Medvebarna színű, nagy arcú kis Suzuki: teszten a Splash
Suzuki Splash 1.2 GS teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Idén már negyedik évét tapossa, így nem meglepő, hogy megújult a Suzuki Splash. Régi-új motorjával vallattuk.
Új a medvebarna szín, a két lökhárító, a gépháztető és leginkább feltűnően a nagy Kizashit idéző hűtőmaszk is
Nem egész 3,8 méteres hosszával a miniautók között nagy. Kár, hogy csak kívülről, a frissítés például 6 cm-t tett hozzá
Vannak dolgok, amelyekkel jobb utólag szembesülni. Ilyen például a Splash tesztautó színe, melynek medvebarna elnevezését szerencsére sikerült elfelejtenem a frissített verzió nyári piacra lépése óta, és csak most a teszt írásakor találkoztam vele ismét. A medvebarna szó, illetve az asszociációi így nem befolyásoltak a 2008-ban érkezett, tavaly frissítés helyett csak új, pontosabban a Swiftből ismert, a korábbinál hajszálnyit erősebb, de azzal azonos méretű 1,2 literes benzinest kapott, idén pedig friss arcot öltött, s új belépő-variánssal olcsóbbá tett miniautó megítélését.
Fehér betétes órák, zongoralakk betéttel szegélyezett középkonzol, vannak vakító elemek, a kemény, szürke műanyagok azonban egyértelműen ráébresztenek, hogy olcsó miniautóban ülünk
Az idén megújult Splash új lökhárítóival, friss vonalú gépháztetejével és egyértelműen a márka húzómodelljének számító Kizashit idéző hűtőmaszkjával szemből viszonylag jól, hátulról éppen csak elkülönül az eredeti kiadástól, melynél egyébként 6 centiméterrel hosszabb is. Gyártója szerint beltere tágasabb. A többlet keresve sincs meg, a Splash igazi miniautó és ez utasterében is érződik. Elöl egészen kényelmes az ülés- és vezetési pozíció, a sofőr ülése tág tartományban liftezhető, emelésével az átlagosnál jobb ki-beszállás alakítható ki, az alapverzió kivételével az ülésével együtt a GS szinten rádióvezérlős, bőrbe varrt kormánykerék magassága is állítható.
A miniautók körében nem rossz, de azért nem is nagyvonalú a helykínálat, az ülések tartása, formázása lehetne határozottabb
Hátra isofixes gyerekülés is tehető, előre a légzsák kikapcsolásával - menetiránynak háttal - babahordozó helyezhető
Forgalmija szerint öt, valójában inkább négyszemélyes a Splash, de akár felnőttből is befér ennyi. Ha mégis öten ülnénk be, a sofőr készüljön fel, hogy hátra nem fog látni, átlósan amúgy sem, a hátsó tetőoszlop nagyon vaskos. Rövid távok persze így is leküzdhetők, s a Splash voltaképp azokra való. Beülünk, indítunk, észre sem vesszük, és jár a motor, a lámpánál megállva azon tűnődünk, hogy vajon van-e stop-start rendszer. Nincs, csak annyira egyenletes az alapjárat, hogy nem is érezhető. A gázt élénken veszi , kedvvel pörög fel a tavaly óta már nem az eredeti, hanem immár a Swiftből való – papíron – 93 lóerős benzines. Elvileg 12 másodperc alatt 100 km/órára visz, 175 km/órás csúcstempót adhat, valójában azonban kevésbé tűnik dinamikusnak. Lovait alaposan elrejtették, téligumitesztünk mintegy negyedével komolyabb tömegű, 100 lóerős Focusai után a Splashbe visszaülve megdöbbentően nyomatékszegénynek tűnt az 1,2-es, s a műszaki adatokra pillantva is az. Meglehetősen magas, 4800 1/perc fordulaton jön a 118 Newtonméter. Emelkedőn kevés, autópályázáshoz viszont talán optimálisnak is mondható; 130 km/óránál 4200 a perecenkénti fordulat, lehet visszakapcsolás nélkül is előzni – annak, aki el tudja viselni a már ott is jelentős, 71 dBA zajszintet. Józan autós azonban nem megy ennyivel, a Splash utazótempója alacsonyabb, úgy még fogyasztása is 6 liter alatt tartható.
Divatosak a műszerek, külön egységként adott fordulatszámmérő csak a két leggazdagabb ellátmánnyal jár
Ajtózseb csak előre került, ott is szűk, illetve első végénél 0,5 l-es palacktartós
Utóbbi érték városban is reális, országúton pedig nyilván hozható nem csak a gyári 5,1 l/100 km vegyes érték, hanem 5 liter alatti szám is, s nem tartjuk lehetetlennek az országúti, 4,5 l/100 km-t sem. A Splash élettere azonban egyértelműen a város, szaladgálós kocsinak tudjuk ajánlani, másnak nem. Álpadlós, azaz aljában rekeszeket hordó csomagtere mindössze 45 cm hosszú, 42 cm magas, 178 literes, az egyébként kézzel hajtogatandó kalaptartó kiemelésével és az ülések – legalább pofon egyszerű, a támladöntéssel süllyedő ülőlapos – síkba döntésével 573 litert kapunk. Nem sok, ahogyan az utastéri pakolóhelyek által kínált tér sem. Parányi a kesztyűtartó, keskenyek a csak elöl szereplő, de végükben legalább (0,5 l-es) palacktartós ajtózsebek, szinte csak jelzésértékű a műszerfal közepére tett fedeles rekesz kapacitása.
Alapesetben parányi, 178 literes, de legalább egyszerűen és sík padlósan bővíthető a csomagtér
Hátulról leginkább a lökhárító (természetesen kamu) szellőzőiről ismerhető fel leginkább a frissített Splash
Vezetési élményből sem kapunk sokat, a MacPherson első és csatolt lengőkaros hátsó futómű még a miniautók között is kissé kemény, kissé nagy oldaldőlést adó. A (kikapcsolható) ESP felügyelte fékrendszer átlagos, s a kormányzás is az.
Az összkép nem rossz, de messze nem kiemelkedő, az ötajtós Skoda Citigóval összevetve a Splash például egyértelműen alulmaradna. Amíg persze a kasszához nem érünk, a 3 157 000 forintos Splash többek közt 6 légzsákos, ESP-s, bőrkormányos, klímás, elektromos ablakos és központi záras, ülésfűtéses, alufelnis. További extrák azonban nincsenek hozzá. Ezt kaphatjuk, 95 000 forintért metálfénnyel, akár medvebarnában.