Mennyire távoli a Tivoli? Teszten a SsangYong Tivoli

Bővült a paletta. Új autóval gazdagodott a SsangYong kínálata, hazánkban ezzel négyre nőtt az elérhető modellek száma. A Tivoli idén januárban debütált Dél-Koreában, ahol azóta nagy sikereknek örvend, az első két hónapban ugyanis 11 ezer darabot adtak el belőle. Az autóhoz volt már szerencsénk, a nemzetközi menetpróbán - melyet stílszerűen Tivoliban tartottak - elsők között vezethettük.

Ötletes. A koreaiak szeretnek játszadozni a szavakkal. A Korando után a Tivolinál is egy szójáték fedezhető fel. Visszafelé olvasva ugyanis ilovit, pontosabban I Lov' It, azaz "szeretem" a jelentése. Ez abszolút illik is az autóra, hiszen valóban számos olyan dolgot nyújt, amely a kategóriában kevésbé megszokott, emiatt pedig valóban szerethetővé válik a Tivoli. Igaz ez mind a külső és belső megjelenésre is, lássuk szépen sorban mi mindent ad nekünk az újdonsült crossover.

Kategóriabajnok. A Tivoli a maga 4195 mm-es hosszával a crossover kategória kompakt méretű modelljeit képviseli. Ebben a szegmensben a 2600 mm-es tengelytávval az egyik legtágasabb belsőt és csomagteret kínálja. Ez a valóságban abszolút megállja a helyét, a Tivoli valóban kellően tágas, a hátsó üléssorban egy 180 cm magas vezető mögött is bőséges lábtér marad. A csomagtartó szintén méretes, 423 liter áll rendelkezésre, lehajtott üléstámlákkal pedig a térfogat 1018 literre nő. Az ajtókban is kellően tágas zsebek állnak rendelkezésre, amelyekbe a nagyobb üdítős palackok mellett egyéb tárgyakat is elhelyezhetünk.

Sokszínű. Az autó mind külső és belső szempontjából többféle színvilágban érhető el. A manapság divatos kétszínű fényezéssel is rendelhetjük a Tivolit, a fehér, ezüst és piros alapszínek fekete tetővel, míg a fekete és kék színek fehér tetővel kombinálhatók. A szokásos ezüst árnyalatú könnyűfém felnik mellett választhatunk füst és fekete színűt is. A belső is látványos csomagokat kínál. Az alap fekete és bézs kárpit mellett elérhető piros is, amelyhez a kormány, a műszerfal és az ajtókárpitok színvilága is igazodik. A beltér ezzel, amellett hogy egyedivé válik, még sportosságot is sugall, ami azonban nem igazán jellemző az autóra.

Ne hajszold! Leszámítva néhány gyártót és modellt, manapság már egyre inkább kiszorulnak a benzines szívómotorok, és helyüket a leginkább kis köbcentis turbósok veszik át. A koreaiak még úgy gondolták, hogy jó lesz nekik a szívó blokk, a Tivoliba is ilyet építettek be. Az 1,6 literes erőforrás 128 lóerőt és 160 Nm nyomatékot teljesít, ami valljuk be, egy ekkora frontfelületű és tömegű autóhoz képest kevés. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tesztautó automata váltóval volt szerelve, akkor nem csodálkozunk azon, hogy a SsangYong specifikációjában nincs feltüntetve a 0-ról 100 km/órára gyorsulás ideje. Ez az autó ugyanis nem erről szól, a dinamikus haladás nem az erőssége. A hatfokozatú Aisin automata váltón van még mit csiszolni, elsősorban a váltások finomságán lehetne javítani. Alapesetben, ECO módban autózva a gázpedálra lépve csak hosszú késlekedés után észlel, hogy vissza kellene váltani, power üzemmódban viszont jól veszi a lapot. Szívó motor létére 4000 1/perc fordulat környékén kezd el élni, itt viszont sornégyes hangja súgja azt, hogy NE! Csak ordít és érződik, hogy ezt nem kellene erőltetni.

Meglepően kellemes. A menetdinamikát leszámítva az utazási komfort, kényelem és az extrák sora szintén irigylésre méltó. Az ülés és a vezetési pozíció kényelmes, a kormány jó fogású, a futómű pedig még a 18 colos kerekeken is komfortos. Cserébe a kanyarstabilitás szintén nem az erőssége, hiába választhatunk három különböző kormányzási program közül, egyikben sem lesz kellően jó a szerpentineken. Nincs meg ugyanis a kellő visszajelzés a kormányon a kerekek felől, emiatt nem ajánlott forszírozni a kanyarokban sem a sportos vezetést.

Kinek jó? Elsősorban azoknak lesz Ilovit, azaz szerethető a Tivoli, akik már nem sietnek, nem akarnak sportosan kanyarodni, és a dinamikus gyorsításokat sem erőltetik. Cserébe megfelelő kényelmet, komfortot és egy jól felszerelt autót tudhatnak magukénak, melyhez 5 év garanciát ad a gyártó. Fenntartási költség szempontjából azonban a fogyasztást érdemes mindenképpen megemlíteni, hiszen a szívó motor és az automata váltó nem a gazdaságosságról ismert.

Hogy fogyaszt? A Tivoli tesztfogyasztása vegyes használatban 8,3 l/100 km-re adódott, amely mindössze 1,1 literrel magasabb, mint a gyár által ígért 7,2 literes átlag. Ez olyan szempontból pozitívum, hogy a legtöbb autógyár manapság jócskán kevesebb fogyasztást ad meg papíron, mint amit valóban el lehet vele érni. Sőt, városban a koreaiak szerint 9,8 literre van szükség 100 km-en, én viszont 9,3 l/100 km feletti értéket nem láttam a műszerfalon. Egy ilyen autóhoz és menetdinamikához képest ezek az értékek a mai átlaghoz viszonyítva magasak. Mentségére szóljon a Tivolinak, hogy kézi váltóval és start/stop rendszerrel már 6,4 l/100 km-t ígér a gyár, ami egy jóval elfogadhatóbb érték. Ha már érték, akkor nézzük, mennyiért juthatunk hozzá.

Mennyi az annyi? A tesztautó a DLX Plus legmagasabb felszereltségi szinttel járt nálunk, amely 5,99 millióról indul. Ehhez jön még felárként az automata váltó 449 ezerért, és pár egyéb extra, pl. a külső + belső színcsomag. Mindent egybevéve 7,04 millió forintot kóstál a tesztpéldány. Ez természetesen jócskán magasabb, mint az induló 4,79 milliós ár, ugyanakkor egy szinte fullextrás autót tudhatunk magunkénak. Igen, létezik kedvezőbb ajánlat a piacon ebben a szegmensben, azoknál viszont bizonyos esetekben le kell mondani a tágas hátsó lábtérről, a nagyobb csomagtartóról és az 5 év garanciáról.