Még mindig nem mindig kötelező az eredetiségvizsga

Múlt héten írtunk arról, hogy idén már a használtautó-piac ötödét a külföldről származó autók adják. Ennek pedig van egy óriási veszélye: a használtan vásárolt autók ezen részére nem kötelező eredetiségvizsgálatot készíttetni. Legyünk pontosak: az Európai Unió területéről érkező autókra nem kötelező az, ami amúgy az összes hazai, még akár családon belüli tulajdonosváltásnál igen. Mivel azonban a használtpiac 21%-át adja az import, nem tévedünk azzal, hogy a gazdát cserélő autók ötödére nem csinálják meg azt a vizsgálatot, ami a lopott autók kiszűrésére született. Később, a következő tulajdonosváltáskor vagy egy autófedezetes hitelfelvétel miatt szükséges eredetiségvizsgán azonban bukhatja autóját a jóhiszemű vásárló - hiszen számos példából tudjuk, ma a "külföldi autó honosítása" a legegyszerűbb módja a lopott autók legalizálásának.
Mit tehetünk, hogy ne járjunk pórul? Ugyanazt, amit amúgy minden autóvásárlás esetén ajánlott tenni a hazai tulajdonosváltás esetén kötelező eredetiségvizsga mellett. Minél jobban le kell ellenőrizni a portékát. Ennek alapvető lépése az, hogy az autót nem csak a hatósági eredetiségvizsgára, hanem állapotfelmérésre is elvisszük – természetesen még a szerződéskötés előtt. (Legalábbis ez lenne az ajánlott, az élet persze nyilván hoz kivételeket: egy 250 ezer forintos, amúgy jó, hiteles(nek tűnő) papírokkal rendelkező autó esetén nyilván más a helyzet. A vevők versenyt futnak, jellemzően egymással és az idővel is, vállalniuk kell valamennyi rizikót.)
Erősen ajánlott tehát az állapotfelmérés, melynek kapcsán még mindig meg kell jegyezni, az sem biztos, hogy választ ad az autó múltjára. Az állapotfelmérés sok esetben csak az autó aktuális állapotát vizsgálja. Megmutatja, hogy van-e korrózió az autón, milyenek a lengéscsillapítói, a fékei, fényezése, stb. Arra azonban nem minden esetben tud választ adni, hogy vajon valós-e a futása, mikor és milyen karbantartásokat kapott, azonban ezeket is érdemes megkérdezni a márkaszervizben. Bár az EGT tagállamain kívülről származó autókra az eredetiségvizsgán túl még származásellenőrzés is kötelező (10 900 forintos díjért, 30 napos átfutási idővel), az is csupán arról ad tájékoztatást, hogy kőrözik-e külföldön az adott autót, követtek-e el vele bűncselekményt. Az ügyintézést amúgy nehezíti, hogy amíg nincs meg a származásellenőrzés, addig eredetiségvizsga sem indítható.

Az autó múltjára – valamelyest – választ adhat egy szervizkönyv, ám abban jellemzően csupán annyit látunk, hogy egy bizonyos időpontban, egy bizonyos óraállásnál kapott valamilyen karbantartást az autó. Azt már nem, hogy pontosan miket csináltak meg rajta. Ezért aztán nem csupán hitelesebb az elektronikus szervizkönyv, mint a hagyományos, jóval teljesebb képet is ad az autó múltjáról. Az persze nehezítés, hogy a gyártók csak a tulajdonos hozzájárulásával adhatnak ki információkat a szervizmúltról. Ha azonban a tulajdonos nem járul hozzá a múlt lekérdezéséhez, akkor már eleve baj van. A személyautó-park 13,4 éves átlagos életkora mellett persze a gazdát cserélő autók töredéke rendelkezik csupán elektronikus szervizmúlttal. A többinél marad a minél alaposabb átvizsgálás, az autó papírjainak átnézetése szakemberrel.

Nem elegendő ugyanis csupán az autót átnézetni, ha valóban tiszta eredetű autót szeretnénk, papírjainak össze kell vágnia az autó történetével. Nem feltétlenül baj, ha semmi sincs hozzá, de akkor nem említhető semmilyen többletként a hozzá társított bármilyen (hölgygazdás, megkímélt, stb.) történet. Ha egy autót első tulajosnak, karbantartottnak hirdetnek, akkor annak bizony nyoma kell legyen. A szervizkönyv kapcsán feltétlen ellenőrizendő, hogy annak megvan-e minden lapja, azt valóban az adott autóhoz állították-e ki (jellemzően az első oldalak valamelyikére kerül az alvázszáma, nem ritkán az első tulajdonos neve is). Ha egygazdás az autó, akkor magyarázatot követel, ha több helyen, netán eltérő országokból származnak a karbantartások bejegyzései. A bejegyzések kapcsán ellenőrzendő (és alapvető hamisítási hiba), hogy a dátumok ne hétvégékre vagy ünnepnapokra essenek, aki pedig igazán alapos kíván lenni: az hívja is fel az adott szervizt, hogy járt-e az adott időpontban az adott autó náluk, kérdezze meg, hogy miket csináltak rajta. Utóbbi nem csupán az autó „lekáderezése” kapcsán, hanem a jövőbeni karbantartások ütemezése kapcsán is fontos információ lehet. Elvileg nem adhatóak ki információk, a gyakorlatban azonban sokszor ki tudnak szivárogni az adatok.
A rizikófaktor természetesen minden használt autóban benne van, de igyekezzünk azt minimalizálni. Hazai autónál a futás valódiságának kapcsán már ad egy támpontot a KEKH-tól lekérdezhető óraállás-múlt – még akkor is, ha az adatfelvétel nem elég gyakori, csupán műszaki vizsgákon, illetve tulajdonosváltáskor megy egyelőre.
Alapszabály, hogy vásárlás előtt nem csak az autó, annak papírjai is ellenőrizendő, a törzskönyvet ugyanúgy meg kell kapni az autóhoz, ahogyan annak forgalmi engedélyét, és persze azzal a személlyel/céggel kell szerződni, aki a papírokban látható. Amennyiben erre nincs mód, a megfelelő megbízásokat látni és értékelni kell. A legfőbb tanács pedig talán az, hogy értékesebb lehet egy vezetett szervizkönyves, leinformálható autó még néhány karcolással is, mint egy „makuláltlan”, de ismeretlen előéletű.