Meddig tűr a defekttűrő abroncs?

Defekttűrő vagy defektmentes abroncs? Egyik sem teljesen a valóságot fedő elnevezés, hiszen csak korlátozott ideig tűri a defektet az ilyen abroncs is, illetve mint az az előbbiekből kiderült, vele is lehet defektet kapni, azaz defektmentesnek nem nevezhetjük. Nagyon nem mindegy azonban, hogy az autópályán, akár csupán a megengedett 130 km/órás tempóval haladva milyen gyorsan szökik ki a levegő az abroncsból, pontosabban, hogy mennyire marad tartása az abroncsnak. A levegő ugyanis kimehet akár egyik pillanatról a másikra is, ami egy hagyományos abroncsnál akár az irányíthatóság elvesztését is jelentheti, míg egy defekttűrő abronccsal szinte alig vehető észre.
Az ilyen abroncs lényege ugyanis, hogy levegő nélkül is közel olyan távolságban tartja a felnit az úttól, mint nyomás alatt. Ebből, azaz a defekt alig észrevehetőségéből adódóan csakis guminyomás-szenzorral együtt szerelhető fel, hogy egyértelmű legyen, mikor van baj a gumival. Hiába defekttűrő ugyanis egy abroncs, levegő nélkül nem bír sokat. A gyártók rendszerint 80 kilométer megtételét engedélyezik legfeljebb 80 km/órával. Ez azonban elképesztően sokat számíthat. Gondoljunk csak bele, hogy mondjuk a családi nyaralás során, amikor tele van pakolva az autó csomagtere, lenne-e kedve bárkinek is megállni az autópálya - nem épp a balesetmentesen eltölthető hosszú időről híres - leállósávján kereket cserélni. Pedig hagyományos abronccsal defekt esetén nincs más választás, az nyomás nélkül néhány száz méter után ugyanis nem csak saját magát, a felnit is kivégezné. Ezzel szemben a defekttűrővel ugyebár nyugodtan el lehet cammogni a legközelebbi gumis műhelyig, s ha nincs is olyan túl közel, kicsiny abroncscsérülés esetén gyakori utánfújással akár még az abroncsot is megmenthetjük.
Míg ugyanis a gyártók szerint a defekttűrő abroncsot érdemes javítás helyett cseréltetni, azért ez nem feltétlen igaz. Ha valaki kihasználja a 80 kilométeres, levegő nélkül használhatóságot, akkor persze nincs más megoldás, addigra a kiviteltől függően merev oldalfal vagy a központi merevítőn gyűrődő gumi valóban menthetetlenül elhasználódik. Ha viszont valaki tényleg csak a legközelebbi javítóig, lassan, netán még némi levegővel megy el, a futófelületen lévő, például szög által okozott sérülés még javítható lehet. Persze érdemes tudni, hogy miként az összes többi abroncsnál, a defekttűrőnél is a gyári garancia végét jelenti a javítás.
Bár a defekttűrő abroncsok oldalfala rendszerint a hagyományosakénál merevebb, az oldalfal sérülésére ezek is kényesek. Elvükből adódóan például a járdázás során vagy kátyúba hajtással kiszakított oldalúak is elvihetnek az első gumishoz, ám miként a többi hasonlóan járt abroncs, ezek sem lesznek már javíthatóak. Így aztán fokozottan érdemes vigyázni rájuk, ugyanis nem olcsók, rendszerint 20-30 százalékkal drágábbak, mint a hagyományosak. Ezen felárat - gyárilag ilyen abroncsot kérve - több gyártó el is kéri, cikkünk írásakor például egy Audi A6 esetében 106 800, a Mercedes-Benz E-osztályához 111 760 forint lett volna a defekttűrő garnitúra, míg a nagy német prémiumtrió bajoránál, a BMW 5-ösnél (a többi BMW-hez hasonlóan) alapáron jár a biztonságot növelő, vagy adott esetben egy fontos tárgyalás, repülőgép elérését szolgáló felszerelés.
A tömegmárkák közül sok esetben érthetetlen módon még olyan modellekhez sem lehet megkapni a gyárból, amelyekhez nyomásszenzort egyébként lehet rendelni.
Sebaj, már a szenzorok beépítése is lehetővé teszi majd az ilyen abroncsra váltást, s miként mind többek számára elsődleges szempont az autó biztonsága, az abroncs kiválasztásakor is egyre többek számára fontos, hogy az a lehető legbiztonságosabb legyen, márpedig defekt esetén a defekttűrő az összes többi versenyzőt azonnal komoly mértékben előzi.