Mennyit érhet egy Suzuki, ha ajándékba adják?

Mindenki tudja, hogy a használt Suzuki Swift az olcsón autózás szimbóluma. Az az autó, amit nem sikk ugyan választani, de a létező legjózanabb döntés, ha valaki ilyet vesz. Az esztergomi kisautó ugyanis nem tartja annyira jól értékét, mint egy Japánban gyártott példány, pedig nyilván ugyanazoknak a minőségbiztosítási elvárásoknak kell megfelelnie, és tudjuk, meg is felel, elképesztően tartós is. A 2005-ben kigördített persze már nem annyira tartós, mint elődje, de ez általános tendencia, a nyolcvanas, kilencvenes évek japán autóinak csakis a rozsda volt az ellensége, az újabbaknál pedig azzal már nincs gond, de mivel jóval bonyolultabbak, az egyebekkel azért adódhat. A Swift viszont ma is, tízévesen is egy tökéletes kisautó, ár/érték arányban remek. Ennyit a Swiftről, mert az itteni fotókon látható Swiftnek talán a legkevésbé érdekes része maga az autó.
Egy Swift ugyanis még akkor sem egyedi, ha tízévesen is csupán 50 ezer kilométer van benne, valamint első tulajos. Ez ugyanis mind elmondható erről a narancsmetál ötajtósról. Viszont ez az autó úgy került a látókörömbe, hogy egy közös ismerősünk megosztotta tulajdonosának Facebookra írt felhívását: „elajándékozom a kitűnő állapotban lévő, 10 éves, 51 ezer km-t futott, 5 ajtós, gránátnarancs színű Suzukimat kizárólag rászoruló, budapesti, nem értelmi fogyatékos, jól tanuló, tehetséges, mozgássérült gyerek iskolába történő szállítása céljából, legkésőbb karácsonyi átadással”. Elsőre nyilván mindenkiben felmerül, hogy ez nem lehet igaz. Ilyen önzetlen személy aligha létezik. Ha viszont igen, akkor írnunk kell róla - gondoltam magamban, és rögtön írtam is ismeretlenül, hogy a nagyobb elérés érdekében esetleg közzétehetjük-e a felhívást egy cikk formájában, valamint szívesen kihangsúlyoznám azt, hogy legyünk tisztában vele: a piac által csöppet lenézett Swift tényleg maga a csoda lehet, még tízévesen is.
Talán hetekbe telt, mire választ kaptam, köszönettel elutasítást, ami érthető is, hiszen addig is több 100 megkeresést kapott a felajánló. Viszont megkérdezte, hogy autós témában feltehet-e néhány kérdést. Néhányszor beszéltünk telefonon, már nem is emlékeztem, de a személyes találkozáskor kiderült: sikerült rábeszélnem, hogy zömében városi használatra automataváltós autót vegyen. Hölgyként kicsit félt tőle, igyekeztem eloszlatni minden ellenérzését, elmondtam, hogy én magam sem szeretek túlzottan kézi váltós autóval járni Budapesten, közlekedésbiztonság szempontjából is jobbnak tartom, ha eggyel kevesebb dologgal kell foglalkozni vezetés közben. Aztán kaptam egy üzenetet, megrendelte új autóját - automata váltóval, köszöni a tanácsokat, a Swiftet pedig - bár az összes többi médiumot elutasította - nekem mégis megmutatná.
Rajtam múlott, hogy a találkozót csak a múlt héten sikerült megejtenünk, de egy biztos: sosem késő. Jól jött, hogy nem először beszéltünk, volt merszem első kérdésként feltenni a kérdést: milyen indíttatásból ajánl fel valaki egy újnak valóban nem új, de a hazai autópark 13,7 éves átlagéletkoránál fiatalabb, tökéletes autót? A reflektorfényt kerülni próbáló, nevének közlését is elutasító hölgy megkérdőjelezhetetlen okot tárt fel: ő maga is mozgáskorlátozottként született. Gyötrelem volt villamossal, hátizsákkal, rajztáblával iskolába járni. Aztán volt olyan szerencsés, hogy egy sikeres műtét nagyon jelentős javulást ért el nála. Úgy érzi, hogy neki is feladata, hogy segítsen.
Nem először kívánja ezt megtenni. 10 évvel ezelőtt egy akkor 16 éves Daihatsu Charade-ot cserélt le. Akkor még nemigen volt ismert felénk az amúgy már két évvel korábban, 2004-ben alapított Facebook, hiába írt több médiumnak is, akkor azok válaszra sem méltatták felhívását. Ő ugyanis nem alapítványnak kívánta adni autóját, hanem közvetlenül egy általa megismert és kiválasztott családnak. Ha van a Suzukinál is kevésbé elismert márka hazánkban, akkor az talán a Daihatsu. A teljes mértékben a Toyota tulajdonába tartozó - szintén japán - gyártó remek kisautókat gyárt, ám szerény ismertsége és rövid hazai szereplése miatt neve és persze alkatrészellátása sincs kellő mértékben. Akkor a Daihatsut kénytelen volt a mostani Suzuki árába számíttatni. A tökéletesen működő, 80 ezer kilométert futott, metálkék fényezésű Charade-ért 100 ezer forintot adott a Suzuki szalon, amely végre hajlandó volt nem hitelre értékesíteni. Tíz évvel ezelőtt ugyanis ez ment: új autó akár 0 forintos kezdőrészlettel, a kereskedőknek érdekük volt, hogy ne készpénzre értékesítsenek (jutalék...). Aztán tudjuk, hogy mi lett belőle. Igaz, azért akkor is volt értéke a jó használtautónak is, a 100 ezer forintért beszámított Charade 300 ezer forintért jelent meg a kínálatban.
A konklúzió viszont nem az lett, hogy akkor meg kell hirdetni az eladó autót, hanem az, hogy igenis meg kell találni azt a gazdát, akinek ez a használt autó, jelen esetben már ez a Swift még a piaci értéknél is többet érhet. A felhívásra ugyan sokan úgy is jelentkeztek, hogy megvennék a Swiftet, ám sem az, sem egyéb ajánlat nem volt érdekes. Csakis az olyan családok, akiknél tehetséges, mozgáskorlátozott gyerek életének javítását szolgálhatja tovább a Swift. Nem meglepő, hogy akadt ilyen. A kiválasztás, a döntés nyilván szubjektív volt, de ez nem is baj, a lényeg a segítség. A teljesen hibamentes Swift egy vezetni tudó, de mozgásában korlátozott egyedülálló anyukát és 9 éves, szintén mozgásjavító iskolára szoruló, de matematika-, versmondó-, ének- és úszóversenyeket sorra nyerő kislányát fogja szolgálni. Ők egy 23 éves, már valóban cserére érett korábbi Swiftből ülhetnek át.
A Swift első gazdájának nagyobb öröm, hogy segíthet, mint az, hogy kapjon érte 600-800 ezer forintot és meghallgassa az alapvetően problémamentes Swift fellelhető hibáit egy beszámításnál. Szinte kizárólag városban használt autó, elmondható, hogy belterének kopásnyomai (főként a hátsó ajtókon) jelentősebbek, mint amit szerény futása alapján feltételeznénk. Ez egyébként szinte minden olyan autónál megfigyelhető, amit szint kizárólag városban, kifejezetten rövid távokra használtak. Magas az egy kilométerre jutó ki-beszállás, pakolás aránya. Szintén városi autós jellemző, hogy találhatunk karcokat lökhárítóin. De vajon számít ez? A lényeg sokkalta inkább az, hogy a 2005-ben megjelent Swift már kellően modern volt ahhoz, hogy még ma is gond nélkül megállja a helyét. Biztonság, vezethetőség és megjelenés szempontjából is, a megbízhatóság pedig sosem volt kérdéses. Azt pedig tökéletesen meg tudom érteni, hogy jobb érzés segíteni, mint piaci értéket kapni egy tízéves autóért, mert az jóval szerényebb annál, mint amit maga az autó valójában ér, pláne egy olyan családnak, ahol anya és lánya egyaránt nehezebben mozog. Bizonyítandó, hogy a felajánlás és a sztori nem kamu, az autó átadásáról is be fogunk számolni - egy fotó és néhány sor szöveg erejéig. Nagy felhajtást ugyanis nem szeretne az adományozó, aki leginkább egy üzenetet szeretne közvetíteni: mielőtt bárki beadná autóját egy kereskedéshez, legalább nézze meg, hogy mennyit ér az valójában. Nem kell komoly kutatásokat végezni, elég egy keresés a Használtautó.hu rendszerében. A hirdetés feladása sem sokkal nehezebb. De persze még jobb, ha az ő példáját követve elajándékozza, vagy jótékony célra ajánlja fel.