Magyar autóval a magyarok tengerpartjára – dízel SX4 teszt
Suzuki SX4 S-Cross 1.6 GL+ teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Valódi hosszútávfutóként, elsőkerék-hajtással és dízellel próbáltuk a hazai gyártású Suzuki SX4 S-Cross crossovert. Meggyőzte a családot.
Egészen Splitig tiportuk, majd elképesztő átlagfogyasztással ejtett állakat a dízel Suzuki SX4 S-Cross
Tavaly ősszel frissült és kapta meg sokak által kritizált, de mindenképp karakteresebb és megjegyezhetőbb orrát az Esztergomban gyártott Suzuki SX-4 S-Cross. Szerintem így is mutatósabb a tapírfejű elődnél, ráadásul ismét bebizonyította, hogy nem véletlenül foglal el kiemelt helyet a Suzuki palettában (és az eladási éllistán is), közvetlen a húzómodell Vitara mögött. 1,0 literes háromhengeresével kellemes városi terepjáró, az 1.4 turbóval már valódi erőgép, azonban dízelként most először vallott nálunk faceliftje után a hazai gyár nagyobb crossovere. Márpedig egy dízel hosszútávra való, így egészen az Adriáig hajtottuk, ahol a fokozott hazai jelenlét miatt szívélyesen fogadták. Mindez persze mit sem változtat azon, hogy a horvát sofőrök olyan kiemelt veszélyt jelentenek a tesztautókra, hogy csak a határ után múlt el a gyomorgörcsöm.
1.6-os gázolajosával a GL+ szintről kezd az SX4, itt már alapként kapja a nagyfényű ledes fényszórókat, ami elég nagy szó
Érkezés a szláv valóságba, avagy még a szállásfőnök is Yugóval jár
Klasszikus családi kilométergyűjtő forma, tágas belső dimenziókkal, szigorúan tetősínnel. Ki nem néznénk belőle, hogy kifejezetten kezes a vezethetősége
Legolcsóbb és talán leglogikusabb változatában, GL+ felszereltségben, 6 sebességes kéziváltóval párosítva próbáltuk a frissített SX4 S-Cross-t. Faceliftnek mondjuk, pedig annál többnek hívnám a Vitara futóművének beültetése és a szívó alapmotor kiiktatása után. Már elöl-hátul ledesek a fényszórók, a volánt pedig kemény, varrott bőrrel fedik. A nagyobb illesztési hézagokat mindig elnézzük egy Suzukinak, hiszen csupa szív karaktere mellett pont az egyszerűségéért szeretjük, ami azért még így is bőven meg tudja ugrani mondjuk egy Dacia szintjét. Jó, hát vannak ilyen apró blamák, hogy a fedélzeti komputer és a központi infotainment órája között néha 3 perc eltérés is adódik még az után is, hogy a külön beállítandó órák eleinte azonos időt mutattak.
A Suzuki paletta tán legjobb minőségű belterét adja az SX4. Csak a facelift után kapta meg az egyen Suzuki-multimédiát az SX4 S-Cross, ami bár sok funkcióval nem szolgál, kezelése egyszerű és gyors
Utazáshoz is szellős a hátsó lábtér, a fejtérre sem lehet panasz, az ülések puhák, hosszútávon is kényelmesek
A tesztautó átvételekor 10 000 km volt az órában, így már az utastérben használt anyagok is jobban megmutatták strapabírásukat. Ahogy a legtöbb Suzukiban, itt is domináns a fényesre csiszolt műanyag, amire olyan boldogan telepednek a porszemek, mint legyek a lócitromra, a műszerfal jó részét borító puhább műanyag viszont kirívó a Suzuki jelenlegi palettájából. Kedvenc részlet az előretolható könyöklő, ami meglepően jól esik kézre, pontosabban könyökre, bár lehetne párnázottabb, mert így csak az első 300 kilométeren kényelmes. Praktikus az alatta elrejtett USB csatlakozó, így tovább figyelhetjük a traffikat a Waze-ben. A család a hátsó ülések kétállású háttámláinak, a jól pakolható csomagtér duplapadlójának és 12 voltos csatlakozójának örült nagy erőkkel. Annak meg még inkább, hogy hátul is az elsőkkel megegyező hosszúságúak az ülések, a lábtér pedig olyan nagy, hogy strandolás után már-már kényelmesen tudjuk átvenni a vizes alsónacit.
Számtalan praktikus pohártartót rejt az utastér, az ajtók elöl-hátul elnyelnek egy másfél literes palackot. Könyöklő előre és hátra is jutott
Csempészrekeszes a raktérpadló, bár mi ezen lehetőséggel most nem éltünk. Magasabb szintjén síkpadlós a bővítve 1269 literes csomagtér
A motorizáltság telitalálat volt a hosszú utazáshoz, a kevésbé nyomatékos karakterű, de így is 320 Nm-t teljesítő dízel nagyon illik a mackós SX4-hez. Gombnyomásra röffen be az eleinte korántsem finom járású dízel. Nem titkolja beállítottságát, ez a motor bizony képes kerregni, főleg persze hidegindítás után. Hosszú kiosztásának köszönhetően városi és azon kívüli használathoz is nagyszerű társ volt a 6 fokozatú kézi váltó, és alapáron jár az autópályázó legjobb barátja, a tempomat is. Alacsony fordulaton a turbó szipogása nem várt mosolyokat csal elő belőlünk, autópályatempónál pedig az, hogy épp csak fel-fel szökkenünk a 2000 fordulat/perc szent határa fölé. Városban sajnos nagyobb az étvágya, masszív autópályás fogyasztása viszont 4,8 liter/100 km volt, amit klímával, az engedélyezett legnagyobb sebességgel, nem ritkán hegymászással abszolvált. Le a kalappal!
Hálátlan feladat szürke tesztautót fotózni, ki gondolta volna, hogy a világos talaj a titok, ami viszont kellő világítást ad. Kár, hogy nálunk nem akad fehér kavics minden utcasarkon. Még a sirálynak is bejöttt
Gazdaságosnak bizonyult a négyhengeres dízelmotor. Suzuki-betegség, de 1750-nél enyhe rezonáló hang is beköszön rövid időre, nem is érdemel több szót
Lehet, hogy a magyar suzukis szív teszi, de számomra soha egyetlen crossover vezethetősége sem volt ennyire könnyed. Ugyan dízelével nehezebb, de tesztautónk így is mindössze 1240 kg. Olyan, mintha egy hagyományos kompakt kategóriás ferdehátút hajtanánk, viszont a magasabb üléspozíciónak köszönhetően még egy fokkal kényelmesebben vezetünk és nem mellesleg az önbizalmunk is nagyobb egy part menti krúzoláskor, kizárólag narancssárga napszemüvegben, rántotthúsos szendviccsel az ajtózsebben. A kormányzás közvetlen, a hatfokozatú kézi váltó rövid úton jár, hanyagul, ujjbeggyel kapcsolható, közben mégis hihetetlen pontos: olyan klasszikus Suzuki váltó, ám még a megszokottnál is pontosabb, ahogy arra már az első menetpróba alatt is felfigyeltem.
Automata klímát és első ülésfűtést is ad a GL+ szint, mi kéne még? Egy pontos váltó. Ja, igen! Az is van
"A szabad ég és te." - írja egy graffiti a Split környéki szerpentinen. Egy SX4-ben is élvezhető a tengerpart, szerpentinezés közben viszont előjön a gyenge futómű hátránya
Egyszerű a futóműve, ennek ellenére meg sem érezte, hogy telepakoltuk és négyen beleterpeszkedtünk. Maradt a szokásos SUV-os kiállása, pedig egyébként crossovernek tekinti a Suzuki, és tulajdonképpen az is, hiszen tereptudása nem igazán van. Elődjénél így is feljebb ül, vitarai magaslatokba emelték, de a 18 centis hasmagasság eléggé behatárolja hatókörét, ráadásul a keményen felütő futómű sem túl kényelmes. Rosszabb minőségű útburkolatokon képes furcsán kilengeni a kasztni, hát még a sziklákon.
Hasmagassága és futóműve sem kívánja a terepezést, az összkerekes változatokkal valószínűleg nyugodtabban térhetünk le a megszokott útról, így viszont takarékosabb az SX4 S-Cross
Komfortnyitás, nyomógombos indítás, USB és 12 voltos csatlakozók. Apró, de hasznos részletek
Létezik tehát nagyobb utazásra optimalizált Suzuki SX4 S-Cross, crossover feladatát pedig maradéktalanul teljesíti: kényelmes, szellős belső tér, magasabb üléspozíció, jó vezethetőség, emelt hasmagasság, erős dízelmotor. Az, hogy utóbbi takarékos is, csak hab a tortán, méghozzá nagyon is krémes. Az SX4 S-Cross nem csak megfizethető a hazai piacnak, de úgy érzem, hogy illik is a mi igényeinkhez. Épp 6 millió forint alatti listaárával pont 1 millióval drágább a legalapabb háromhengeres benzinesnél, és mindössze 300 000 a felár a hasonló GL+ szintű 1.4 turbó változathoz képest. Ráadásul ismerjük a Suzukit, biztosak lehetünk a komoly kedvezményekben is, bár ennek ellenére is esélytelen, hogy elvegye a nála divatosabb és olcsóbb Vitara piaci elsőségét. És hogy megvenné-e a család? Máris tervben van!
Ritkán készítünk szerpentinezős, nagy utazós képeket a mostanra faceliften is átesett SX4 S-Crossról pedig 1.6 dízelével tud utazóautó lenni, nem is rossz!
A mostanihoz képest nem kellett sokat ráfizetni, így már elviselhető a diesel felára. (tavaly üzembehelyezéssel együtt fizettem 4,8milliót: 125LE szívó, „Titanium”, racered kombi, automata parkoló csomaggal, design szarokkal, ajtó élvédőkkel, sötétítéssel, LEDes fényekkel elől-hátúl (a fényvető amúgy halogén, de minden más LED) Illetve, szinte elenyésző lesz. Konfigurátorban összeraktam egy ugyanolyan Titanium Focus kombit mint az enyém, mindenféle kedvezménnyel-kamu hitellel is jelentősen drágább, mint egy Pug. Tesztek alapján ez a PUG annyira németes, hogy akár Focus is lehetne (majd meglátjuk)
Amit egyedül sajnálom hogy lemarad az új autóból, az a belső hangulatfény; tudom, hogy parasztvakító gyári extra a változtatható színű és intenzitású LED a kocsi belsejében (Focusnál ez tavaly még 20e kemény forintba került, idén már RÖHEJES 60e forint(!): a kilincsnél, térképzsebnél, illetve a lábtérnél van LED, ha ég a tompított, akkor müködik vagy ha ajtót nyit az ember), de éjjel vezetve baromi hangulatossá tudja tenni az autót. Szerencsére az OSRAM évek óta gyárt ilyet, valószínű be fogom utólag szereltetni.
Ez az igazi win-win (a suzuki nyer vele, mert életszagú a teszt, az újság nyer vele, mert népszerű modell révén sokan elfogják olvasni és az életszagú teszt miatt még hitelesnek is fog tűnni) helyzet, mindenki örül. Egyedül ami számomra szomorú, hogy igazándiból minden autóvásárlás előtt 1000km tesztek kellenének a vásárlóknak, mert akkor kapsz igazán képet arról, hogy az autó tudása egyezik-e a te igényszinteddel. Ha én mennék a Suzuki PR-felelőséhez, hogy „Józsikám, leugranék Horvátba, kellene egy SX4, kapsz cserébe szép sajtófotónak is jó képeket” képzelheted mi lenne a válasz 🙂 (a PR felelős a nevemre kattintva tud nekem emailt küldeni, ha esetleg mégis… 😉
A kultúrához annyit, hogy szerintem itt van egy viszonylag normális csapat, még ha kicsit mindenki másképpen is gondol a saját vagy más autójára/aujáról, azért még mindig inkább ezt az oldalt olvasom/kommentelem, mint a vezess-t (vagy lassan a totalcart)
Ebben egyetértek veled Gergő (a habzsi-dőzsit mindenki szereti), de mivel a cikkben szereplő SX4 S-Cross igen szép számmal kerül eladásra hazánkban, jó ötlet volt egy bestsellernek tekinthető modellt elvinni egy nyaralásra, hogy hosszabb távon mit is tud felmutatni. Egyébként köszönöm a kulturált hozzászólást , az ilyenre szívesebben reagálok. 😉
Suzuki kereskedésben persze hogy nem akarnak foglalkozni a 6 éves diesel autóddal. Tedd fel HaHu-ra, ha jól van fotózva és korrekt áron hirdeted, sok-sok százezrekkel többért tudod eladni, mint amennyiért beszámítják. Hirdetés feladása ingyenes, pár hülyével kell csak telefonálnod a többség normális, rászánsz kb 5x30percet amíg bemutatod az autódat és kb 10 liter gázolajat a „tesztre”, szerintem összesen nem töltesz el vele 8 óránál többet. Gondolom nem annyi az órabéred, hogy ennyit meg tudj ennyi idő alatt keresni ha Suzukit vennél magadnak.
A szerző elment nyaralni a családdal és kért egy tesztautót az útra, hogy ne a sajátjával menjen. 100 fotó, 4 óra cikkírás és még zsetont is adnak érte, az élet császára az autós újságíró.
Ez pont olyan, mint amikor a totalcaron csak akkor tesztelnek kisárúszállítot, ha valamelyik költözik 🙂
– Egy polárszűrő csodákat művel tengerparton.
– Budapest környékén fotózáshoz ilyen helyszíneket kavicsbányató környékén keresném.
– Nemtudom, hogy a Suzuki hogyan áraz most kedvezményeket, de pont tegnap rendeltük meg az út autónkat, P308SW a hat sebességes kézivel 120LE HDi-vel, metálfénnyel, üvegtetővel, egyéb nyalánkságokkal volt 5.5. A könyöklőt kell bőrrel áthúzatni a textilről, a fényszórót/felnit leszámítva Allure. És még újságíró sem vagyok, hogy rámdobjanak még extra 5% kedvezményt 🙂 Igazi ami igaz, ehhez le kellett menni Békéscsabára, de legalább megnéztük Gyulát, illetve Szegeden is jártunk (ahol éppen a hétszemélyes P5008-t teszteltétek szerintem)
Szerintem ez a frissített verzió igenis jól néz ki, valahogy összeállt pár hónap alatt az elsőre valóban ’90-es évek koreai design. Ha ezen a szinten nézelődnék, biztos megfontolnám, nem úgy, mint a Vitarát. Nem tudom, mitől szeretik ennyire, ritka aránytalan, rövid hátsó, otromba első…de a magyar szereti a ronda autókat, nekünk a vagyonőr is nagyon tetszett, meg a thalia, a vitara is ezeknek a sorát gazdagítja, otromba torzszülött 80-as évek design.
Ennek az SX4 SCrossnak a tervezők egyszerűen nem tudják eltalálni az elejét. Nekem a régi sem tetszett és ez az új sem tetszik. Nagyon jó a Daewoo Tacumás megjegyzés, mert ez a hűtőrács valóban olyan bazári, mint amiket a korai koreai autókon láttunk anno. Persze ettől még lehet jó a motor, futómű, váltó, stb. Ha Suzuki vásárlásra adnám a fejem nem hiszem, hogy lenne olyan indok, ami miatt ezt választanám egy Vitarával szemben.
Utána néztem az interneten. Azért ez nem volt olyan könnyű, mert a váltóról az első oldalon feldobott keresések nem tartalmaztak hasznos információt, de végül találtam egy indiai oldalt, ahol azt állítják, hogy a váltó is Fiat, mégpedig C530 a típusa. Azonban, nem Olaszországban, hanem Kínában az IVECO leányvállalatánál készül, amit HAVECO-nak hívnak.
http://www.drivewhat.com/latest/reviews/maruti-suzuki-s-cross-engine-specifications-and-performance/
http://en.haveco.com.cn/
Hát, így múlik el a világ dicsősége! Á, nem! Ez önmagában nem baj. Főleg ha jót gyártanak. És úgy tűnik jót gyártanak. Ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy már oda van az a sztereotípia, hogy mert ez japán, stb.,…..
Az 1.6-os dízelmotor Fiat, mint köztudomású. Vajon, saját váltót biggyesztettek hozzá? Vagy az is a Fiattól érkezik, ami egyébként logikusabb és bevett gyakorlat is volt már több márkánál. Ezzel egyébként semmi bajom nincsen, de ha a váltó Fiat, akkor tiszteljük meg az olasz céget és mondjuk el, hogy Ő gyártotta ezt a pontos szerkezetet.
Jobb választás a 3 hengeres benzines 5,1 literes vegyes fogyasztással (110 LE) és 4 MFt -os árával. A Királyhágó szerpentinjeit csak úgy falta megpakolva!!! Kevesebb ökolábnyomot is hagy, mivel a dízel nem egy jó választás ma már (drága alkatrész, nehezen eladható), ha el akarjuk adni majd 5-6 évesen. Én úgy jártam, hogy pont a suzi vásárlási szándékkal bemenetem egy kereskedésbe (használt autó beszámítási akciónál) és kérdeztem mennyiért számítanák be a kocsim…a kereskedő válaszában azt mondta, hogy sajnálja de nem tudja beszámolni a jó állapotú 2010-es dízel autómat!!! Jelezte nem lehet eladni a használt dízeleket és a nyakán marad…úgy látom az autós média nem elég őszinte a dízelproblémával kapcsolatban!!!
Figyelj pöcsfej barátom, ha nem tetszik az oldal ne olvasd.
Bő nyállal, ahogy kell…
Tetszik a cikk. Meg a képek is jók, ezt (is) szeretem a nyárban mert ilyenkor bátrabban nekivágnak az autós újságírók is a nagyvilágnak és szebbnél-szebb tájakat barangolnak be ahol a cikkben szereplő szuper fotókat készítik.