Mennyit fejlődött a Suzuki Swift az elmúlt 15 évben?

Swift nagyhatalom vagyunk, ez nem kérdés. Épp ezért tudtam soha nem tapasztalt könnyedséggel összerittyenteni egy ezres vs. ezres párharcot, mikor nálunk járt teszten az 1,0 literes, turbós, hibrid Suzuki Swift. Persze idősebb, 2002-es tesztalanyom nem ennyire összetett lelkű: csak egy egyszerű szívó ezressel szerelt, második generációs, abból is az utolsó Mk5 változatú. Döbbenet, de vezetett szervizkönyvvel. Az új modellel még nem, a hazai gyártású előddel viszont annál többen ápolnak kedves emlékeket. Én is, hisz első jogosítványos kilométereimet is Swiftben tudtam le, de sokan mások is, hiszen a rendszerváltás után a Swift jelentette az olcsó, de végre nem szocialista megoldást, emellett tényleg megbízhatóak voltak, a fenntartási költségeik pedig minimálisak. Ráadásul 1992-től egészen 2004-ig Esztergomban gyártották, így még különlegesebb kötődés alakult ki. A visszajelzések alapján a későbbi, már Global Swiftek is szerethető társak voltak, bár a kedvenc helyét mára átvette a Suzuki Vitara a hazai piacon.
Visszatérve a két ezres Swiftre, jogosan merülhet fel a kérdés, hogy érdemes-e őket egymás mellé állítani? Autópiaci szempontból egész biztos, hogy nem, azonban a rögtönzött teszt nagyon jól rávilágított, hogy mennyit fejlődött hazánk népautója, mit neveztünk akkor kisautónak és milyen elvárásaink vannak ma. Idősebb tesztalanyom a legjobb példa arra, hogy a régi Swift is megkívánható, állapota bőven a hazai átlag felett van. Patika állapotának oka egyrészt az, hogy első tulaja garázsban tartotta, majd egy nagyon kedves autóversenyző barátom vette meg, aki szintén odafigyeléssel gondoskodik minden autójáról, így a Swiftről is. A másik ok a minimális futás: mindössze 55 300 km-t mutatott az óra fotózásunkkor, és nem, még bizony nem fordult át.

Ismerve a magyar Swiftek örök életű motorjait, szinte még bejáratós.

Kérdéses, hogy a már turbóval és stop-starttal ellátott ezres motor lesz-e annyira tartós, mint elődje.
Miért esett idősebb tesztalanyomra a választás? Amiért talán a legtöbben választják a valódi és hamisíthatatlan Mi autónkat: olcsó, igénytelen, egyszerű városi cirkálóra volt szükség. Egyetlen dimenziójában nagyobb a régi ötajtós ferdehátú az újnál: 5 mm-rel hosszabb. Egyébként pedig jóval tömzsibb, nagyobb az új, ahogy szabad szemmel is látszik. 14,5 centivel magasabb és 16 centivel szélesebb, tengelytávja pedig 18,5 centivel hosszabb, amit keményen meg is érezni az utastér helykínálatában. Az első Global Swift akkora változást hozott dizájnfronton, hogy egymás mellé állítva meg sem mondanánk, hogy egymás rokonai. Persze a két közvetlen elődhöz hasonlítva már érthető a folytatott formaterv, leginkább a - közvetlen előd - Global II Swifthez hasonlítható az enyhén túlnyújtott far és így a sziluett is. Az új modell magasabban hordja az orrát, mint a második generáció, az övvonal is jóval feljebb került, így már nem nyakba tett lábakkal ülünk a volánnál, hanem végre a kisautókhoz is beszivárgott a szék-effektus. Egyébként kissé a régi és az új Ignis összehasonlítására emlékeztet a külső arányok viszonya. A korábbi ötajtósat, bár klasszikus kisautó volt, mégis egyterűsebb formavilággal áldották meg, persze nem gondolták túl a dizájnt. Az új modellnél minden eddigi Swiftnél fontosabb szempont volt a divatos külső, akár kéttónusú fényezéssel is csinosítható a Suzuki kisautója.

A távoli előd beltérének állapota a tulajok érdeme, sehol egy karc, egy elszakadt szövet, a váltó teteje még épp csak kifényesedett, ráadásul a belső kárpitozás is az igényesebb fajtából való. Azért voltak érdekesebb konfigurációk mindenféle riviéra színekkel korábban, pedig nem éppen a legüdítőbb belsővel rendelkezett a Swift alapvetően, de nem is úgy tervezték. Mára szerencsére komolyabb az utastér, különféle formákkal, akár színes betétekkel és kategóriákkal feljebb mutató, jó fogású multikormánnyal. Az idős tesztalanyban természetesen nem eredeti a volán, ez az 1992-ig gyártott, még kockaműszerfalas GS kormánya, utólagos karimabőrözéssel. Fapadosak az ülések, oldaltartásuk nincs, az ergonómia szó akkoriban még nem járt a Suzuki gyárban. Már csak a beszállás sem könnyű, alacsonyra ülünk és szűk résen kell bepasszíroznunk magunkat, hogy aztán lehuppanjunk a székekre, a kobak-beverés esélye fokozottan jelen van. A belső térhatás szűkös, elöl ülve benne vagyunk a szélvédőben, hátul terpesztős a helykínálat, ellenben a fejtér kisautós szinten egész jó, köszönhetően az egyenes tetővonalnak. Néha van előnye, hogy nem gondolják túl a formatervet. Érdemes a hátsó ajtóív és a kerékív közti minimális helyet megfigyelni, nem mondhatjuk, hogy nem tettek meg mindent a rendelkezésre álló hely kihasználásához.
Az összevetés legfőbb célja persze a motorikus összehasonlítás. Mindkettő 1,0 literes és háromhengeres, azonban míg a régi ezres motor szívó, addig az új turbós, ezáltal olyan dinamizmust adva az új modellnek, amit a Swift név még nem tapasztalt.

Az idős elődöt tiporni kellett, ha haladni akartunk, bár igazából akkor sem húzott igazán. A Suzuki új 120 lovas turbómotorja viszont komolyat lép, mondjuk csak 2000 fordulat/perctől, amikorra felépül a turbónyomás.

Az elindulási hajlam mindkét autónál pazar, a teljesítményleadás egyértelműen egyenletesebb a szívómotornál. Ha háromhenger, alapkérdés a rezonancia. Nos, az van. Az ős Swiftnél igen jelentős, míg az új motor már jóval kulturáltabb, ráadásul lámpánál álláskor aktiválódik a stop-start is. Utóbbi jelenléte lehet megbízhatósági fronton az új motor veszte, de ez majd idővel kiderül. A váltásérzet maradt a régi, szerencsére rövidebb lett a váltókar is, így sportosabb a váltásérzet és valamivel rövidebb a kulissza is.
Az új Swift sem nehéz, turbós motorral és hibridrendszerrel is csak 875 kg, azonban még erre is keményen rálicitál az idős előd, hiszen csupán 779 kg. Talán ennek is tudható be, hogy mindössze 52 lóerővel – viccesen néz ki a forgalmiban a 39 kW - és 998 köbcentivel is épp elég ereje van, legalábbis belvárosi használathoz. Régen nem volt hibrid rásegítés, szög egyszerű a motor, mégis alacsony tudott maradni a fogyasztás, persze az SHVS enyhe hibrid 4,2 literes vegyes átlagát talán nem tudná hozni a legendás előd. Biztonság szempontjából össze sem hasonlítható a két Swift. Meglátszik a 15 év. A modern Swiftben már jóval komolyabb a biztonságérzet, vastagabbak a falak, jobb tartásúak az ülések és olyan sofőrsegédekkel szerelhetik, mint távolságtartós tempomat, ami egyébként egyedülálló szegmensében vagy a sávelhagyásra figyelmeztető és a radaros fékasszisztens. Nem véletlen a 2002-es Swift masszívabb kiállása, már vásárláskor rajta volt a látható felniszett, a 4 centis ültetőrugókat jelenlegi gazdája rakta alá, állítása szerint ennyit még pont elvisel a gyári gátló. Ettől persze a futómű is kőkemény lett, de a tulaj másik autója egy rali Lada, így ő ezt kifejezetten éli. Futásukat így nem igazán lehetne összehasonlítani, azonban magam is egy 1999-es Swifttel járok a hétköznapokban, így nyugodt szívvel mondhatom: sokat fejlődött a menetkomfort. A második generáció futóműve hangos, könnyen felüt és simán elúszik a kanyarokban. Ennek ellenére a motort keményen kipörgetve mégis nagyokat lehet autózni vele, és még csak nem is panaszkodik. Persze az új Swift is csak 1-2 emberrel kényelmes és a nagyobb kátyúkat ez sem kedveli, azonban az úttartás egy másik dimenzió.
Bár pár éve még elképzelhetetlen volt ez a kijelentés, de a második generációs Swiftek elkezdtek kikopni az utcaképből. Az évek alatt sokan nyúltak hozzájuk, de még így is rengeteg lelhető gyári állapotban. Egy hasonló állapotú, évjáratú, motorú, keveset futott Swift kb. 300 000 - 550 000 Ft között mozog most a Használtautó.hu rendszerében. Így sem mondható drágának a kínálat, érdemes lehet válogatni közülük, a megbízhatóság garantált. Belvárosi használathoz az ezres is elég lehet, az átírási költségek például minimálisak, de minden egyéb kiadás is töredék, tulajdonképpen minden más autóhoz képest. Mára sokat fejlődött a Swift, mind menetkomfortban, mind úttartásban, mind biztonságban, bár a korábbi Swiftben is családok tudtak felnőni és gyomorgörcs nélkül leutazni a Balatonra. Ha nem vágyunk ekkora diszkóra, ma is megfizethető a Swift, de már nem egy szappandoboz, hanem egy komolyan vehető, árával széles skálán mozgó, de a szegmenstársakhoz viszonyítva még így is olcsó kisautó, akár a kategórián túlmutató extrákkal vagy hibridként is. Történelmi időket élünk, élvezzük ki!