori arányok szerint lenne a minimálbér/benzinár, akkor 1 l benzinnek közel 700 forintba kellene kerülnie. Érdekes dolgok ezek!

  • 2017.10.29. at 09:38
    Permalink

    Először fölszalad a szemöldököm, mikor a cikket megláttam. „Megint egy kattintás generátor, otrombán demagóg cikk”- gondoltam.
    Kellemes a csalódásom, gratulálok. Csak a tényekre, a rideg számokra koncentrál a szerző, amit manapság nagyon nehéz megállni. Az olvasottak ellenére nem vagyok szomorú. Jó helyen élünk és fejlődünk. 1989-ben a svájcinak ugyanennyi idő kellett egy új autóhoz, nekünk meg 10x ennyi.

    Gratulálok Mátyás, tényleg ügyes írás. Sok ilyet!

  • 2017.10.29. at 09:38
    Permalink

    Emlékszem egy hasonló felmérésre ami világszinten vizsgálta évekkel ezelőtt. Japánban kell(ett) a legkevesebbet dolgozni egy kisautóért. Igaz, valamelyik Kei car lehetett. 200 órát, azaz alig több mint egy hónapot.

  • 2017.10.29. at 09:38
    Permalink

    Az NDK-ban is vártak 15 évet Trabantra, (és ennél valamivel többet Wartburgra, mert az drágább volt néhány ezer forinttal [és akkoriban 2000 forint volt a magyar havi fizetés}) amire mi vártunk olyan 3-4 évet.

  • 2017.10.29. at 09:38
    Permalink

    Ez egy igen érdekes de egyben elszomorító írás is,a magyar átlag melós emberekre nézve!–A magyar melósnak,rengeteg más kiadása-tartozása-fizetnivalója van,így majdnem semmit nem tud félrerakni egy új kocsira!–Hitelre vásárolni,meg már nem is nagyon lehet,magas előleg nélkül és a szintén magas törlesztést sem bírnák fizetni!–Így ha van egyáltalán régi kocsija,akkor az maradni is fog…….!!!

Vélemény, hozzászólás?