Marchionne kómában, mi lesz így az FCA-val és a Ferrarival?
Mi a terve a Chryslernek a Marchionne-éra után?
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A Fiat-Chrysler és a Ferrari elnök-vezérigazgatójánál egy vállműtét folyományaként léptek fel komplikációk, melynek következtében váratlanul le kellett mondania minden felelős pozíciójáról.
Sergio Marchionne állapota válságos, de utódai előtt már világos a következő 4 éves stratégia.
Mégis, a Marchionne által irányított autógyártók közül talán a Ferrari van könnyebb helyzetben: az elnöki pozíciót John Elkann veszi át (aki Gianni Agnelli unokája, az Agnelli család alapította 1899-ben a Fiatot), míg az ügyvezető igazgatói szerepet Louis Camillerire, a Philip Morris korábbi elnökére bízzák. Az egyiptomi-máltai szakember már eleve a Ferrari elnökségi tagja volt, így a váltás talán zökkenőmentes lehet.
A folytatást illetően Elkann hangsúlyozta – Marchionne 14 éves munkásságának méltatása mellett -, hogy a cég szellemiségének megőrzésével, és a Marchionnéra jellemző nyitott gondolkodással, mégis felelősségteljesen alakítsák ki a Ferrari jövőbeli stratégiáját luxusmárkaként, és pl. a Forma-1-es részvétel kapcsán is.
Mike Manley többek között az Alfa Romeora alapozva szeretné megerősíteni a Chryslert. Sikerülni fog neki?
Mi a helyzet a Chryslerrel, akik éppen csak kievickéltek a 2009-es válságból?
Természetesen a Fiat-Chrysler csoport (FCA) is bejelentette Marchionne utódját Mike Manley személyében, aki a Jeep-et vitte sikerre az elmúlt évek során. Marchionne pótlása azért is nem lesz egyszerű, mert a válság közepette, 2009-ben az olasz szakember segítségével sikerült előbb a felszínen tartani, majd adósságmentes, jövedelmező vállalkozássá építeni a Chryslert.
Marchionne stratégiája annyira sikeres volt, hogy a vállalatcsoport tavaly mintegy 2 millió eladott járművel büszkélkedhetett csak Amerikában (ami ott a harmadik legnagyobb gyártóvá avanzsálja, ráadásul ez a mennyiség duplája a 2009-es számoknak), míg globális viszonylatban 4.7 millió sikeresen értékesített autót számlálnak. Ezzel világviszonylatban a hetedik legnagyobb gyártónak mondhatják magukat.
Mike Manley előtt nem kisebb feladat áll, mint sikerre vinni a Sergio Marchionne által már június elsején meghatározott 2022-ig érvényes stratégiát. Ennek keretében a duplájára kívánják növelni az eredményeket, növelni akarják a SUV-ok gyártását, és az elektromos-, valamint hybrid rendszerekbe is jelentős befektetésekkel számolnak. Emellett az olyan egyedi márkákra is nagyobb hangsúlyt fognak fektetni, mint pl. az Alfa Romeo, a Maserati, a Dodge és a Jeep. Távlati terveik között szerepel még a kínai piac meghódítása, hiszen jelenleg a bevételük 67%-át csak az észak-amerikai piac biztosítja, főként a Jeep eladásaiból.
Lehet, hogy az égiek büntetik azért a rombolásért, amit a konszernjében véghezvitt, no de azért remélhetőleg felépül a „maistro”. Én azért közel sem nevezném sikernek, hogy a Jeep-et és a Ram-et bár szárnyaló pályára állította, de mindezt több más márka hanyagolásával, elsorvasztásával érte el. Bárhogy is legyen a jövőben, az utódnak sürgősen rendet kell tennie a porcelánboltban, amit az elefánt feldúlt 🙂
Ezúttal Csalfa minden szavával egyetértek.
Elkann sem valami jó hír, tkp ő áll Marchionne mögött, de legalább nem akkora léhőtű pojáca, mint a bátyja, Lapo.
Camelieri egy vicc, egy normális autógyárnál mérnöki PhD-vel szoktak vezetői posztra kerülni (Dr Z, Piech), egy dohánygyárban gyakorlatilag nincs termékfejlesztés (mondjuk a Fiatnál sincs 🙂 )
Érdekes befejezése egy karriernek. Erre így biztos nem számítottam. Az az egyik legnagyobb kérdés számomra, hogy a 2018-2022-es terveket végig fogják-e így is vinni, vagy sem. Próbálnak-e más irányt kijelölni? Marchionne a számok tekintetében megmentő volt és növelni tudta a cég értékét. Másrészről félelmetes volt látni, ahogy teljesen átalakulnak a modell paletták és a márkák szerepei. Mindent le akart nyírni, ami nem termelt nyereséget.
Nem volt könnyű helyzetben, amikor 2004-ben a FIAT élére került. Fiat oldalon rengeteg veszteséget termelő modell volt. Stilo, Idea, Multipla. A Világautó projekt az EMEA régióban már a végét rúgta. Ulysse sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A gyártókapacitások nagy része kihasználatlan volt. A GM szövetség autói az ő idejében jelentek meg: Grande Punto és Croma II. Utóbbinak pocsék eredményei voltak. A Punto az elején próbálta tartani az iramot, de végül teljesen leszakadt. A Bravo II egy „gyors és olcsó” megoldás lett volna a Stilo problémájára, de nem érte el a kitűzött célt. A kompakt kategóriából az új Tipoval ki is száll a FIAT véleményem szerint…
A Linea szintén bukás volt világ szinten, a Kínai és India piacokat sosem tudták meghódítani. A Freemont átmenti megoldásként próbált helytállni.
Az 500-assal nagy szerencséjük van. A Panda hozza az elvárt eredményeket. A Punto teljes eltüntetését a legnagyobb hibájának tartom. Mindig is voltak konkurensek a „B” kategóriában, de felül tudtak kerekedni rajtuk. Mindenhez közös platformot szerettek volna. Az 500L jó ötlet volt, de későn érkezett. Az 500X-Renegade már párosból inkább az utóbbi a sikeresebb globális szinten. Látszik, hogy tanultak a hibákból (Idea, Sedici), de nem tudták időben lereagálni a piac változásait.
Végül 2 platformra redukálta a teljes modell palettát, amiből az egyik a GM érából maradt (a haszonjárműveket nem nézve)
Persze ez egy kis szelete az FCA csoportnak. Izgalmas, hogy a cégnév ellenére a FIAT-Chryslernek lesznek a legkisebb szerepei a csoportban a jövőben. Marchionne utolsó nagy álma valószínűleg egy komolyabb fúzió lett volna a jövő évi lemondásáig.
Alfredo Altavilla is leköszönt az FCA EMEA éléről… Egyre érdekesebb fejlemények…
John Elkann 2010 óta elnöki szerepkört tölt be a FIAT-nál (FCA). Talán nem meglepő, hogy a Ferrarinál is ő lett.
16. emblémánál jár a FIAT. Már olyan szintű változások voltak 2006 óta és lesznek a jövőben, hogy jöhetne egy újabb 🙂