Majd, ha megértél rá – Lexus RC F Track Edition

Régen az autós kártyában a gyorsulás és a végsebesség voltak a legütősebb adatok. Ma sincs ez másként azoknál, akiknek tényleg csak a sebesség számít. Ám az, hogy miként jutnak el odáig és a 0-100 közötti néhány másodpercben mi történik, mintha kevésbé számítana. Arra a 4-5 másodpercre, ami alatt egy mai sportautó, mondjuk egy M3/M4, C 63 AMG vagy RS5 képes százra gyorsulni, kicsit megáll az idő. Ahogy a rajtprogram ellövi, a levegőt bent tarjuk, fél szemmel pedig figyeljük, ahogy a sebességmérő szalad felfelé, és abban a pár másodpercben hirtelen semmi sem érdekes. Ez a nagy hiba. Hogy a Teslák és úgy az összes erősebb villanyautó mekkora sikereket tud elérni ezzel, kicsit el is tud keseríteni. Egy igazi, jól megcsinált sportautó abban a pár másodpercben él igazán, azokra a kanyarkigyorsításokra élezték ki, amikre lehet, hogy nem is tudunk figyelni, annyira hirtelen történik. Pedig a mechanikai elemek működése olyankor a legcsodálatosabb, ott lehet igazán értékelni, hogy dugattyúk, szelepek és tengelyek robbanásokból termelnek energiát az autó mozgatásához, ezek hagyományos értékek. Azokra a tartományokra álmodták meg és csiszolták tökéletesre az RC F motorjának hangját, ahová egy átlag sofőr még életében nem forgatta ki a saját autóját. Az RC F egy tipikus japán kihegyezett sportgép, ami akkor hagy olvasni magában, ha ott használják, ahová kitalálták, 7000-es fordulatszámon.

Az átlagos szemlélőnek rögtön versenyautónak tűnik, ami egyébként nincs annyira messze az igazságtól.

Az RC F miattuk és az átlagos vevők miatt néz ki így. A Lexus radikális formaterve nem emészthető könnyen, az viszont elsőre mindenkinek leesik, hogy itt komoly dolgok történnek a lemezek alatt. Ebből a szempontból óriási átverés a 200t és a 300h, de ebbe most ne menjünk bele, az RC az F kivitel miatt néz ki úgy, ahogy, ez az igazi, a többi nem annyira érdekes. A tesztautó aktualitása, hogy tavaly frissítették a modellt. Új lámpák, más színek az utastérben… és ennyi. Meg persze az új csúcsverzió, az RC F Track Edition, amit Amerika után most végre itthon is kipróbálhattunk. Nem nehéz felismerni, az ordenáré hátsó szárny csak erre kerül. Nem bóvli, valódi leszorítóerőt termel és karbonszálas műanyagból készült, ahogy a géptető és a tetőlemez is. 25 kilót faragtak ezekkel és még pár alkatrésszel a teljes súlyán, ami még így is tetemes, 1770 kilót nyom. Dizájn tekintetében érdekes és hagyományos Lexus F Sport jegy a dupla, egymás fölé került kipufogóvégek használata, ezek egy titán rendszerhez tartoznak. Amit a karbonszálas géptető alá rejtettek, abban semmi komoly trükk nincs. 5,0 liter, nyolc henger V alakba rendezve. Szívó, mint egy Mustang, de ennél több közös pontot nem fogunk találni közöttük. A Lexusnál kicsit másként terveznek autót, a demonstráció fontos, mert tudnia kell a szemlélőknek, hogy milyen autót látnak, de a vezethetőségben még mindig nem adtak lejjebb a tökéletesnél. A tökéletes pedig egy sportautó esetében a feszített tempóban való autózáskori tökéletességet jelenti. Az RC F frissítésével változtattak picit a motor hangolásán, 464 lóerőt hoztak ki belőle 7100-as fordulatszámnál, egyébként pontosan itt váltja el a nyolcfokozatú automata, és tűpontosan másodikban, 7100-as fordulatnál futja meg a 100 km/h-t. 520 Nm nyomatékot ad le 4800-nál, ez egy rendes sportmotor, forgatni kell. Viszont javítottak kicsit a gázreakción és a motor közvetlenségén. A második pillangószelep nyitásának idejét például levitték 3600-ról 2800-as fordulatszámra, így jóval korábban kezd el húzni, mint az előző verziók. Ezt tökéletesen hallani is, mert 2800-ig nem sok hang jön a motorból, onnantól viszont öblös V8-as üvöltéssel szól. Hangolása miatt a motor a fölső tartományokban él, 2800 fölött minden egyes fordulatszámnövekedéssel változik az orgánuma és egyre több szólam kerül elő. Tiltás közelében már éles vonyítással szórja meg a hallójáratainkat. Trükkösek a Lexusnál, mert a szélvédő alatt komoly mennyiségű hangszigetelést kihagytak azért, hogy a motor minden szippantása és kilégzése tökéletesen hallható legyen. Megérdemli a figyelmet abban a 4,2 másodpercben is, amikor 0-100-ra gyorsítunk, akár rajtprogrammal.

Kiegyensúlyozott, nincs benne rugdosás, vagy hátbavágó élmény, egyenletesen repíti fel az utasokat 100-as tempóra és tovább egészen 270-ig.

A nyolcfokozatú automata váltó is nagyon más, mint egy németben, feszített tempóban főleg 1-es és 2-es között tart egy sóhajtásnyi szünetet, és ez valahogy jól is esik. Az erőben nem érezni, de a motor hangjában ez a szünet kicsit olyan, mint a párbajban előkerülő pisztoly kakasának hangja, a lövés pedig a motor üvöltésének folytatása. Érdekesen működik a váltója, a hétköznapi közlekedésben csinál furcsa váltásokat, főleg, hogy sokszor fölöslegesen forgatta a motort. Ezek előtt jellemzően nagyobb gázadások utáni gázelvételek voltak, feszített tempóban ez pont jól jön, hiszen a motor még mindig abban a tartományban forog, amiben visszaállva a gázra megvan a kellő erő a kigyorsításhoz. Hogy miben jobb a Track Edition, mint egy „mezei” RC F?

Elektronikusan vezérelt okosdifi helyett itt mindenképp Torsen rendszerű hagyományos mechanikus difi jár, ami alapvetően változtatja meg a karakterét.

Nyersebb, de éppen ezért sokkal kiszámíthatóbb. Minden esetben lehet tudni, hogy a difi össze fog zárni, bátran tervezhetünk azzal, hogy a kanyar közepétől már a hátsó tengely is segíteni fog a kormányzásban. Kommunikatív és kiszámítható, mindent érezni a könnyű, de nagyon precíz kormányon és az ülésen keresztül. Az RC F Track Edition is tipikusan egy olyan autó, amit nem megülni és betörni próbál a sofőr, együtt él vele és meghosszabbítja a végtagjait, a gondolatait pedig véghezviszi. Nagyon stabil, kiváló úttartású sportautó, és nagyon jóindulatú, amihez négy Pilot Sport 4 S abroncs is szükséges. Kellően felmelegítve kikapcsolt kipörgésgátlóval sincs már csúszkálás. Menetmódok tekintetében érdekes, hogy a kapcsolót balra fordítva Eco módot találunk, de ez maradjon csak elmélet, jobbra egy kattintással Sport S-ben, kettővel Sport S+-ban találjuk magunkat. Alatta a kipörgésgátló és menetstabilizáló kapcsolója, amit S+ állásban elég csak egyszer megnyomni, hogy kikapcsoljon mindent, ekkor kiírja, hogy aktiváltuk az Expert módot.

Ösztönösen vezethető sportautó, amit akkor tudunk igazán értékelni, ha tudjuk, mi miért és mikor fog történni.

Ki kell forgatni, bele kell mártani a digitális tűt a piros mezőbe és meg kell markolni két kézzel a kormányt, különben a kezdeti finomkodással szemben kitekeri a kezünkből. A menés mellett persze megállni is tud, a Track Edition karbon-kerámia féktárcsákat kap elöl-hátul 15 col méretben, elöl hat, hátul pedig négy dugattyús, szintén fix nyergekkel. A szemed kiesik a helyéről, olyat lassul a meleg Pilot Sportokon. Nem lenne Lexus, ha hiányozna a kényelmes utazóautós oldala. Meg is van benne ez a potenciál, a hangszigetelés tökéletes, ha épp nem forgatjuk szét a motort, semmi fárasztó zaj nem tör be. A váltó képes teljesen lekapcsolni kiguruláskor, ezzel nagyon kényelmes a hétköznapi közlekedés, annak ellenére, hogy van egy óriási motor előttünk és pályára felkészített technika körülöttünk, nem érezni befeszültnek az autót. Kényelmes a futása is: alapvetően feszes, de még épp a jóleső szinten. Érdekes a beltér kialakítása, ami úgy igényes, hogy közben egyáltalán nem nevezhető frissnek. Számos helyen kifogásolhatóak az anyagok, a formák, mégis megvan az a hangulata, amiért az érettebb közönség a Lexusnál vesz autót. Szépek a bronzos kiegészítők, és érdekes hangulatot adnak a szintén bronzos sötétítésű ablakok is. A belső korát jellemzi az is, hogy az első pillanatban elkapott egy minimum 10, de inkább 15 éves nosztalgia, ami nagyon jól érintett. Megszólaltak olyan zenék a Mark Levinson hifin, amikre tinédzser koromban zúztuk a ZP-ben koncert után. Pendulum, Prodigy, egy ma már retrónak tűnő világ őszinte és nyers zúzása kimért és tökéletes hangzással, ami még ma is rendesen felpörget. Ilyen a Lexus RC F Track Edition is, egy olyan sportautó, amilyenekért régen rajonghattunk.

Itt van még velünk, csak már sokan nem értik.