Meglepetés! Nem csak nőknek szól – Mazda2

A Mazda2 második generációját joggal nevezhetnénk harmadiknak is, hiszen Japánban ez még ma is Demio néven fut, Demiót pedig Európában is kínáltak a Mazda2 előtt. Az első generációs 2-es ráadásul arra nagyban hasonlított, és akkor még nem is volt fura, hogy egyterűként született meg egy valójában kisméretű ötajtós, akkor ez volt a divat. Szerencsére ez a 2010-es évekhez közeledve annyira ellaposodott, hogy a Mazda is beáldozta a 2-est ahhoz, hogy egy az elődnél sokkal kisebb, ám könnyebben behatárolható, valódi kisautó születhessen. A 2007-ben megjelent új, apró ötajtós csinos, csajos vonalakkal lobbantotta lángra a tehetősebb, új autót vásárló hölgyek szívét. A döntésre már a család férfi tagja vette rá őket, hiszen egy japán sosem romlik el, mindig megbízható lesz, és különben is milyen szép! Azt pedig csak évek múltán vallották be, hogy valójában piszkosul jó vezetni és az első kormánymozdulatra belezúgtak.
A Mazdánál is tudták azt a receptet, amivel a franciák elcsábítottak rengeteg vevőt, ez pedig a szerethető megjelenés. Az elhúzott macskaszemek, a hullámzó övvonal, a kalandozó ívek az autó oldalán mind csábító azoknak, akiket teljesen hidegen hagy, hogy mi van alatta. Ez a 2008-as Mazda2 is ilyen, ráadásul még világoskék is, ami miatt férfiként a kelleténél nagyobb erő kell a befogadásához. Volt egy fantasztikus zöld árnyalat ebben az időben a 2-es palettáján, de érthető, hogy a próbált példány miért épp ilyen, természetesen hölgy volt az első tulajdonos, és azóta is a családban van, csak a család fiatalabb hölgy tagja hajtja, tehát tulajdonképpen egytulajos, vezetett szervizkönyves, követhető előéletű kis ékszer. Mert az, muszáj bevallanom, hogy csinos, nem bánnám, ha lenne a családban egy, amit néha, vagy mindennap meghajthatok.
Egész bőséges motorkínálata volt a 2-esnek, az 1,3-as benzinestől az 1,5-ös sportoson át az 1,4-es dízelig, a próbált példányban pedig a kínálat legalján fekvő 1,3-as, 75 lovas négyhengeres dolgozott. Essünk túl rajta, nem egy erőgép, bár beforog 7000-es percenkénti főtengely fordulatba is a motor, sokat ne várjunk tőle. 1,3-ashoz képest viszont teljesen vállalhatóan mozgatja az apró karosszériát. Fura az alapjáraton való remegés, amit minden egyes alkatrészen, így az ülésen is tisztán érezni, de ez eltűnik, ahogy elindulunk. A gázreakció kiváló, azonnal ugrik és elhiteti, hogy nagyon meg fog indulni, de a kezdeti apró meglódítás után csak lágy gyorsítás következik. A váltó kimondottan feszes, bár az 1-es, 2-es már kicsit karcosan kapcsolható, továbbra is rendkívül jó a váltási érzet. A kuplungot kóstolgatni kell, mert elsőre feltűnően hosszú úton fog, de nem csúszik, mivel csak 66 ezer kilométert futott, ez vélhetően még sokáig így marad.

Még nem vezettem 2-es Mazdát, így boldogan csaptam le rá, mikor kollégánk beállított, természetesen párja autójával. Kár lett volna kihagyni, mivel egyrészt csodás látni, hogy a Mazda mekkora energiát fektetett az új generációba a felhasznált anyagok tekintetében, másrészt, hogy a 2000-es évek elején lehetett olyan kisautót venni, amit jó vezetni. A műanyag volán fogása persze borzasztó, a kormányzás viszont rendkívül élénk. Van benne egy kis nyúlásos érzet, de minden mozdulatra azonnal reagál és lendületes kanyarvételnél még a karosszéria sem dől feltűnően. A próbált autó futóművében elöl éreztem valami kis bizonytalanságot rossz burkolatú úton, hiába a folyamatos szervizelés, a japán technika nehezen viseli a magyar útviszonyokat. Ez viszont tényleg csak halvány kotyogásban mutatkozott meg, az úttartása továbbra is remek. Kifordulásnál gyönyörűen visszatér egyenesbe a volán, ha elengedjük, a forgalomban való cikázás pedig mosolyt csal az arcunkra.
Egy dolog volt rettentő furcsa, ami tekintve a felhasznált anyagok minőségét, teljesen érthető. A karosszéria rendkívül hangos, nem zörög, vagy nyöszörög, masszív, de dobozszerűen dübög folyamatosan. Tekintve, hogy mindenhol rideg műanyagokat használtak, még az ajtókárpit könyöklőrészén is, ez nem is annyira furcsa eredmény. Pedig felszereltségét tekintve nem is alap, mivel elektromosak az első ablakok – a sofőré automata – és még ma is jéghideg levegőt fújó manuális klíma is volt a fedélzeten. Rádiónak ezen a szinten csak a bekötéshez szükséges előkészítést adta a Mazda. Na persze kaphattunk bele hagyományos rádiós fejegységet is, de volt ennél szebb, teljesen beépített kivitel is. Ennek viszont az az előnye, hogy a két DIN-es helyen a rádió alatt így pont marad egy okostelefonnyi kis polc. Ma már rettentő kevés az esélye annak, hogy látható helyre rakjuk a telefonunkat egy új autóban, így ez kimondottan tetszett.
Különös a szélvédő, fotózás közben feltűnt, hogy furcsán hullámosan tükröződnek benne a távvezetékek és egészen meglepő, hogy ez a gyári üveg. Nem volt törve az autó és cserélve a szélvédő, ezek szerint ilyet sikerült gyártani akkor a Mazdának, és utólag az oldalüvegeken is feltűnt ugyanez a hullámzás. A karosszérián egy szem rozsda nincs, persze egy 9 éves autón ne is legyen, ám a Mazdáknál ez annyira nem egyértelmű. A Mazda2-re viszont 12 évnyi átrozsdásodás elleni garancia is járt, így még van három éve a makulátlan karosszériaelemeknek. Kisebb-nagyobb sérülések azért akadnak rajta, ez a korral jár, de csak a jobb hátsó sárvédőív horzsolását lesz érdemes javítani, ott indulhat rohadásnak először. Fenntartása egészen egyszerű, csak kötelező szervizekből kért eddig, na meg persze benzinből. A Mazda2 így lehet igazi szerelem bárki számára, hiszen csalódást sosem okoz, ellenben mindig jó ránézni, és kiszállás után is csak jó élmények maradnak.