Még a legtutibbnak tűnő használtautó-hirdetés is lehet problémás
Sikerült elszúrnom a szombatomat
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Az autós újságírók élete kétségtelenül királyság, de vannak árnyoldalai is, például minden ismerősnek illik segíteni az autóvásárlásban. Nemrég lyukra futottam.
Hólepte autót még akkor sem szívesen vásárlunk, ha minden rendben van vele. Elvárnánk, hogy az eladó tisztelje meg egy takarítással az érdeklődőt
Vásárolni azonban még nehezebb, jó autót találni nem egyszerű. Komoly feladat kiszűrni a hirdetések közül a valóban jó példányokat, hiszen zömüket megkíméltnek mondják, a szervizkönyv sok esetben nem vezetett szervizkönyvet takar. Nemrég egy barátom papája hívott fel, utoljára 3 éve beszéltem vele, akkor újonnan vett egy kis lépcsőshátút, imádta, de ellopták, most ugyanolyat venne, szerencsére cascóból. Átfutottuk a hirdetéseket, az ellopott sajátnál öregebbet nem kívántunk, az évi futásteljesítményt pedig 15 000 kilométerben maximáltuk. Maradt 3 befutó, 2-2,5 millió forint között. A legdrágább egy budai kereskedőnél, automata váltóval, mindössze 22 ezer kilométerrel. A másik kettő egyaránt 45 ezer kilométer és 2,1 millió környékén. Az egyik Tatabányán egy névtelen telepen, a másik Veszprémben, márkakereskedőnél. Mindegyiket felhívtuk, a budait délelőtt fél 11-kor sem értük még el. Útra keltünk és elsőként a veszprémit néztük meg. Szinte új állapotban volt az autó, rétegvastagság-mérőnk ugyanazt mutatta, amit el is mondtak az autóról, a bal oldali ajtókat fényezték. A bal első ajtón az elektromos tükörbehajtás sem ment és országúti tempónál, az úthibákon az ablak is megzörrent benne, ennek ellenére nagyon korrekt volt a gép, gyakorlatilag újszerű belsővel. A szalon és személyzete is teljesen kulturált volt, meglepett, de a hirdetés 2 090 000 forintos ára helyett rögtön a 2 milliós végárat említettek, de a vásárlás részleteinek tisztázására megadták az autó tulajdonosának telefonszámát, elmondták, hogy mivel az autó hagyatékból származik, még nincs jelenlegi gazdájának nevére írva, így az átvétel 2 hetet is igénybe vehet. Kellemetlen, mert az autóra mihamarabb szükség lenne. Közben visszahívott a budai kereskedő, délután 3 órai találkozott ajánlott. Remek, akkor még ebédelhetünk is Veszprémben. Nem így lett, hamarosan ismét jelentkezett nepperünk és egy órával hamarabbi találkozót kért. Elfogadtuk, mi éppen odaértünk. Ő viszont nem, picit vártunk rá a hóesésben a telep előtt. Bár elsőre a kapuban álló srácra azt hittük minket vár, ő is ugyanazt az autót jött megnézni, mint mi. Minden bizonnyal ez volt a legolcsóbb a telepen. Hó alatt, mint az összes többi. Picit kiábrándító volt, de OT rendszámos Rolls Royce is állt a hóban. Mintegy 10 perccel a megbeszélt időpont után begördült emberünk, első szériás fekete X5-tel, beállt a hátsó kapun az udvarba és havat lapátolni kezdett. Némi tanakodás után bementünk mi is, kiderült, miattunk jött. Előhozta az áhított autó kulcsát, beindította, de a festékvastagság méréshez már nekünk kellett leporolni róla a havat. Ekkor előtűntek a parkolási sérülések, bőven volt belőlük, az utastér eléggé maszatos volt, a szervizkönyv viszont a szerény futás ellenére évente márkaszervizben pecsételt. Nem lett volna rossz az autó, de az eladó olyannyira érdektelennek és lekezelőnek bizonyult, hogy nem volt kedvünk vele üzletet kötni. Nem csak nekünk, a másik érdeklődő is eltántorodott tőle.
Otthonról felhívtuk a veszprémi autó gazdáját, hogy megvennénk autóját. Zavaros kép rajzolódott ki, a törzskönyvre még várnia kell, még sok papírt el kell intéznie, de ha sürgősen kell az autó, fizessük ki és hozzuk el az elhunyt édesapja nevére szóló forgalmival. Vele azonban szerződést sem tudnánk kötni, meglehetősen macerás ügy lehetne, ha netán ezt a példányt is ellopnák. Mondtuk, hogy köszönjük, ezzel a lehetőséggel nem élnénk. Jött az újabb nehézség, a szerződést ne a vételárról írjuk, hanem csak kevesebbről, ugyanis, ha a hagyatéki vagyon felmérésénél megállapított összegnél nagyobb vételárat írunk, neki adóznia kellene a többlet után. Barátoméknak azonban a céges autójuk volt, most is a cég nevére vennék az autót, csakis úgy tudják azt kifizetni, ha a valós vételárról szól a szerződés. Nem jutottunk közös nevezőre az eladóval. Pech, pláne, hogy abban a hitben autóztunk le Veszprémbe, jelentős üzemanyagköltséggel, bő fél napunkat feláldozva, hogy erről a nehezítésről semmiféle említést nem tettek telefonos érdeklődésünkre. A tatabányai kereskedő már reggeli érdeklődésünkkor is mondta, hogy aznapra várt egy komoly érdeklődőt, ő le is foglalózta azt a példányt. Tehát nem csak időt, pénzt és energiát, egy potenciális autót is elvesztettünk annak eredményeként, hogy nem kaptunk teljes tájékoztatást a veszprémi autó eladójától. A márkakereskedésben kínált használtautó sem biztos, hogy problémamentes…
