Mire nem elég 150 lóerő, miért vágyunk többre egy hétköznapi kocsiban?
Rettentő furcsa igények rajzolódnak ki néha a teljesen egyszerű autók felhasználóinak körében. Szeretem olvasni a kommenteket a cikkeink alatt itt és Facebookon is, mert mindig kiderül belőle, hogy az emberek, de legalábbis az olvasók igénye egészen más, mint amit mi, vagy az autógyártók annak gondolnánk. Nem új keletű dolog, hogy mindig vágyunk a nagyobbra, a szebbre, az erősebbre, az újabbra, mégis nagyon sokszor találkozunk elképesztő és meglepő módon összecsengő véleményekkel. Tudom, messze nem egyértelmű, hogy én teszem föl a kérdést, hogy mégis minek kell erősebb autó 150 lóerőnél? De helyezzük el az igényeket a realitás talaján.
Meg kell venni hozzá a nagydízelt, vagy legalább a 280 lovas benzinest.
Ez a komment a
Volkswagen Arteon alá érkezett, és durván sokan helyeseltek rá, amire én már nem is mertem kommentben válaszolni. Egy teljesen hétköznapi autóról van szó 150 lóerős és 340 Nm nyomatékú dízelmotorral. Mégis mire nem elég egy ilyen?
Egy mezei 2,0 literes dízelmotor 150 lóerősen is 340 Nm nyomatékot teljesít egy Volkswagenben, ennyi hétköznapra bőven elég
Szögezzük le gyorsan, ha még nem lenne egyértelmű, hogy én szeretem az erős és gyors autókat. Mátyás szöges ellentéte vagyok, ami a fogyasztást és a vezetést illeti, és ez teljesen rendben is van, mert több dologban is meg tudunk egyezni. Az egyik és legfontosabb, hogy a közlekedésre, helyváltoztatásra szánt autók ereje tulajdonképpen lényegtelen.
Mindaddig, amíg egy autó el tudja érni 10 másodpercen belül a 100-as tempót álló helyzetből, egy pillanatig nem kell magunkat kényelmetlenül éreznünk.
Ha tud menni 150-nel, az már bőségesen elég mindenre is, amit a szabályok megengednek, vagyis közúton egy 130-140 lóerős kocsi már a bőség zavarát is kimerítheti. Mégis folyton olyan véleményeket kapunk, hogy ez gyenge, ez nem elég, ezzel le fognak tolni, kell az erősebb. Mégis mire? Tudunk közlekedni, ismerjük a szabályokat, ismerjük a közlekedési lámpák hangolását és tudjuk, hogy annak ellenére is nagy a forgalom, hogy az ország jelentős része nagyjából egy éve már otthonról is dolgozhat. Szóval hová is szeretnénk száguldozni?
Szép egy sorhatos dízelmotor, és döbbenetes teljesítményt nyújt, de a reális igényekre nem ez a válasz
Közelítsük meg más irányból a helyzetet. Vegyük példának az említett Arteont, aminek a 150 lóerős, 2,0 literes TDI motorja az egyik legnépszerűbb a Volkswagen csoport legtöbb termékében. Elsőkerekes, 9,1 másodperc alatt gyorsul fel 100-ra, és tud 220-szal menni, ha kitapossuk a lelkét. Teljesen hétköznapi autóról van szó, vagyis nem sportkocsiról, vagy versenyautóról, hanem egy olyan kocsiról, amit nagy eséllyel a legtöbben céges autóként kapnak meg, mert a pozíciójuk mellé ez már jár. Szép világot élünk, mert ez ma már egészen könnyen megadódhat sokak számára, és jellemzően még csak nem is az a feladatuk, hogy az országot járják ezekkel az autókkal és időre kellene teljesíteniük egy adott távot. Tudom, van az az élethelyzet, amikor sietni kell, de a 130-as autópályás korlátokat betartani, esetleg, ha valaki nem bír magával és 150-nel szeretne autózni, azt egy ilyen kocsival teljesen pihentetően el tudja végezni. Mondok szebbet, egy ilyen 150 lóerős Arteon úgy éri el a 190-et, hogy szinte észre sem vesszük a jelentős gyorshajtást, ha csak tapadunk a gázpedálra. Ha a sietés szemszögéből nézzük az igényt, és a céges üzemanyagkártya hatalmánál fogva teljesen mindegy a fogyasztás, akkor sem az erőn fog múlni, hogy odaérünk-e a partnerhez.
Egy dízel Arteonba több kellene 150 lónál?
Sietni sokféleképpen lehet, de aki az erőtől várja a megváltást egy teljesen átlagos hétköznap, az nagyon téved. A gyártók között mára kialakultak trendek, összemosódtak az erők, és lökettérfogattól függően könnyen meg lehet saccolni, hogy mekkora erőt teljesítenek a motorok. 1,0 literes háromhengeresek 100-120, 1,3-1,5-ös turbósok 130-150 lóerő a 2,0 literes dízelek meg 150-190 lóerő és sokszor 400 Nm nyomaték leadására képesek. Az arany középút az, ami nagyjából mindenre is elégnek kellene, hogy legyen.
140-150 lóerő és 300-350 Nm közötti nyomaték már finoman szólva is kényelmes, de sokszor még durván gyors közlekedésre is elég.
Sokan mégis ennél erősebbet is akarnának, de mégis miért? Egy gyors kérdést tettem fel ebben a témában az instagram oldalunkon, amire a cikk írásakor több mint 200-an válaszoltak. Valami képet ad arról, hogy mi a valóság, és mik az igények, de tudom, hogy ez messze nem mutat meg mindent. E szerint követőink pont fele jár 150 lóerőnél gyengébb autóval és fele erősebbel, de több mint 70%-uk hajtana erősebb kocsit hétköznap.
Ha sportautót keresünk kanyarvadászatra és gyorsulásra, akkor érthető az igény
Miután a teljesítmények skáláját már nagyjából tényleg végigzongoráztuk a tesztautók által, kialakult már bennem egy kép. Több mint 300 különböző autót vezettem az elmúlt években, és ez a szerkesztőségünk többi tagjára is igaz, vagyis amikor a cikkekben leírjuk, hogy a 150 lóerős dízel Arteon mindenre is elég, akkor emögött egy ilyesmi háttér áll mindegyikünknél. Ha valami nem elég, vagy feltűnően gyenge, akkor azt is le szoktuk írni. Az elmúlt közel 5 évből ilyen példát épp csak egy maroknyit tudok felhozni, és azok is könnyen megmagyarázható helyzetek. A
háromhengeres szívó Toyota Aygo kimondottan kevés autópályán, az 1,2-es szívó
Fiat 500 robotváltóval alig érte el a 95-öt viharos szembe széllel, de ami lehet, hogy meglepő lesz, a 75 lóerős szívó Dacia Logan például három emberrel a fedélzetén vígan nyargalt 130-cal az autópályán, és már a felhajtón is elérte a 100-at, vagyis még az sem volt veszélyesen lassú.
Kell a V8 a világnak, de hétköznap már egy V6-ot sem lehet kihasználni
Mindennel lehet éppen elég gyorsan menni, csak ismerni kell a technikáját.
Amíg egy háromhengeres szívó benzinest elváltogatunk 3000-3500-nál, joggal fogjuk kevésnek érezni, mert ott még az erejének a felét sem fogja leadni. Ebből a szempontból van nagyon jó helyzetben például egy 150 lóerős Arteon, miután 1750-es fordulattól megvan a 340 Nm nyomatéka, ami háromszor annyi, mint amit egy szívó benzines Dacia le tud adni. Ebben az a szép, hogy mindkettő pont ugyanannyival mehet az összes hazai közúton. Szóval az erőnek bizonyos mértékig van értelme, ha a mindennapi használatról van szó, és sokkal jelentősebb az a gyorsaság tekintetében, hogyan használjuk ki a forgalom tempóját, a nép megszokásait, a besorolósávokat, az üres sávokat. A belső sávokban való tolongás és letolás például semmivel sem kifizetődőbb, mint a külső sávban való folyamatos haladás, vagy a felhajtók, lehajtók teljes hosszának a kihasználása. Az autópályán való gyorsítás, előzés erő szempontjából lehet jogos kérdés, de 130-ról 140-re, ami még jóhiszeműen szabályosnak mondható, egy 150 lóerős dízel pont ugyanolyan vehemenciával fog gyorsítani, mint a 190 lovas.
A 2,0 literes turbós benzinmotor a Miniben is gyengébb lett, de még 180 lóerő alatt is bőven sportosan mozog
Akkor mégis miért vágyik a többség erősebb autóra? Ennél gyorsabban akarnak autózni? Lehet, de innentől kezdve egy pillanatig nem jogos az igény az erősebb autóra, mert ennél gyorsabban szabálytalan autózni. Egy Arteon, Passat, Octavia, vagy a hasonszőrű közlekedőedények meg nem arra valók, hogy Parádsasvár-Mátraháza között időre autózzunk. Ha éppen szórakoznánk egy kicsit, arra sportautó kell választani, és ott már kezdhetünk azon vitatkozni, hogy kell-e a 4-es BMW-be a hathengeres, vagy elég a 30i is.
Szóval, amíg ezeket hétköznapi autózásra használjuk, dugóban állunk, kivezetőutakon araszolunk és a belső sávban toporgunk a többi siető mögött, addig bőven elég, de még sok is lesz oda a 340 Nm nyomaték.
Én szeretek autózni és a lehető leggyorsabban vezetni, amit a szabályok megengednek, szóval nem vagyok az erős autók ellen, sőt. Megértem a gyorsulásra való igényt, a kanyartempóban való élvezetet, de azt nem, hogy egy nem sportolásra való autótól várunk tonnányi lóerőt, hogy a mazsolákat 135-nél tolhassuk le az autópályán. Ez pedig amellett, hogy veszélyes, meglehetősen gusztustalan hozzáállás is, mert azon az 2-5 percen, amivel hamarabb ér oda az ember 130 helyett 145-ös tempóval utazva, nem fog múlni semmi.
Amíg minden autóval csak ugyanannyival mehetünk, addig legyen elég az arany középút, akinek a 150 lóerő kevés hétköznapra egy nem sportautóban, ott az igényekkel van probléma
Kedves Tamás!
A cikkedet olvasva teljesen egyetértek.De! És itt jön a de.60 éves vagyok.Több mint 40 éve vezetek és van autóm.Mindig a racionális szempontok szerint választottam kocsit.Ha munkához kellett,egyterűt,családnak kis fogyasztású eltarthatót,de még biztonságosat.Főleg francia autók voltak.Volt sokféle.Nem tartozom a sportos vezetők kategóriába.Autópálya ha nem sietek 120. Max 130-135.Nem vagyok a hegyi utak ördöge sem.Egy külföldi utazás alkalmával cabriót béreltünk.Egy WV Eos volt.Nem volt nagy,gyenge volt a motorja is a hegyi utakhoz,de mégis nagy élmény volt.
Ekkor kezdtem rajta gondolkodni,milyen jó lenne néha itthon is egy ilyen autóval a napsütésben,kis menetszélben kirándulni.Nézelődtem.Keménytetejűt szerettem volna,amit télen is lehet teljes értékkel használni,nem ázik be,stb.És most jött az érdekesség.Mint mondtam mindig a praktikum döntött.De most szerettem volna egy igazán jó autót.Úgy voltam vele,ha most nem,akkor soha többé.Így esett a választásom egy BMW 430D-re.Pont amit példának hoztál.
Sorhatos, 560N.Először én is azt kérdeztem magamtól,minek?Mikor és hol fogom ezt majd kihasználni?Aztán elmentem és kipróbáltam.És ott eldöntöttem,vagy ezt vagy inkább semmilyet.
És nem bántam meg!!Ha beleülök valami olyan érzés fog el ami a legfárasztóbb nap után is felvidít.Egyszerűen csak jó vele menni,igazán autózni.És ami a lényeg,nem változtatta meg a vezetési stílusom.Továbbra sem száguldozom.Nem veszem a kanyarokat 140-el.Sokan elmennek mellettem a pályán 130-nál,kérdőn néznek néha rám,mintha azt mondanák”mi az,nem megy”?
De,megy.Nagyon is megy.Kipróbáltam én is.Olyan helyen és időben ahol lehetett.200+ sokkal.
De nem ezért van.A vezetés öröme,a kényelem.Az előzés határtalan biztonsága,és a tudat,hogy maximálisan véd ha valami történik.(Remélem ilyen soha nem lesz!)A hétköznapokban nem Őt használom,hanem egy Peugeot 807-et.Jó autó az is.Teszi a dolgát, erős megbízható.De a BMW más.A mosoly,az öröm.Hát kedves Tamás,nekem ezért van!
Baráti Üdvözlettel: Gábor
Szerintem a cikk nyilvánvaló dolgokat pedzeget, de mivel nálunk valamiért évek óta mást próbálnak az olvasók fejébe verni, ez nálunk ez a cikk üdítő hiánypótló.
Kezdeném az alapokkal: a teljesítmény a nyomaték x fordulatszám, így amikor azt olvassuk hogy egy motor 190 lóerős, igazából nem mérvadó, mert nem mindegy hogy egy gyenge de pörgős wankel adja le 7000 fordulat felett vagy egy nyomatékos dízel 3500nál.
Vagyis a menetdinamikának szinte mindegy, hiszen a lóerő az lóerő, de a gyakorlati használat során mégsem mindegy hogy a kocsit nagy fogyasztással kulturálatlanul bégeti, vagy 8-ikban 2100-as fordulaton suhan az ember.
Emellett aki új autót vesz annak a fő költségek között a biztosítás és az adó fog szerepelni, ami általában lóerő-függő (esetleg Co2, ami a hibridek kivételével konvergens).
Fentiek fényében nem meglepő hogy a dízelek aránya Európában nagyon durván megemelkedett, legalábbis amíg nem kezdték módszeresen elijeszteni a vásárlókat. Tőlünk nyugatabbra, ahol az átlagos vásárlók prémium családi autókat tudnak vásárolni bérből és fizetésből (meg persze hitelből), ott nagy keletje van (vagyis volt) kétliytis dízeleknek, sőt még ezek lebutított változatának is, mivel a 400 nm olyan erő, ami 20 éve a V8asok kiváltsága volt.
Ez egy nagyon jó cikk, szerintem azok vágynak a cikk alapján is feleslegesen erős autóra, akik elnyomva, megalázva érzik magukat a forgalomban. Olyat szeretnének amivel őket „lenyomták” hogy megmutassák, visszaadják. És ez innentől egy végtelen körforgás. Egy fekete Arteonra lényegesebben kevesebben dudálnak rá, nyomják le mint egy Logant, vagy egy Suzukit, hiába ugyan akkora sebességgel mennek. Jó példa erre egy nyugdíjas ismerősöm, aki 1-es Swifttel járt viszonylag sokáig, utóbb már minden nap volt konfliktusa úgy hogy betartotta a szabályokat. Lecserélte egy 1-es Octaviára amivel mindenhol ugyanúgy ment, nulla konfliktusa lett az utakon. Már csak ezért megérte. A tekintélyesebb autót jobban beengedik, ha bakizik sem dudának rá, stb. A feleslegesen erős autókat mifelénk mások megleckéztetésére használják leginkább. A fenti úr a ritka kivétel és innen kívánok neki sok örömet a BMW-hez. Baleset és konfliktus mentes közlekedést mindenkinek!
Ebben az országban az örömautós egy marginális kisebbség, én nem számolnám őket ebbe a halmazba amiről szó van.
Nagyon sokan egy gyenge autóból ülnek át a „túl” erős kategóriába egyfajta ultimate megoldásként.
Közben sejtelmük sincs mit tudnak pl. a cikkben írt 130-150Le -s diesel gépek.
Mert igen, a fentebb írt 2.0 TDI tökéletesen elég a magabiztos előzéshez, ~9 másodperc alatt gyorsulnak 0-100, illetve pillanatok alatt képesek 80-ról 130-ra felugrani és 180-190-es autópálya tempo gond nélkül tartható velük – nyilván szigorúan csak a német autópályákon 🙂
Jah és ezt tudják 4 felnőttel és tele csomagtartóval is.
Egyébként az egésszel nincs semmi baj, mindenki olyan autót vegyen amilyet ő akar.
Suzuki Hayabusa motor felhasználókat kérdezel, akkor egy nagyobb többség nem azért vette a motort, mert 300-zal megy (igen, ki fogja próbálni), hanem mert 160-nál hatalmas a biztonság érzet. Ülsz egy motoron mész egy kicsit gyorsabban mint a tömeg, és bármikor van tartalékod mégegyszer ennyi sebességgel menni… Ha ülsz egy 500-as motoron és az vonyít alattad 150-nél, és azon tűnödsz, hogy gyárilag is csak 170-180-as tud, akkor most mennyi tartalékod van? Vajon mennyi van még a fékből, úttartásból. Remeg, rázkódik a gép. Ezt a motort még tesztek alatt sem hajtották 170-nel…
„Én szeretek autózni és a lehető leggyorsabban vezetni, amit a szabályok megengednek”
Ezen jót röhögtem.
Szánalmasnak tartom a sok álszent embert, akik vetítenek, hazudnak, hogy betartják a szabályokat, aztán a valóságban a közelében sincsenek.
Teljesen egyértelmű, hogy a szabályok betartásával nem lehet igazán jót autózni és ahhoz egyáltalán nem kell erős autó.
Az is mókás amikor valakinek van egy relatív erős, sportos autója, mert jól néz ki, meg kell a tudat, hogy van lóerő bőven, aztán a közelében sincs, hogy vezetni is tudja. Se tapasztalata, se gyakorlata, se tehetsége nincs hozzá, de meg lehet vele jelenni.
Idősebb korban ezt kapuzárási pániknak szokták hívni. 😀
Semmi álszentség nincs benne.
Az emberek jelentős része komolyan veszi a szabályokat, személy szerint ezért is akadtam ki a kretén 30kmph általános korlátozáson, mert nem attól leszek több hogy sikerül kijátszani a szabályokat.
Ettől függetlenül, rengeteg olyan helyzet van ahol a dízelek TÉNYLEGES ereje nagyon jól jön.
Amíg két alföldi falu között kell elcsurogni, tök mindegy de rengeteg olyan helyzet adódik Európában, ahol igenis jól jön hogy erőlködés nélkül elviszi a kocsit kis fordulatszámon a motor.
Az Autobahn a legjob példa, de amikor a 1700kilós autó 4 személlyel fullra pakolva szépen felmegy hatodikban a bécsi körgyűrű emelkedőjén ahelyett hogy kettőt visszaváltva kelljen bégetni vagy 10 percig, rájön az ember, hogy nincs pótléka a nyomatéknak.
„Az emberek jelentős része komolyan veszi a szabályokat”
Nálam biztosan komolyabban, de teljesen komolyan sem veszik, mert a városban kevesen mennek 50-nel, az országúton 90-nel. Autópályán érdekes módon a 130-at valóban többen betartják, mint aki nem.
A városi 30-as és 40-es táblákat viszont szinte senki.
Az is vicces amikor a kanyargós erdei utakon van kint sok helyen a 40-es ill 60-as korlátozás. Na azokat sem szokták betartani.
Én azt vallom, hogy vagy betartod a szabályokat vagy nem. Nincs középút. A majdnem, meg nem sokkal lépem túl az kevés és álszentség!
Egyetértek a cikkel. Volt egy 15 éves 1.6-os szívó benzin (110 LE) Toyota Corollám. Jöttünk haza Hollandiából. A holland határtól az osztrák határig tartó közel 800 km autópályán összesen 2 (azaz kettő!) autó hagyott el (egy Porsche, és egy 7-es BMW). Pedig nálam alap a jobbra tartás. Tehát a lóerőknek csak 200 felett jelentősége. Illetve meredekebb és tartósabb hegyre felfelé. Tehát Magyarországon teljesen feleslegesek.
Azon meg csak mosolygok, amikor látom előttem a Hungária körúton a 200+ lóerős autójával próbálkozik előrébb kerülni (általában index és lámpa nélkül), és két lámpával később már mögöttem van… (1.6 dízellel járok)