Megkapta, ami hiányzott neki: dízel a Chevrolet Malibuban

Míg a 2006-ban piacra lépett Chevrolet Epica soros hathengeres benzinmotorjai a kategóriában különleges ajánlatnak számították, az európai piacra idén hozott, az Egyesült Államokban már 1978 óta önálló modellt jelentő Malibu 2,4 litereséről legfeljebb azt mondhatjuk el, hogy teljesítményéhez képest ma már szokatlanul nagy űrtartalmú, s nem túlzottan alacsony fogyasztású. Utóbbi variáns tesztelésekor is megelőlegeztük, hogy a Malibuba bizony dízelmotor való, s végre itt is van, immár a Chevrolet középkategóriása is kapható a piacot ma háromnegyed részben uraló flottavásárlók körében csaknem alapelvárásnak számító dízelmotorral. Gyári számítások szerint a Malibu eladásait mintegy 90 százalékban a gázolajos verziók adják majd, s ezen a menetpróba tapasztalatai alapján csöppet sem vagyunk meglepődve.
A 2,0 literes dízel ugyanis 160 lóerős teljesítményével hajszálnyit elmarad ugyan a 167 lóerős 2,4 literes benzinestől, míg azonban utóbbi nyomatéka 225 Newtonméter, a gázolajosé 350, így aztán bizonyos helyzetekben simán tűnik erősebbnek a szerényebb űrtartalmú, s nem kevéssel takarékosabb öngyújtós. Míg benzinből - gyári vegyes érték szerint is - 7,8 (automata váltóval 8,0) liter kell 100 kilométerre, a kézi váltós dízel 5,1 liter gázolajjal is elvan, 6 fokozatú automatájával előzetes adatok szerint 6,3 l/100 km értéket ígér. A benzinesnél takarékosabb dízel vezethetőség szempontjából nem igényel kompromisszumot. A kézi váltós 9,75 másodperces 100 km/órára gyorsulása alig marad el a benzines 9,5 s értékétől, 213 km/órás végsebessége pedig le is pipálja a benzinesét, az automata Malibuk közül pedig egyértelműen a gázolajos a dinamikusabb. Noha a 150 lóerős dízel az Epicáéval azonos teljesítményű, nem az abba szerelt, hanem az Opel Insigniából való, s egyébiránt Németországban is készül. Változó geometriájú turbójával már alacsony fordulatról jól húz, az Epicáénál is jelentősebb csúcsnyomatéka 1750 1/percnél jön meg.
A Malibu vezetése azonban nem elsősorban a dinamizmusról szól, ez egy alapvetően kényelemre hangolt autó, lágy (elöl MacPherson, hátul multilink futóművel), kielégítő, elektromos szervós ZF kormányművel, a 6 fokozatú kézi és a hasonló, kézzel is kapcsolható automata esetén is jó közepesnek ítélhető váltóval. A kézi kicsit hosszú úton jár, az automata nem vészesen gyors, de finoman és a leejtőket is felismerve kapcsol, így némi motorféket is ad.
Komoly meglepetéseket kívülről se várjunk a Malibutól, vonalvezetésével kecses, a Camarótól kölcsönzött hátsó lámpáival dögös szedán ugyanakkor főbb kvalitásaival hibátlan. A padlólemezével azonos négyajtós az Opel Insigniánál 3,5 cm-rel hosszabb, utastere annál elöl-hátul tágasabb, de kevésbé tehető prémiumossá. Ülései, helykínálata négy felnőttnek kényelmesek. Középső hátsó helye az ott kevéssé formás ülés és a jelentős hosszanti padlómerevítő miatt nem az igazi. Isofix gyerekülés-rögzítőket hátul kínál, de 6 légzsákja közül az utasoldali első kiiktatható, így babahordozó oda is tehető. Műszerfala az ismerős Chevrolet/GM-kapcsolókat hozza, gazdagabb ellátmányával járó középkonzoli, navigációt, fényképnézegetőt, hanggal is vezérelhető Bluetooth-kihangosítót adó kijelzője az Orlandóból ismert módon felhajtható és bélelt rejtett tárolót ad. Pakolóhelyekből egyébiránt nincs hiány, elöl-hátul palacktartósak az ajtózsebek, fél literes palackok a váltókar mögé is tehetők, a rögzítőfék elektromos, visszagurulás-gátlós és helytakarékos; pohár/palack pedig a hátsó, lehajtható könyöklőbe is tehető kettő.
Nem csak utastéri pakolóhely, csomagtér is bőven jár a Malibuhoz, a gombbal (a kulcsról távolról vagy közvetlenül, ajtajáról is) nyitható poggyásztér 545 literes értékénél a konkurens szedánok körében aligha találunk jobbat. A gusztusosan kárpitozott tér természetesen bővíthető is a hátsó üléstámlák 2/1 arányú dönthetőségével. Az átjáró természetesen szűk az utastér felé, a csomagtér fedele viszont igényes, külön házba forduló zsanérozású, így a rendelkezésre álló tér tele is pakolható.
Az alapvetően korrekt, de kevés izgalmat tartogató dízel Malibu egyik legfőbb paraméterét, hazai árát cikkünk írásáig nem hozta nyilvánosságra a Chevrolet. Komoly meglepetést e téren sem várhatunk, a benzinesnél alig lesz magasabb, a listaár 7,8 millió forint környékén várható, amiből némi kedvességgel kedvezménnyel vélhetően 7,5 millió alatti kampányárat kerekítenek majd. Ezzel nem lesz a középkategória legolcsóbb modellje, gazdag alapfelszereltségével (egyebek mellett 6 légzsák, ESP, elektromos ablakok és tükrök, tempomat, légkondiconáló, 6 hangszórós, MP3 olvasós CD-rádió, gyári riasztó, 17” alufelni, tolatóradar, automata fényszóró, ESP és bőr borítású, multifunkciós kormánykerék), de még inkább a csúcsverzióval járó többletekkel (navigáció, kulcs nélküli nyitó- és indítórendszer, Bluetooth) a középkategória egy újabb érdekes koreai kihívója. Ha nem is egy sofőrközpontú autó, kényelmes vezethetőségével és utasterével, 5 év/150 000 kilométeres garanciájával, továbbá mindössze szűrő- és olajcsere igényét ígérő, gondozásmentes részecskeszűrővel szerelt dízelmotorjával a szegmens elgondolkoztató ajánlata.