Még élvezni is lehet – smart forfour

Érdekes házasságokat kötött a Mercedes: ami nem volt fontos, vagy nem akarták önerőből kifejleszteni, de jó ötletnek tűnt, azt összelegózták más gyártók segítségével. Ilyen például most a Citan, amire szükségük volt, de annyira mégsem, hogy saját maguk fejlesszék ki, inkább megvették a franciáktól a Kangoo-t. A 2000-es évek elején a japánokkal is szövetkeztek, és az új brand, a smart létrehozásában erős szerepe volt a Mitsubishinek. Ha nem lett volna a Colt és annak padlólemeze, akkor a forfour sem létezne, de ezt elő tudták adni olyan jól, hogy ha ránézünk erre a még ma is vidám kisautóra, a Colt az utolsó, ami eszünkbe jut, na persze csak ha nem ismerjük a sztorit.
A forfour padlólemeze és benzines motorjai érkeztek a Mitsubishitől, viszont a komplett felépítmény új tervezés. A smartok különlegessége a könnyen cserélhető, könnyű műanyag karosszériaelemekkel játszás, ez a forfournál is így van, viszont a Tridionnak hívott, látszólag egy darabból készült kabin persze fémből van. Ez a fekete rész, ami Pulse felszereltségnél volt csak fekete, magasabb szinteken lehetett ezüst, vagy grafitszürke, a műanyag elemek meg rengetegfélék, így nagyon sok kombinációban létezik. A műanyag elemek pozitív tulajdonsága, hogy nem rozsdásodnak, ellenben könnyen törnek, ha viszont vigyáztak rájuk, akkor nehéz megmondani a kort első ránézésre. A próbált példánynak vannak sérülései rendesen, Olaszországból érkezett nemrég, de ha a fényszórók kapnának egy rendes polírt, nagyon egészségesnek mutatkozna.
A forma nagyon tetszett már akkor, 2003 és 2006 között gyártották, pedig nagyon klassz fazon. Persze hiába az összelegózott alkotóelemek, a Mercedes árazásai voltak jellemzőek rá újonnan és a szervizköltséggel is aszerint kellett számolni, így nem lett túl népszerű. Pedig igazi életstílus-autó, a külső csak egy dolog, a belső hasonlóan izgalmas, a szövet elemeket is kérhettük többféle színben, és volt olyan felszereltség, ahol ez felármentes volt. A fortwo jóval sikeresebb lett, persze, olyanja más gyártónak nem volt, a használtpiacon is kelendőek, míg a forfour nagyon csúnyán vesztett az értékéből. 600 ezer forint magasságában már itthon is beszerezhető, import útján meg spórolhatunk is valamennyit, de külföldön se sokkal olcsóbbak. Ezért az árért viszont egy látványos kisautót kapunk, ami még ma is annak számít. Hogy milyen ma egy ilyen smart 11 évesen?

Erősen lehasznált, legalábbis a konkrét példány, nem volt túl jó sorsa, de még mindig tartja magát, ami azért elárul valamit. Sok a külső sérülés, de ami rosszabb, az a beltér, újkorában se tűnhetett minőséginek, ennél azért jobb anyagok voltak a Mercedes birtokában már akkor is. A műanyag kormány konkrétan foszlik, az ajtók burkolatai kemények, a kezelőszervek szintén elég silányak, de az ülések azok, amik nem bírják az időt. Sokat használhatták, így a 122 ezer feletti futás csak útmutatónak tűnik, ennél biztos nincs benne kevesebb, de én minimum kétszer ennyire szavaznék, ha nem háromszoros a szorzó. Persze az is lehet, hogy csupán nehéz sorsa volt. A vezetőülés ülőlapjának bal oldalán teljesen elmállott a szivacs, annyira, hogy ha nem vigyázunk, vasra ülünk, ami már a kárpitot is kiszakította. Ennél biztos van jobb állapotú példány is, ez nagyon szélsőséges használatot mutat. A többi ülés jól átvészelte az éveket, de jellemzően minden elég kopottas. Fura az elrendezés, egyszerű, letisztult, mégis dizájnos kisautónak készült, és a letisztultság jegyében amit lehet, eltüntettek odabent, ezért kerestem 10 percig az első elektromos ablakok kapcsolóit, amiket végül a kézifék mellett az ülések között találtam meg.
Biztos hozzá lehet szokni, nem rossz az ergonómia, csak furcsa, de a gömbölyű váltógombért jár a piros pont, az pedig, hogy még ma is rövid úton és tűpontosan kapcsolható, a japánok érdeme. Az 1,1-es háromhengeres, 75 lóerős motor is az övék. Aki városi autót keres, annak tökéletes lesz, nem valami acélos, de eredetéből fakadóan pörgős és fürge, teljesen vállalhatóan mozgatja az egy tonna alatti kis karosszériát, remegése sem vészes, a változó szelepvezérlés miatt pedig a fölsőbb tartományokban megy jól. Ott már csúnya a hangja, de jól megy, még élvezni is lehet, főleg, ha jön egy-két kanyar. Van már baj a futóművel - balra húz - és a kormányról sem jön túl sok visszajelzés (elektromos szervó) viszont a futómű jól tart, így bátran lehet dobálni egyik kanyarból a másikba, olyan, mint egy új Swift. A legtöbben elektromos problémákról számoltak be a smartokkal kapcsolatban, a japán motorok meghibásodással nem gazdagítják az életet, így az 1,1-es teljesen jó választás lehet.
Egy ekkora autó is lehet praktikus, van például 15 centin tologatható hátsó üléspad, az elsők különlegessége, hogy teljesen lehajthatóak a háttámlák, így egy kényelmes szobát alakíthatunk ki benne, kérdés, hogy ezt kihasználta-e bárki is az életben. Ez viszont annak a rovására ment, hogy a támlák elég kis szögben állíthatók csak hátrafelé. Nem rossz kisautó, a különleges vázkialakítás miatt töréstesztje négycsillagos, jól teljesít frontális ütközésnél, az oldalirányú karamboloknál már kisebb a biztonság. Alkatrészárban sem mondanám vészesnek, fékbetétek 5-6 ezer forint, tárcsák maximum 10 ezer forintért kaphatók, a lengéscsillapító 15 ezer környékén indul, egészen vállalható. Sajnos nem csak a fehér borítások műanyagok, hanem a hátsó ajtók kis ablakai is, amik a mediterrán vidéken töltött éveknek köszönhetően hasonlóan öregedtek meg, mint a fényszórók, de ez annyira nem zavaró. Nem mondom, hogy titkos tipp, de aki 6-700 ezer forint körül keres autót, nem mellesleg klímásat, meg persze az örök szempont szerint; hogy csinos és mutatós legyen, annak néhány forfourt is érdemes megnéznie.