Nem valósult meg a 2103-as alapú kombi, összesen három prototípus készült
Talán túlzás nélkül állítható, hogy a Zsigulit - vagy exportpiacos nevén a Ladát - mindenki ismeri Magyarországon. Első körben a
kereklámpásoknak örülhettünk 1971-től, majd a ’80-as években folyamatosan jöttek a kockák, a terepjáró Nivák és végül a Samarák. A Volga mellett hatalmas komplexumként elterülő VAZ gyár azonban nem csak azokat a típusokat ontotta, amelyeket mi a MERKUR választékán keresztül megismerhettünk: számos változat készült külön exportra, illetve belpiacra egyaránt. Ezekből nyújtunk most át egy csokorra valót, a teljesség igénye nélkül.
Vinyl tetővel, elegáns színösszeállítással készültek az Egyesült Királyságba exportált Ladák - a 2106-os még alufelnit is kapott. Érdekes, hogy ott a klasszikus, szimpla kereklámpás is futott 1500-as motorral. Bár ezek a kocsik sokkal jobb minőségűek voltak, mint a bel- vagy KGST-piacos szériák, nyugaton nem arattak viharos sikert
Kanadai csúcsmodell volt a 2107 alapjára épülő Signet, amely a helyi importőrről kapta a nevét
Kezdjük rögtön egy találós kérdéssel: mi a kapcsolat a snooker és a Lada között? Senki ne gondoljon bonyolult dologra. Bármilyen furcsa, a szovjetek az 1980-as években megpróbálták az Egyesült Királyság piacát meghódítani, és ennek érdekében még az egyik legnépszerűbb szigetországi sportág, a biliárddal nem keverendő snooker szponzorálásától sem riadtak vissza. A 147-es maximum break teljesítéséért egy Ladát ajánlottak fel különdíjként, de a játékosok között hamar a humor forrásává vált a keleti autó, és amolyan szállóige lett, hogy aki elrontja az utolsó fekete golyót, az büntetésből két Ladát kap. A viccet félretéve, az exportra szánt kocsik sokkal komolyabbak voltak, mint amiket például hozzánk szállítottak. A jobbkormányos, szigetországi modellek vinyl külső tetőborítást kaptak, elegánsabb színekben pompáztak, a karosszériát általában eltérő színű csíkok díszítették, míg az alkatrészek anyagminősége jobb, a minőség-ellenőrzés pedig szigorúbb volt. Kanadába fehér szegélyes abroncsokkal érkeztek a korszak csúcsmodelljét jelentő 2106-osok, és a 2107-esnél előfordult, hogy az importőr saját nevén futott a kocsi – ez volt a Signet, amely emblémaként S betűt kapott.
Sufnituning? Szó sincs róla, ez a 2103-as "ezeröcsi" 1976-os ötletszintű továbbfejlesztése - szerencsére nem lett belőle semmi. A Porschénél ma már lehet, hogy letagadják, anno nekik is közük volt hozzá...
Nem volt jellemző a szocializmusra az egyedi igényeket kiszolgáló autógyártás, de voltak elvtársak, akik egyenlőbbek voltak az egyenlőknél - ez a sátras 2106 Turist is így jöhetett össze
Maradva még a kereklámpásoknál, olykor egyedi megrendelésre is - vélhetően felsőbb utasításra - legyártottak „ezt-azt”, például Turist néven platós kisteherautónak tűnő 2106-ost, amely valójában kempingautó, és a pickup felépítményben található a kinyitható sátor. A 2102 Combi mellett, az ikerfényszórós 2103-asból is szerettek volna kombit készíteni, de a puttonyos „ezeröcsi” végül nem ment át a gyári szűrőn, a projekt csak három prototípusig jutott - állítólag ezt a szériát csak a nyugat-európai piacra szánták volna. Még érdekesebb jelenség volt a korszerűbb utód, amelynek fejlesztésében a Porsche is részt vett. A krómozott holmikat kivétel nélkül leszerelték, és az autó műanyagból készült lökhárítókat, valamint hűtőmaszkot kapott – a legjobb indulattal is erősen kisipari jelleget öltve.
Balra a kocka, azaz a 2105-ös első prototípusa (még egyáltalán nem kocka ábrázattal), középen a 2107-es "parasztmerci" 1986-os, jobbra pedig ennek 2007-es elgondolása a továbbfejlesztésre vonatkozóan...
Őszintén szólva, a kocka, azaz a 2105-ös sem éppen bizalomgerjesztő külsővel tette meg első lépéseit a szériaérettség felé vivő úton, és úgy látszik, a szovjeteknél kizárólag a front- és a farrész maszkírozása jelentette a tervezőmunkát, mert oldalnézetből gyakorlatilag minden maradt a régiben. Ha már a fejlesztéseknél tartunk, itt szólunk a 2107-essel kapcsolatos két próbálkozásról. Úgy véljük, a képek többet mondanak ezer szónál…
Amit mi a MERKUR kínálatából ismertünk, az a jéghegy csúcsa volt a VAZ gyár kínálatát illetően. Például a 2104-esből speciális taxi és mentőautó is létezett
Amíg a tőkés országokba szánt Ladáknál a luxusra helyezték a hangsúlyt, a belpiacos kocsiknál az igények széles körű kielégítése volt az elsődleges cél. Az Egyesült Királyságban Riva, máshol Nova néven ismert 2105-ös kockákból nyújtott tengelytávval lett moszkvai taxi, ezt a trükköt bevetették a 2104-es kombinál is, amely típus hosszabb hátsó túlnyúlással mentőautóként szintén megállta a helyét.
1976-ban, a 2102 Combi alapján készült el az elektromos 2801, amelynél a hátsó ülések helyére szerelték be az akkumulátorokat. A súlycsökkentés érdekében sok helyen alumíniumot alkalmaztak, és hároméves kísérlet után született döntés kisebb sorozat legyártásáról. Ez 1980-81-ben összesen 47 autót jelentett. Később a fejlesztés lelassult, majd teljesen feledésbe merült
Az elektromos autókról egyre többet beszélünk, lévén, hogy ez a jövő, de a kísérletezések nem most kezdődtek. A szovjet mérnökök is foglalkoztak már ezzel a kérdéskörrel, és a 2801-es modellben valósították meg elképzeléseiket. Ez voltaképpen egy módosított kereklámpás Combi, hátsó oldalajtók nélkül, elektromos hajtással.
Igazi univerzális járgány a Niva, amely tucatnyi változatban létezik. A nem gyári kabriókból nem készült sok: ugyan többféle változatban kínálták, de csak néhány száz darabos mennyiségek épültek
Külön fejezett érdemel a Niva, amely nem csak kiváló terepjáró képességeivel tűnt ki. A háromajtós 2121 alapmodellből tucatnyi extra kiadás jelent meg (többek között ilyen volt a Paris-Dakar, vagy a St. Tropez), amelyeket nem ritkán a Lada helyi importőrei bocsátottak ki – így készült Németországban és Franciaországban levágott tetejű Niva Cabrio. A hosszabb, gyárilag ötajtós Niva a 2131-es jelzést kapta, de készült többféle mentőautó vagy pickup is, igény szerint platóval, dobozzal, s az egyik legkülönlegesebb kétségtelenül a háromtengelyes lakóautó.
Változatok nyitott Samarára. Őszintén mondva, a maga korában nem nézett ki rosszul. Középen az 1993-96 közötti Lada Natacha
A Samarából nekünk, magyaroknak sokféle kijutott, három- és ötajtós, majd idővel a lépcsőshátú, de kabrió Ladáról csak álmodozhattunk. Pedig létezett számos ilyen szellős kiadás, egy francia próbálkozás Natacha néven jegyezte 1993-96 között, de a németeknél is sikítottak a flexek, hullottak a tetők a porba.
Nem tudtam,hogy sorozatban készül,jó tudni,köszönöm.Azt tudtam,hogy az Izh-nél sima kocka Ladák még készülnek,de azt nem,hogy a puttonyos is.Kár,hogy ide nem hozzák,ha vissza gondol az ember,milyen sokan használták munkás autónak a Ladákat,biztosan lett volna igény rá.
Nekem is egy sima 1200-as volt a tanuló autóm,most is szívesen emlékszem rá vissza.
Most is készül IZS 27175 néven, az IZH Auto-nál. Mivel az IZS-nek ugyanaz a tulajdonosa,
mint a Ladának.
Ugyanez a 2105-ös alap,amit még láttam,de az puttonyos,mint a régi Izs .De fogalmam sincs,hogy sorozatban készült e,vagy csak néhány darab,mindenesetre hasznos kis jószág lehet. http://www.russia-autoshow.com/images/news/%C2%ABIjAvto%C2%BB-vernet-obem-proizvodstva-na-uroven-1980-h_1.jpg
Jó kis cikk!Azért örülök,hogy a borzalmas külsejű prototípusokat elfelejtették,és győzött a józan ész:-).De a „Lada El Camino”tetszik,az 5 ajtós Niva jöhetett volna ide is,nem értem,miért nem.Kimaradt még az Oka,és a Samara 2113,2114-es,azt sem forgalmazták már nálunk sajnos.