Melyik mentőautó a legjobb, legmegbízhatóbb?

Új autókat kapott a Mentőszolgálat, mi a régiekről is kérdezősködtünk

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Négy év után először idén kapott új autókat az Országos Mentőszolgálat. Megkérdeztük a Főigazgatóság Gépjármű osztályának vezetőjét, miként szolgálnak a régiek, egyáltalán milyenek vannak még?

Miként arról korábban hírt adtunk, nemrégiben új, Volkswagen Crafter, B és C típusú esetkocsikkal gazdagodott az idén 125 éves Országos Mentőszolgálat járműparkja. Ugyanakkor legendákat hallani arról, hogy a Toyota Hiace-nél megbízhatóbb, jobb mentők sosem szolgáltak itthon. Vajon tényleg így van, és ha igen, miért nem vesz olyat közel 15 éve a Mentőszolgálat? - tettük fel kérdéseinket Dobó Istvánnak, az Országos Mentőszolgálat főigazgatósági gépjármű osztályának vezetőjének. Az állományba 1993-tól érkezett Hiace-ek legendája nem alaptalan, tudtuk meg. Számos példány futott túl 1 millió kilométeren komolyabb javítás nélkül, s noha ma a mentési rendelet a betegszállításban is legfeljebb 15 éves autókat enged használni, effektív mentéshez pedig 13 évesnél nem idősebb autókat engedélyez csak, a Toyoták jóval többet is elmennének. Dobó szavai szerint a Toyoták lehúznak 1 millió kilométert az OMSZ-nél, majd újabb 1 millió várhat még rájuk, akár a fejlődő országokban mentőautóként, de akár a másod-, harmadgazdaságban, a mentőfelszerelések kiszerelése után áruszállítóként. A selejtezésre kerülő autókon egyébként fényhíd, sziréna, de matricázás sem marad, s míg a korábbi Nysákat 120 ezer kilométernél selejtezni kellett, ma sok esetben az említett 1 millió kilométeres szint sem indokolná a leépítést.

Ráadásul a Toyotáknál nem csak a komolyabb javítások maradnak el az említett távokig. Rendszeres, hogy fél millió kilométeres motorokat még meg sem kell bontani, s olyan döbbenetes példák is akadtak, hogy egy csupán oktatási céllal, ellenőrzésképpen szétszedett, 500 ezret futott motorba a Toyota mérnökei még visszatették a vezérműláncot, annak kopása ugyanis nem indokolta a cserét.
Hogy milyen váltást jelentett a Nysák utáni Toyota-világ a flottájával évente mintegy 37 millió kilométert megtevő OMSZ számára, azt jól mutatja, hogy míg a Nysák szervizperiódusa 1500 kilométer volt, s akkor például 27 zsírzási pontot kellett kezelni, a benzines Toyoták 15 000, a dízelek 7500 kilométerenként kértek olajcserét, illetve egyéb, előírt karbantartásokat. Szűrőik, fékbetéteik cseréjén túl azonban legtöbbször nem kellett mást tenni velük.


Noha ilyen mértékű előrelépést nem hoztak az újabb mentőautók, a fejlődés azért nem állt meg. Az 1997-1998 tájékán érkezett Toyotákban is megjelentek már a légzsákok, sőt, a légkondicionáló is, ám azok a mai Crafterekhez képest puritán és nem utolsó sorban kicsi furgonok voltak. Hiába voltak ugyanis remek autók a Hiace-ek, kiszorultak. Az EU mentőautó előírásainak sem méretükkel, sem emissziós normájukkal nem felelnek meg. Ráadásul a mentőautók nagyon részletes kritériumoknak kell megfeleljenek, például szabályozva van, hogy még mínusz 10 fokos külső hőmérséklet mellett is szobahőmérsékletet lehessen bennük rövid időn belül teremteni, így aztán a körbeüvegezett régi Toyoták ma több szempontból is elvéreznének egy beszerzéskor.

Mit tudnak utódaik? A Mercedesek vagy a 2003-tól 2007-ig érkezett Ford Transitok, netán az első példányaival az év elején szolgálatba állított, mára 61 példánnyal jelen lévő Volkswagen Crafterek? Például még hosszabb szervizperiódusokat: a Mercedesek és a Fordok egyaránt 25 000 kilométerenként igényelnek csak tervezett karbantartást, a Crafterek ciklusa rugalmas, de jellemzően ilyen hosszú. Továbbá az új autók a korábbiaknál izmosabb, a kiérési időket akár lerövidítő motorokat, jelentősen tágasabb karosszériákat is felmutatnak, melyekben nem csak a dolgozók és a betegek férnek el jobban, de a felszereléseknek is több hely jut.
Noha emissziós szempontból komoly előrelépést hoztak és hoznak is folyamatosan az új modellek, a kisebb károsanyag kibocsátás nem a kevesebb elégetett üzemanyagból, hanem a mind komolyabb szűrőberendezésekből adódik. A fogyasztási értékek amúgy igen érdekesen, az igénybevételtől jelentős mértékben változóan alakulnak. Nemrégiben egy érdekes tanulmányt készíttetett a Mentőszolgálat, melyből kiderült, hogy míg átlagos, haszonjármű üzemben a mentőautók alapjait adó furgonok motorteljesítményéből 40-45 százléknyit vesznek ki a felhasználók, a mentők csaknem folyamatosan 95 százalékon pörögnek. Így aztán még komolyabb elismerés jár a Toyotáknak, s még érdekesebb, hogy mit tudnak az európai modellek. Nos, noha térben, kényelemben, felszerelésben, emisszióban előrelépést jelentenek, a gyártók láthatóan fel kellett áldozzák a tartósságot. A Mentőszolgálat nem szerény tapasztalatai alapján mintegy 300 ezer kilométeres élettartam látható ezen modelleknél. És nem nehéz kiszámolni az állományból, valamint az éves összfutásból, hogy egy mentőautó átlagosan 40 ezer kilométert tesz meg évente – így lettek cserélve rendszerint 3 évenként (azaz 120 ezer kilométernél) a Nysák, a mai autók azonban maradnak 10, de inkább 15 évig, s futnak nem ritkán több mint félmillió kilométert.
Hirdetés

A mostani állomány mintegy 230 Toyotája 10 év feletti, 500-600 ezer kilométerrel, a 350 darab, 5-8 éves Ford Transit átlagfutása is 300 ezer kilométer felett jár, a leginkább eset és rohamkocsiként használt Mercedes-Benz Sprinterek pedig szerényebb, 250 ezer kilométert futottak, az első Volkswagen Crafterek pedig mostanában jártak először revízión, 25 ezer kilométeres átlagfutással. Nem titok, hogy a japánok kivételével 300 ezer kilométernél – ami normál üzemben több mint 600-at jelentene, természetesen az eltérő igénybevételekből adódó szórással, kellett már fődarabokat cserélni. Ha új autókra nincs is kellő keret, magyarán nem tudják az összes 300 ezer kilométer felett járó autót cserélni, a felújításokra, azaz a még használható, 15 évnél nem idősebb autók életben tartására van mód. Ráadásul a Mentőszolgálat minden esetben gyári elemekkel javíttat, nem spórol, kockáztat az olcsóbb forrásokkal. A jövőben pedig nem is kíván maga javítani, legújabb autóit már 10 éves garanciával és komplett karbantartási csomaggal vette. Egyrészt így lehetett teljesen korrekt és összköltséget mérkőztető versenyhelyzetet teremteni, másrészt mind komolyabb számítástechnikai hátterük miatt egyre kevésbé is lehet megoldható az autók helyben javítása. Míg tehát a Nysa korszakban csaknem állandóan kellett foglalkozni a mentőautókkal, az elmúlt 20 évben már szinte csak a tervszerű karbantartásokat volt szükséges elvégezni, a jövőben pedig a Mentőszolgálat is végfelhasználó kíván lenni. A teljesen készen vásárolt mentőautókkal ők csak menteni kívánnak, hiszen voltaképp az a hivatásuk.
Hogy ne maradjon el a címben feltett „Melyik mentőautó a legjobb, legmegbízhatóbb?” kérdés megválaszolása, el kell mondjuk, hogy a legjobb mindig a legújabb, jelen esetben a Volkswagen Crafter. Megbízhatóság szempontjából – a kompromisszumokat nem ismerő karbantartással – nemigen lehet különbséget látni az autók között, s ha feltettük volna a „melyik a legtartósabb” kérdést, nem lehetne elvitatni a Toyota fölényét, ahogyan azt sem, hogy bizony a puritánságbeli elsőség is a Hiacé.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

20 thoughts on “Melyik mentőautó a legjobb, legmegbízhatóbb?

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    Mecsoda „véletlen”, hogy mostanság az állami megrendelések mind a Volkswagen csoporthoz kapcsolódnak! Kiváncsi lennék, hogy kiknek mennyire jó ez? Ha gyártanának metrókocsikat, most nem ismernénk az Alstom nevet!

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    Azt elfelejtettem ideírni ,hogy régebben nem voltak ilyen technikai szintű olajak és e-miatt van a régebbi toyota dieselekben 7500 km-es csereperiódus megjelölve….

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    Az új sprinterek még gyatrábbak ,mint a 2000 évektől a cdi-k….. Az autópályás használattal sokkal több km-t lehet belerakni ,mint városi/országúti használatnál…. A cégnél ahol dolgozol a futás mennyiséget nézve biztos sokat pályáztok és emiatt lehetséges az ekkora futás…. Egy cégnél a vezetési stílust le lehet ellenőrizni a fogyasztásból, illetve a közúti bírságból is…. A mentőautók nagy része úgy halad a városban (amikor még hideg a motor), hogy gázon vagy a féken van a soför lába…. A turbó gondolom ne hűtik vissza és a hidegen a gyorsítás sem tesz jót neki….. Az elektronikai megzavarodásokról meg ne is beszéljünk ,majd amikor 5évesnél idősebb lesz….. Ja és a részecskeszűrő sem tud ilyenkor kitísztúlni ,mert mivel viszonylag rövid távokon megy és állandó fordulat kellene neki…… Plusz hidegen nem is tudja elindítani a űrítő programot….

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    Ehhez azért nem árt hozzászámolni, hogy egy mentő, pláne városi forgalomban, mennyivel többet kap, mint egy normál árúszállítás esetén. A céges autókra még vigyázni is lehet, de egy mentővel nem lehet finomkodni.

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    Azért a német technikának is van mit behozni a japánéhoz képest. Lehet, hogy új korukban még versenyképesek, de ahogy múlik az idő, egyre inkább elmaradnak. Tartósság tekintetében sehol sincsenek. Sajnos, nincs elég tágas modell a japán palettán.

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    Aki kicsit több időt élt a szocializmusban az tudja,hogy miért (is) nem mentek el többet 3év/120000Km-nél többet a Nysa-k. Akkor még nem volt kiépítve szervízhálózat meg normális alkatrészellátás sem. Meg akkor még teljesen más volt a mentalitás mint most. Előző este (akkor még nem lehetett semmilyen szeszes italt vásárolni reggel,bár ez lehet,hogy a mai fülnek kicsit érdekesen hangzik) megvásárolt pálinka-sör-bor kobináció elfogyasztása nélkül „fel sem kelt a nap” utána meg már a kedv fogyott el hamar… Ha valamit nem tudtak egyszerű mozdulatokkal megjavítani inkább leírták selejtbe aztán jött az új (Az egyik ismerősöm is így jutott egy 4 éves Barkashoz,bár az a postánál volt:lemerült akksival nyestrágott gyujtáskábellel leselejtezték 1láda sör fejében…) Olacserét is sokszor „elfelejtették”… pálinkáért,borért, sörért abban az időben sok mindent el lehetett intézni!
    Ha a mostaniakat is hasonló körülmények között „tartanák karban” ezek is Tiszavirág életűek lennének az 100% biztos!

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    Ezzel nem értek egyet !
    Nálunk a cégnél sprinterek mennek évi 145-150 ezret.
    Nemrég lett „leselejtezve”az egyik 8 évesen kb 1,2 millió km-el mert jött az új sprinter.
    A bele mint az új a kötelező szervízen kívül nem kellett javítani
    Az új fosvágeneknek 300 ezret jósolok aztán kuka….

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    A toyotáknak a következő egy milla km is reális, kérdés a kasztni mennyire rohad szét, de ezek a kráftwerkek ha 500 at elmennek, már akkor tapsolhatnak az omsz nél, agyonbonyolított pdbdsdkdhdixyzi agyonpumpált túlelektronizált szarok. És meg is magyarázzák, hogy ez azér jó a parasztnak, me’ ez óvja védi a környezetet, az senkit se érdekel, hogy ezt megtervezik, legyártják, majd 5-10 éven belül úgy ahogy van megy a kukába, mert hát ugyebár leselejtezéskor ki a tökömnek fog majd kelleni egy olyan gyönyörűséges furgon, amire az újkori vételárát kell rákölteni hogy egyáltalán üzemképes legyen?
    Viheted szervízbe 1000km-enként is, nyakamat rá, 100000km-t elhagyva annyi lesz a terven felüli szervízlátogatás mint talált gránát a száradó balatonban.
    Üdv. a fogyasztói társadalomban.
    Már látom előre az orvost ahogy közli az aggódó szülőkkel, a gyermekük motorbalesetet szenvedett, túl is élhette volna, ha a mentőautóban egy bukkanón áthajtva nem hibásodik meg a pd elem a rezonanciától…

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    Ezt megcáfolnám: ,,Ráadásul a Mentőszolgálat minden esetben gyári elemekkel javíttat, nem spórol, kockáztat az olcsóbb forrásokkal.” Sajnos egy sprinterben 210 e km-nél kilyukadtak a dugattyúk,motor ki lett szedve,állt az autó 3,5 hónapot,majd elvitték darabokban,mert szakszerűen eljárva komplett motor cseréje lett volna indokolt.Ők majd a saját műhelyükben megcsinálják szöveggel elvitték.De hogy annak az autónak az eleje milyen gyatra módon volt összetákolva,az nem semmi,csoda,hogy a lökhárító nem esett le menetszélnél.Ha a motor is így lesz ,,megjavítva”,akkor arra csak ,,kapugarancia lesz”.Ennyit az olcsóbb forrásokról…

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    [i]a benzines Toyoták 15 000, a dízelek 7500 kilométerenként kértek olajcserét, illetve egyéb, előírt karbantartásokat.[/i]

    kb e szerint vigyék szervízbe az újakat is, és akkor azok is menni fognak 1 millát

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    Gondoljatok bele, hogy -10 fokban 3 személlyel padlógázon közlekednek vele, és ilyen körülmények között tartják a gyári periódust. Valaki meg szépen hosszútávon autózva ugyanazt a periódust tartja.

    Nem logikus, ekkora használatbeli különbséget a csereperiódusnak is tükröznie kellene.

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    az a kurva nagy probléma, hogy nem mindegy hogy használnak egy autót, milyen körülmények közt megy egy 25 000 km-ert…

    Mert ha városi forgalom, rövid utak, nem tud felmelegedni a motor, savasodik, felbenzinesedik/gázolaj jut bele a hideg üzem miatt, na így Kurvára nem fog jót tenni neki.

    Az én autóm leírásában is az van, hogy 15 000 a periódus, kivéve, hogyha kizárólag városi használat, sok rövid út, esetleg sok hidegüzem, vagy ezek kombinációja, vontatás.

    Ezek az én autóm kezelési utasítása szerint kimerítik az „extrém” használat fogalmát, és ilyenkor 8 000 Km a csereperiódus.

    Na már csak ezek fényében sem fognak ugyanannyit elmenni ezek a kényes, bonyolult motorok, mint a régi egyszerűbbek. Ezek a motorok már ki vannak hegyezve, speckó olaj való beléjük, minden abszolút ki van számolva, csak ezzel a hihetetlen nagy terheléssel nemszámoltak.

  • 2017.10.30. at 18:50
    Permalink

    25 ezres szervízperiódus egy nagynyomású turbodízel motornál….200 ezer kilóméter körül úgy fognak elvérezni a krafterek hogy öröm lesz nézni…

Vélemény, hozzászólás?