Majdnem meggyőző – Chevrolet Aveo dízel teszt

A néhai Kalosból lett Aveót, a Chevrolet időközben nagyra nőtt kisautóját anno kézi és automata váltóval, 1,4 és 1,6 literes benzinmotorral teszteltük. Jelen cikkünk apropóját az adja, hogy immár stop-start rendszeres, Fiat-féle dízelként is kapható a mifelénk simán családi modellként szolgáló, négy és ötajtós karosszériával elérhető Corsa-rokon – azt igyekeztünk kideríteni, valóban olyan takarékos és pénztárcabarát-e, mint amilyennek ígéri magát, s amilyennek a köztudat gondolja a csokornyakkendős márka termékeit. A próbahét során amúgy meglepően sok elismerő tekintetet zsebelt be a fekete ötajtós, ezek szerint mélyre biggyesztett emblémától orrnehéz forma ide, Daewoo-múlt oda, a többségnek bejön a szigorú, komolykodó tekintet, illetve a bura nélküli, műanyag betétes lámpatestek és „rejtett” hátsó kilincs fémjelezte csomag. Vörösesbarna műszerfalát is elhűlve vizslatták (ki szimpatizálva vele, ki értetlenkedve), azt viszont nem látták, hogy az utastér hangulatát egyértelműen meghatározó színből az első ajtókra ugyan még jutott, azonban a hátsókra már nem. Más tészta, de pakolózseb sem. A vezetőülés háttámlájába is hiába gyömöszölnénk újságot, könyvet, térképet vagy csokipapírt – sebaj, két felnőttnek legalább hátul is tágas az Aveo, s a kétszintes-duplafedeles, defektjavítós, rögzítőfüles, könnyen pakolható és bővíthető csomagtartó is tisztességes méretű. Alaphelyzetben 290, üléshajtással, a támlák osztott döntését is lehetővé téve és majdnem sík padlóval 653 literes.
A beltér dizájnja divatos, a propelleres szélső szellőzők vagányak, a fura, motorkerékpáros műszeregység csak elsőre fura, a kormányoszlop négy irányban, az ülés magassága meg olyan tág határok közt állítható, hogy le a kalap érte. A modern autók zömének nem lehet elég mélyre engedni az ülését, bakon csücsül bennük az ember, az Aveóban bezzeg szabad a vásár – köszönjük. Köszönjük a megannyi rekeszt, mélyedést, fiókot, a másfél literes palackot is megtartó üreget, a médiacsatlakozókat is rejtő dupla kesztyűtartót – utóbbinál arra is figyeltek a tervezők, hogy legyen egy kis luk az esetleges vezetékeknek, remek. Na de arra akkor vajon miért nem gondoltak, hogy nem minden sofőrnek a mellkasából nő ki a jobb karja? Hanem ugye a vállából. És így nem bizonyul túl kényelmesnek a könyöklő.
Később, hosszabb távon sajnos az elsőre nagyon is komfortosnak tűnő üléssel is lehet bajunk – nekünk legalábbis volt, történetesen az, hogy nem szabályozható deréktámaszos, de az is, hogy izzasztó a huzata. Kritika még: jó, hogy ezen a felszereltségi szinten mindegyik ablakemelő elektromos, de, hogy egyik sem automata?! Olcsóságszagot árasztanak a kemény műanyagok is, az összeszerelés közepesnek tűnik. Sötétben keresgélni kell a megvilágítás nélküli gombokat, kapcsolókat…
Futáskultúrájával javít az Aveo: lehet tucatmegoldás az elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű, de jónak mondható a hangolása. Kalososok feszesnek fogják tartani, mások tán puhának, /65-ös abroncsokkal szerelve mindenesetre megfelelő a rugózási komfortja, s az átlagosnál tempósabban vett kanyarban sem jut eszünkbe a néhány évvel ezelőtti Chevrolet-kór. Pontosabban eszünkbe jut, hogy nahát, milyen szuper, már futómű és (a dízelnél elektronikus szervo)kormány is van a Chevyk alatt… A váltó határozott, pontos, a váltási segéd a műszerfalon csak fölfelé noszogat, lefelé sunyul. Éles kontraszt még a hátsó dobfék kontra széria menetstabilizáló elektronika, s ha már felszereltség, egyebek mellett alap még az oldal- és függönylégzsák, a visszagurulás-gátló, a tempomat, az MP3-as hifi, (dízelnél) a stop-start is. A középső LT+ szint klímát, telefon-kihangosítót, könnyűfém kereket is ad.
A Fiat-eredetű, jó öreg 1,25 literes dízelmotor 75 vagy 95 lóerős lehet, nyomatéka egységesen 190 Nm – tesztautónk persze az erősebbik volt, becsületes gyorsulással, rugalmassággal és nem 5, hanem 6 fokozatú, Ecóként hosszú végáttételű váltóval. A stop-start rendszer megelégedésünkre tette a dolgát, a néha kistraktoros motor pedig holmi turbógödörből kikászálódva megdöbbentő, de még pörögni is szeret. Már ha valaki valamiért lelkesen tolja neki, s nem a fogyasztás alacsonyan tartásán fáradozik. A gyári mérés 3,6 literes átlagról mesél, mi meg arról számolhatunk be, hogy 600 km-re 30 liter gázolajat tankoltunk a tesztautóba, s ez akárhogy is csűrjük-csavarjuk, 5 literes étvágy. Nem szerénytelen, de nem is kiemelkedően szerény. Amúgy a tesztút egyik harmadát városban tudtuk le, a javát pedig országúton, nem sietve, miközben a fedélzeti 4,5 literes értékkel ámított… Autópályán csupán 1-2 km-t száguldottunk, hogy megtapasztaljuk, megmérjük és megjegyezzük: az Aveo úttartása és belterének zajszigetelése kisautós mércével jó.
A kiscsaládos autónak is beváló, a biztonságos vezetést és parkolást vaskos oszlopaival és alacsony orrával megnehezítő, tágas és felnőttes, ötajtósként 2,4 millió forintos, kedvező alapárú Chevrolet Aveo mire izmos és viszonylag takarékos dízel lesz 6 fokozatú váltóval és LT+ ellátmánnyal, kedvezményesen is közel 3,7 miliós drágasággá változik - felára tehát csak sok-sok utazással térülhet meg. Mentségére szóljon, hogy vetélytársai többségénél így is olcsóbb. Majdnem meggyőző.