Csak az orr módosult, ezek szerint még néhány évig marad a kínálatban, ahogy a műszaki alapot adó, 2007-ben debütált Fiat 500 is (Forrás: Motor1.com)
Az autózás elmúlt 130 évében számos márka jött létre, majd tűnt el nyomtalanul, a legyártott négykerekűek nagy része pedig a roncstelepen lehelte ki a lelkét, csupán néhány elszánt gyűjtő őrzi emlékét a rég letűnt márkáknak. Az évtizedekkel ezelőtt fényesen ragyogó Lancia szerencsére még él, ha nem is virul. A modellpaletta már régóta egytagú, a
Chryslertől átvett modellek eltűnése után csak a kis Ypsilon maradt a kínálatban. A kisautó ráadásul nem örvendhet globális sikernek, mivel csak az olasz piacnak készül a gömbölyű Lancia.
Kilenc éves a Lancia immár egyetlen modellje, ami csak Olaszországban kapható (Forrás: Motor1.com)
A 2011-ben debütált Lancia úgy tűnik, hogy még egy darabig gyártásban marad. Egy szemfüles fotós lencsevégre kapta az Ypsilon prototípusát, ami éppen a közúti tesztjeit futja. Az jól kivehető, hogy modellváltás nem történt, csak az autó orrát takargatják az utca népe elől. Az Ypsilon nagy szerencséje, hogy a műszaki alapokat szolgáltató, szintén matuzsálem
Fiat 500 még mindig gyártásban van, ami a kis Lancia fennmaradásának kulcsa. Ugyanakkor jelentős frissítésre nem valószínű, csak az olcsón módosítható műanyag elemeket érintheti az átrajzolás.
Az olasz alapár 14.600 euró (~5,25 millió Ft), motorokból háromféle van, de mind 70 lóerős. Az Ypsilon is megkapta a mild hybrid Fiat 500 hajtásláncát (Forrás: Motor1.com)
Érdekes sors jutott a Lanciának. Az egykor neves gyártó hiába egy nagy olasz-amerikai konszern része, ahol számos kész platform és hajtáslánc van a polcon, valahogy a Lancia ezekből nem nagyon részesül, csak egy apró mellékszereplő egy népes családban. Az persze kérdés, hogy milyen sors jut a márkának úgy, hogy már a francia PSA konszern technikája is használható az olaszok számára.
Az a legértelmesebb hogy pihentetik a márkát 10 évig Európában, mert az elmúlt 20 év abszolút értelemben is szánalmasra sikeredett, hát még ahhoz képest amit a márka a Fiat átvétel előtt képviselt.
Ahogy ezek a xxxkupacok eltűntek az autókiállítások sorra fogadták vissza a Lancia modelljeit, sőt tematikus Lancia tárlatok úgy állítottak emléket a régi modelleknek mintha most lenne a márka 100-ik évfordulója (az InterClassics Maastricht fő tematikája a Lancia volt tavaly… http://egzostive.com/interclassics-maastricht-2019-hu/ ).
Úgy 2020-ra lenne érdemes a márkát újraindítani és ezeket minél inkább feledni…
Úgy bizony, nagyon hülyék lehetnek a Fiatnál ha csináltak egy olyan autót amiből többet adnak el, mint előtti az összes többi Lanciából. Ráadásul egyetlen országban. Nem értik ezek az olaszok, hogy nem a vevőknek kell autót gyártani, hanem az autókiállításra járó sznoboknak. Reméljük azért megjön az eszük és újra gyártanak majd sikertelen sportmodelleket meg pocsék hírnevű luxusautókat, az Alfa Romeo mellett égető szükség van még egy ilyen márkára.
Nem teljesen értem hogy mire gondolsz, a Lanciának nem volt saját modellje a ősidők óta. Amikor volt 200.000 köröli eladásokat produkált.
Az hogy egy ősöreg kisautó Olaszországban még produkál bármilyen eladást sok mindenre vezethető vissza, mondjuk a konszern árpolitikájára ami helyet csinál neki.
Attól még a márka ugyanúgy nem létezik, nincs fejlesztése, önálló modelljei, bárhol jelenléte és alapjában véve eladása sem (lásd Autobianchi, pár évtizeddel korábbról).
Igazából eladások szempontjából tök mindegy az a pár tízezer eladott autó a Fiatnak, egy 500 special edition simán kiválthatná.
Viszont a Fiat előtt a márka egy nagyon nagy tekintélyű márka volt, a mai értelemben vett prémiummárkák egyik abszolút referenciája, a régi autók “sznob” tulajai akik ezeket életben tartják gondoskodnának róla hogy arról emlékezzenek ami valóban elismerésre méltó (mondjuk itt van pl egy Flaminia Zagato a 60-as évek elejéről http://egzostive.com/bonhams-paris-2020/ meseszép és kb 80 millió forintért szinte ingyen volt valakinek 🙂 ).
A legutolsó saját modell a Thesis volt – s nagyobbat égtek vele, mint a Renault az Avanttimeal, pedig 100%-ban szabad kezet kaptak hozzá a Fiattól. Persze nincs kétségem afelől, hogy a nosztalgiaágyú eldördülése után majd arra is szép emlékkel fognak visszatekinteni és a veterán kiállítások sztárja lesz, de még az előtt is az utolsó említésre méltó piaci jelenléttel bíró, nem Fiat alapú típusuk talán a Beta lehetett – de az is csak azért, mert a japán sportkupék előtti időszakban született.
Az Autobianchival való párhuzam nem véletlen, az Ypsilon kvázi abból a márkából született, mikor beolvasztották a Lanciába. Igazából szervezeti szinten nagyon is léteznek és még fejlesztésük is van – egy nagyon aranyos középkorú olasz hölgy (Bruno Antonella) vezeti, csak nem azt döntik el, hogy milyen motort faragjanak a kocsiba, hanem például hogy milyen legyen a hűtőrács (aki emlékszik a 2016-os facelift előtti Ypsilonra az ezt tán nem is bánja). Egyébként Antonella nagyon komolyan veszi a márka képviseletét, csak mivel csajmárkát faragott a Lanciából nagyon sokan fújnak rá, az viszont biztos, hogy ha a PSA korszakban is meghagyják nála és a csapatánál a Lancia név gondozását akkor ezen a vonalon van jövője a márkának Olaszországon kívül is. A másik vonal, hogy lehet egy x+1-edik pöffeszkedő eggyen-prémiummal megpróbálni betörni Kínába meg akár az USA-ba és nagyot zakózni ahogy azt Macchione és a cégvezetés nagy kedvencével bemutatták.
Amit írsz az meglehetősen tényszerű és nehezen vitatható. A Lancia a Fiat alatt sokszor követett el olyan szintű önsorrontást amiből 1-2 is elég lenne a teljes bizalomvesztéshez.
Ugyanakkor nyugateurópában az olasz márkák rendelkeznek két nagyon stabil bázissal: a teljes frank övezetben (BENELUX, Elzász-Lotaringia) rengeteg olasz él, generációk óta ők voltak az első számú migráns munkavállaló termelő övezet (pont ezért vicces Salvinit hallgatni). Rengeteg olasz él most is, és büszkék a gyökereikre, amikor az Alfámat árultam Luxembourgban illetve Belgiumban ez gyorsan lejött. Ha a termék elég szép, akkor a helyiek is elkezdik vásárolni (ez pl a 147-esnél össze is jött). Komoly de igényes piaca volt az olasz márkáknak ezekben az országokban, de ha nem kínálnak minőségi terméket akkor innen is ki kell vonulni.
A másik stabil közönség akik a régi Lanciákat tartanak (ez jóval szélesebb mint nálunk, teljesen mást jelent nyugat aurópában az classic autó (direkt nem írok „veteránt”)) ez a piac egy kicsit high-endebb és kérdés hogy a Lanciának mennyi hely marad itt a Maserati és az Alfa mellett.
Ugyanakkor azt érzem, hogy a márka legendája sokkal inkább életre kelt amióta nem kell ilyen Y féle autókkal szembesülni a közúton.
Szerintem ha ezt a modellt Autobianchiként tartanák meg, a Lanciát teljesen kivezetnék, majd hagynák pihenni a nevet, talán jönne valaki egy nap és feltámasztaná.
Azért tavaly majdnem 60 ezret adtak el a típusból, az megdöbbentően nagy szám (a Fiat teljes típusválasztékából egész Európában adtak el 630 ezret), ráadásul 10 ezerrel több, mint 2018-ban. Idén szeptemberben többet adtak el belőle, mint az elmúlt négy év azonos időszakában bármikor. Igazi fejőstehén a típus, perspektíva nélkül, de jó üzleti teljesítménnyel a jelenben.