Még sosem fizettek ennyi pénzt autóért. Természetesen Ferrari
11,3 milliárd forintért kelt el egy Ferrai 250 GTO
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Egy 1963-as Ferrari 250 GTO versenyautóért fizették a valaha volt legnagyobb összeget. A Bloomberg jelentése szerint a piros álomautó 52 millió dollárért (11,3 milliárd forintért) cserélt gazdát a múlt hónapban.
Erre az autóra vágynak a világ leggazdagabb üzletemberei. A magyar lottónyerteseknek közösen sem lenne esélyük rá
A korábbi rekordot 29,6 millió dolláros árával (6,4 milliárd forint) három hónapja állította be egy 1954-es Mercedes-Benz W196 Forma-1-es autó, amellyel Juan Manuel Fangio nyert világbajnoki futamot. Azt az autót árverésen, a goodwoodi sebességfesztiválon értékesítette a Bonhams aukciósház.
A milliárdos GTO az 5111-es alvázszámot viseli, 1963-ban a Tour de France autóverseny megnyerése fűződik hozzá, Jean Guichet pilótával a volánnál. A maranellói versenyautó 1963 és 1965 között tíz versenyen indult, majd a kilencvenes években folytatta a versenyzést, igaz már veteránautóként. Paul Pappalardo a kocsit ötödik tulajdonosként 1974-ben szerezte meg. Legutóbb a 2002-es Le Mans Classic versenyen láthatta a közönség.
Gyártási évében, 1963-ban megnyerte a Tour de France, nem kerékpáros, hanem autóversenyt, az autót 1974-ben megvásárló Paul Pappalardo komoly vagyont keresett az értékesítésével
A GTO mindig is vonzotta a vaskos bukszás milliárdosokat, Stirling Moss 1962-es almazöld versenyautóját egy lelkes amerikai vette meg 35 millió dollárért (7,6 milliárd forint) 2012-ben. Gyűjtői körökben ma ez számít a leginkább vágyott trófeának, lehet is az, hisz nagyon ritka. Eredetileg százat terveztek belőle gyártani, de végül csak 39-et építettek meg. A sorozat értékét az elért sportsikerei is fokozzák. A hatvanas években csaknem minden versenyt megnyert a 250 GTO, mely nevéhez a GT melletti O betűt az 1962-es, 12 órás Sebring futamra jelentkezéskor kapta, ez utalt az omologato, azaz homologizált versenyváltozatra. A kocsi maga puritán, még sebességmérője sincs, elöl kettős keresztlengőkaros, hátul merevtengelyes futóművön gördül, tömege 1,1 tonna, Porsche-váltója ötfokozatú manuális, háromliteres, hosszában beépített V12-es motorja 300 lóerős. A Ferrari 250 GTO újkori ára 18 ezer dollár volt, de akárki nem kaphatta meg, személyesen Enzo Ferrari hagyta jóvá a vásárlást. A 62-63-as első szériából 36 készült, ezeknél is ritkább a kettes széria, amelyből három készült 1964-ben, majd négy példány egyes széria megkapta a kettes széria kasztniját. A kocsik dizájnját Giotto Bizzarrini és Sergio Scaglietti jegyezte.
Kevés GTO-ról tudunk, az egyik a Pink Floyd dobosáé, Nick Masoné. Sajtóhírek szerint őt is megkörnyékezték, 40 és 50 millió dollár közötti összegeket kínálva a kocsiért. GTO-ja van a Goldman Sachs bankot vezető Peter Sachsnak, a wal-martos Rob Waltonnak és a Tommy Hilfigert felfuttató Lawrence Strollnak is.
Ezt az autót nem azért veszik meg, hogy az utcán használják.. befektetésnek veszik. Annak viszont tökéletes: ahogy a cikk írja, az előző tulaj ’74-ben vette meg, most eladta ezért a hihetetlenül magas árért.. pénzből lehet pénzt csinálni! 😉
Figyel, ha valakinek van miből…
Gondolom, ha ennyi pénzt kiad egy autóra (ami teszem hozzá jogosnak mondható, a típust, illetve hátterét ismerve), akkor nyilván nem a gyereke szájából vette ki érte a kaját. Ezen felül, egyénenként senki nem tudja megváltani a világot, és ne is akarja. Az ő pénze, ő dolgozott meg érte, arra költi amire akarja.
Én tisztában vagyok vele, hogy vannak akik nálunk rosszabbul, és vannak akik jobban élnek. Ez van.
Senkinek nem dolga olyanokra gondolni, akikhez az égvilágon semmi köze. Hidd el, az emberek nagy része így gondolkozik, köztük én is. Amikor nekem kellett segítség, nem számíthattam idegenekre (nem is vártam volna el, mert az én gondom nem az ő gondjuk).
Az autó tulajdonosának pedig így ismeretlenül is gratulálok a szerzeményéhez. Vigyázzon rá, és a megfelelő embernek adja majd tovább, hogy ez a gyönyörű ritkaság megérje a százat is!