Mauritán határ: okostelefon a kilépésért, pénz a belépésért
Fejpénz, autópénz, hídpénz, biztosítás, útadó és sorompó nyitási hozzájárulás - belépők Szenegálba
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A célhoz közelítve egyre viszontagságosabb körülményekről számolnak be a Budapest-Bamako résztvevői. Úttalan utak, hatalmas por és korrupt határőrök a hírekben.
Már Guineában jár az Autónavigátor.hu logóját is hordozó, több mint egymillió kilométert futott Toyota Hiace a Teréz Anya Gyermekei csapattal
Január 31-én, azaz már két hete startolt Budapestről a Budapest-Bamako mezőnye. Ahogyan arról beszámoltunk, a több mint 8000 kilométeres útvonal verseny és túra, 4x4 túra illetve jótékonysági kategóriában is letudható. Utóbbiban indult a Teréz Anya Gyermekei csapat is egy olyan Toyota Hiace fedélzetén, aminek kilométerórája út közben fordult át az egymillió kilométeres álláson. A Hiace-nek nem csak ez a különlegessége, a célpontban, Sierra Leone fővárosában egy árvaháznak fogják ajándékozni a gépet, ami az út előtti műszaki felkészítéssel hibamentesen szolgálja a csapatot. Jelenleg már Guineában járnak, ám ottani beszámolójukat épp most élik meg, így az alábbi írás a mauritán/szenegáli szakaszról és főként a két ország közötti határátkelésről szól.
A szenegáli határátkelés során volt szerencsénk megtapasztalni a korrupt egyenruhások arcátlanságát. A sok órás zötykölődést követően először a mauritán határőröknek kellett "megköszönni" a szíves vendéglátást. Itt 50 euró helyett egy pár éves okostelefonért cserébe sikerült átjutni a szenegáli bódékhoz, ahol még a következő tételeket kellett leszurkolni: fejpénz, autópénz, hídpénz, biztosítás, útadó és sorompó nyitási hozzájárulás....
Afrikában bármilyen aszfaltozott út már felüdülésnek számít, a közlekedésben nem a biztonság, hanem a haladás a legfőbb mozgatórugó
Azt, hogy egy olyan SIM kártyáért is fizettünk, amivel csak pár rólunk szóló cikket tudtunk megnyitni, már nem is említjük. A nem kevés pénzünkért cserébe viszont olyan utakat kaptunk mint Marokkó óta sehol, amit még a véletlenszerűen felbukkanó féldisznónyi fekvőrendőrök sem tudtak elrontani.
Első állomásunk Saint Louis városa volt, amit a legtöbben csak Afrika Párizsaként ismernek, a francia kolonizáció idejéből megmaradt óvárosa miatt.
Másnap a mezőnytől elválva a Dakar melletti Rózsaszín-tó felé vettük az irányt, főleg a képeslapokról ismert színpompa miatt. Ehelyett egy halastó szerű pocsolyát kaptunk azzal a különbséggel, hogy a vízparton drónokra vadászó vérszomjas pulykasasok miatt nem tudtunk filmezni.
A Rózsaszín-tó valójában minden, csak nem rózsaszín
A már sűrűn lakott településeken átvezető kétsávos utakon ez a 150 km-es kitérő elég volt ahhoz, hogy ismét lemaradjunk a tábortól. Az éjszakai vezetés reszkírozása helyett egy lakosztály padlóján főztük meg a paradicsomos húsgombócot vacsorára.
Másnap a mezőny után menet sebességtúllépés és záróvonalon előzés miatt valahol jogosnak tűnő intézkedés alá vontak a helyi szervek. A büntetést viszont a ralin való részvétellel és egy magyar rendőrigazolvány tokjába rejtett horgászengedély villantásával sikerült megúszni Makó város szenegáli alteregójánál.
Makó városában Afrikában is 50 km/óra a sebességlimit
Estére értünk hegyvidéki környezetben lévő táborunkba Dindifeloba, ahol az út porát egy meseszép vízesésnél mostuk le - boka alatt. A tábori hangulatot hűtött La Gazelle sör és helyi asszonyok tánca dobta fel.
Másnap a guineai zöldhatár felé indultunk sziklás-kavicsos salakúton gyenge 20 km/h-s tempóban. A megerőltető terepviszonyok ellenére autónk csak légszűrőcserén és gyakori morzsaporszívózáson esett át a marsbéli tájon való átkelés során.
Legközelebb Guineából jelentkeznek Teréz Anya Gyermekei.
További Bamako beszámolók itt.
