3,4-3,6 milliós ársávban kerestünk prémiummárkás luxusautókat, évjárat és futásteljesítmény megkötése nélkül - ettől függetlenül nem dúskáltunk a találatokban
Olcsó luxusautók. Tisztában vagyunk vele, hogy 3,5 millió forint azért a mai világban még nem aprópénz, és sajnos azzal is, hogy az átlag magyar autóvásárlók még ennyiért sem tudnak vásárolni. Ettől függetlenül jelen körképünk szereplői kapcsán nem eretnekség az olcsóság emlegetése, hiszen újonnan 15-20 millió forintba kerültek, és ehhez képest most szinte aprópénzért megszerezhetők. Kérdésekből azonban nincs hiány. Szabad ilyen osztályon felüli monstrumokat könnyelműen megvenni? Hiszen az áruk a nyújtott szolgáltatásokhoz képest kétségtelenül kedvező, pláne, ha egy majdnem fapados, igaz szalonból vett kisautóval hasonlítjuk össze, de mennyibe kerül a fenntartás, a napi szintű használat, a szerviz? Most ugyan csak a kínálattal foglalkozunk, de annyi általánosságban kijelenthető, hogy ezeket a luxusholmikat voltaképpen nem megszerezni, hanem birtokolni irdatlan teher, kvázi megadni nekik, amire szükségük van, a ceruza ugyanis mindenhol vastagon fog.
Luxusautók 3,5 millió forintért
Igyekeztünk rugalmas keresési feltételeket teremteni, így csak a 3,5 milliós vételárat jelöltük meg, plusz-mínusz 100 ezer forint tűréshatárral, a lehetőségek azonban így sem kényeztetők. Összesen tíz autó akadt fenn a Használtautó.hu
professzionális keresőjén, nem meglepetésre a legismertebb német márkák (Audi, BMW, Mercedes-Benz, Volkswagen) luxuskategóriás modelljeivel, és pici színesítésként két Jaguarral – a japánok közül a Lexusban bíztunk, de LS csak sokkal olcsóbban, vagy sokkal drágábban kellette magát, így nem vehettük figyelembe.
2004-es Audi A8 4.2 quattro - hét éve még nem tombolt a márkaarculatot egységesítő single frame hűtőmaszk-őrület, de az A8 így, szolidabb frontrésszel is tekintélyt parancsol
Ez volt az első Audi Space Frame, azaz alumínium térvázat és karosszériát felvonultató A8. Ebben a 2000-es évjáratúban V8-as TDI dohog
A sort két Audi A8, két különböző generációval nyitja. A fiatalabb, 2000-es évjáratú modell az első széria ráncfelvarrás utáni változata, 3,3 literes, bőven 200 lóerő feletti teljesítményű V8-as TDI dízelmotorral, quattro összkerékhajtással, 3,49 millió forintért. Az extralista imponálóan hosszú, amit hétköznapi emberként elvárhatunk egy luxuslimuzintól, az benne van ebben az Audiban, és ahogyan ebben a kategóriában az magától értetődő, az automataváltó még a kapcsolgatások fáradalmait is leveszi a vezető válláról – az egyetlen hiányérzet az eltitkolt futásteljesítmény, de akik hisznek női tulajdonosban és az évi tízezres hajtásban, azoknak úgyis mindegy. A 2004-es, elegáns feketében pompázó A8-as már a második generáció, még single frame hűtőmaszk nélküli tagja, de orrában valószínűleg kellemes hangon duruzsoló, 4,2 literes V8-as benzinmotorral, fölényes 335 lóerővel, tengernyi nyomatékkal, ami hála a quattro hajtásnak, négy kerékkel fog talajt. A friss vizsgán talán meg sem száradt még a pecsét, így legalább erre két évig nem lesz gond. A 184 500 kilométeres használat évi 26 ezres átlag körül mozog, ami nem vészes, de alapos átvizsgálás nélkül bármit kijelenteni felelőtlenség lenne.
Egykoron 30 milliót hagytak a pénztárban ezért a 2002-es BMW 745i limuzinért - most majdnem csak a tizedét szeretnék érte megkapni. Az első sorban az ajtókárpit és az ülések gyűrődésein egyértelműen látszik a tartós használat
Szokatlan az ilyen élénk szín egy luxuslimuzin esetében - ehhez a 2003-as 740d-hez valószínűleg az Individual csomag keretében választották
A bajor konkurens, a BMW két 7-essel, szintén egy benzinessel és egy dízellel képviselteti magát. A Bangle-korszak megosztó külsejű limuzinjáról mostanában azt mondják, hogy az idő múlásával „beérett” a forma – szerintünk ez nézőpont kérdése, de ízlésről vitát nyitni felesleges. A 745i hirdetésében 30 milliós néhai árat említenek, magyarországi forgalomba helyezéssel, ám a 2002-es, 182 ezer kilométert futott, extráit tekintve fullos Bömös kereken 3,5 millióért vesztegel Budapesten. Amit lehet, azt villanymotorok mozgatják, szervomotor húzza be az ajtókat, zümmögve nyílik és csukódik a csomagtartó, és nem csak elöl, de hátul is maximális a kényelem. Az egy évvel fiatalabb, tehát 2003-as, feltűnő metálkékben elérhető 740d számlálója éppen 200 ezer km előtt jár, és ennek a farán még nem olcsó marketinges trükk a 40-es szám, valóban öblös dízel mozgatja az ötméteres karosszériát.
14 évesen sem filléres móka egy Jaguar XJR birtokba vétele, de a kompresszoros száguldásnak többszörösen is meg kell fizetni az árát - a fogyasztás és a karbantartás évente többet felemészthet, mint a 3,5 milliós vételár...
Jaguar esetében szinte magától értetődő a gyönyörű faburkolat, ami kivételesen nem műanyag utánzat. Ez a 2004-es XJ külföldi papíros, tehát a vételáron felül még komoly anyagi terhek nehezednek a vevő vállára
A kínálat legkülönlegesebb párosát egyértelműen a Jaguar szolgáltatja. Az XJ sportos változatát XJR jelöléssel árulták a britek, és egy ilyen fekete, kompresszoros erőgéppel szerelt nagymacska tulajdonosa úgy véli, 1997-es járgánya (gyári jelzéssel X300) van annyira különleges, hogy 3,5 milliót leszurkoljanak érte. A megtett kilométerek száma 207 ezerrel nem titok, ám a Jaguar nem éppen a megbízhatóságával szerzett hírnevet, az alkatrészek árai horribilisek, és a motor üzemanyagigénye sem csekély – a vételár csak a jéghegy csúcsa lesz annak, aki macskaidomár szerepkörben akar tetszelegni. Már az újabb generációhoz tartozik az a 2004. decemberi, 111 ezer kilométert futott XJ 4.2 V8 S/C, amely közel 400 lóerővel nem szerénykedik, ám a teljes boldogsághoz honosításra van szükség, mert az okmányok külföldiek. Ezzel a nagy Jag gyakorlatilag ki is hullik a listánkról, de megtartottuk, mint lehetséges alternatíva – ha valakinek így is megéri, lássa, ennyiért mit kaphat.
Nem egyformák, ez három különböző Mercedes-Benz S-osztály, de ennél a típusnál különösen népszerű az ezüstmetál fényezés. Középen egy S 320 CDI látható, a két szélen pedig egy-egy S 400 CDI - a bal oldali hosszított tengelytávval is kényeztet
Igazán szép és elegáns belsővel bír az S 320 CDI, amely 2003-as évjáratú
A Mercedes-Benznél nincs variálási lehetőség: három W220-as, kivétel nélkül dízelmotorral szerelt S-osztály, egységesen ezüstmetál dukkóval, fekete bőrbelsővel kelleti magát, mint valami előkelő német konfekciótermék. A legolcsóbb találat egy S 400 CDI, méghozzá a hosszított L karosszériával, 2001. novemberi évjárattal, márciusban lejárt okmányokkal, bőséges mennyiségű extrával, 170 ezer kilométerrel, 3,45 millió forintért. A legdrágább, 3,6 milliós Mercedesünk szintén S 400 CDI, 2001. májusi kiadás, televízióval, hűtővel, nagy felnivel valóba impozáns darab, a 238 ezres használaton pedig nincs mit csodálkozni. E kettő közé ékelődik azon S 320 CDI, amely két évvel fiatalabb (2003. december), 227 ezernél jár a számlálója, és a kisebb, nyolc- helyett hathengeres erőforrástól eltekintve minden lényeges kényelmi berendezést felvonultat 3,55 millió forintért.
Akit nem zavar a sznobok állandó kritikája, és az Audi A8-ra való folyamatos utalás, remek társra lelhet a Volkswagen Phateon limuzinban
Végezetül a kakukktojás, azaz a népautógyár luxusautója, a Volkswagen Phaeton, amelyből készült 6,0 literes, W12-es, 450 lóerős szörnyeteg is, ám a hirdetésben kínált modell „csak” az alaphoz közeli, benzines 3.2 V6 4MOTION. Akit nem zavar a VW embléma, bizony pazar kocsira tehet szert az összkerékhajtásos Phaeton képében, amely csendességével, teljes körű kényelmével, és hatalmas méreteivel méltó ellenfél bármelyik kihívóval szemben – még akkor is, ha az Audi négy karikája nagyobb presztízzsel bír. A székesfehérvári, kívül-belül fekete autó 2003. júniusi, órájában 152 ezer km ketyeg, az extrák között pedig az adaptív lengéscsillapító is feltűnik.
Összességében elmondható, hogy lehet luxusautót vásárolni kisautó áron, de hiába stimmelnek az összegek, a nagyvasak járulékos költségeit sokan kifelejtik a számításból, márpedig azokba könnyen belerokkanhat a könnyelműen, meggondolatlanul választó vevő. Mert ez a történet a csalóka látszat ellenére egyáltalán nem arról szól, hogy például Skoda Fabia helyett BMW 7-essel furikázzon a család, itt a fenntartási költségek is sokkal tetemesebbek, az új kisautókénál, de akár még az új luxusautókénál is.
Egyetértek veled, ma nem lehet semmiben előre tervezni, még egyetlen évet sem! Sajnos ez nagyon rossz tendencia! A társadalomtudósok úgy vélekednek, az a megfelelő társadalom, ahol az ember 3 generációra előre kiszámíthatóan tervezhet!!!! Hol állunk mi ma ettől???? Én megelégednék még 10 évvel is!
Amelyik példát hoztam (új Swift vs. 3 éves Mazda 6) valóban megtörtént. És persze az is úgy kezdődött, hogy a kolléga úgy vett új Swiftet, hogy ő azt 10-12 évig megtartja. Csak nem úgy alakult az élet. Szóval lehet előrelátóan, és gondosan tervezni, de általában bejön az „Ember tervez, Isten végez.” mondás. Manapság nem hiszem, hogy van olyan ember, aki 10-12 évet előre lát. Változik a munkahely, lakhely, családi helyzet, stb. Nekem is volt olyan, hogy vettem egy kocsit, hogy 2 év múlva lecserélem, de aztán 8 évig megvolt, mert úgy alakult az anyagi helyzetem.
[i]„Szóval a költségek közti különbség elsősorban a szervíz és alkatrész költségekből adódhat. De azért elég sok bajnak kellene történnie ahhoz, hogy az általam jelzett 800 ezres különbség realizálódjon.”[/i]
Idézőjeles megállapításod igaz. A nézetkülönbség közöttünk abból adódik, hogy a tortának csak egy kis szeletét vetted alapul mostani, illetve előző példádban is. Ha az egészet nézzük, mondjuk mindkét esetben 0-12 évet, és 300.000 km-t veszünk lapul mindkét kocsinál, a költségek nem az általad leírt módon fognak alakulni. Ha úgy nézzük, hogy új Swift kontra használt Mazda 626 2.0 D ugyanabban az árkategóriában, és vásárlás után mindkettőt 200.000 km -re tervezed, akkor sem az általad felvezetett költségek fognak jelentkezni.
Kiválasztásnál szerintem mindig az adott célnak megfelelően érdemes dönteni. 10 évvel korábban, amikor havonta tettem meg Olaszországba 2500 km-es köröket 2 nap alatt, nyilván jobb a kényelmesebb, nagyobb méretű autó. Akkor én is a Mazda méretet használtam, országúton jó volt, de a túlzsúfolt olasz városokban már parkolási gondok adódtak, sok helyre nem fértem be, ami bosszúságot okozott. Jelenleg, amikor csak a lakóhelyemen a városban közlekedem, néhány kilométeres szakaszokkal, a legjobb társ a korábban említett Saxo 1,5D a 4 literes városi fogyasztásával, egyszerűségével, olcsóságával, és még nem is kényelmetlen a volánnál.
Kedves Vipo!
Abban egyetértek, hogy hosszabb távon egy Mazda 6 költségei magasabbak, mint egy Suzuki Swifté, ez nem is vitás. De éppen az általad említett költségek (biztosítás, fogyasztás, adó) közti különbségek azok amik elhanyagolhatóak, jelentéktelenek. A kötelező biztosítást megnéztem egy kalkulátorral az én biztosítómnál (ASTRA), egy Swift (1.3 93LE) és egy Mazda 6 (2.0 D, 121 LE) közötti különbség éves szinten 3 ezer Ft. (B10, 40 éves vidéki lakos, stb.). A teljesítményadónál is 3 ezer Ft a különbség éves szinten (figyelembe véve, hogy a Mazda a 4. életévébe lépett, a Suzuki pedig új). A fogyasztásnál pedig szintén nincs különbség, sőt ha van az a Mazda javára, hiszen az említett két kocsi közül a Mazda dízel, a Suzuki pedig benzines volt. Ezek jelentéktelen különbségek, nem hiszem, hogy bárkinél is befolyásolják a döntést vásárlás előtt.
Szóval a költségek közti különbség elsősorban a szervíz és alkatrész költségekből adódhat. De azért elég sok bajnak kellene történnie ahhoz, hogy az általam jelzett 800 ezres különbség realizálódjon.
Teljesen egyetértek a kommented utolsó mondatával , és ebből kiindulva a cikkben értékelt típusok megvételét illik kellő fenntartásokkal kezelni .
Nem abba a kategóriába tartozom amire gondolsz. Mindenki maga dönti el mire költi a pénzét, kinek mi mennyit ér meg. Hozzászólásom Vipo nagyon helyes gondolatára vonatkozott, amit osztok vele, és így hangzott:
[b]A gondtalan és fenntartható autó az igazi érték.[/b]
Ez alaptétel, amiből érdemes kiindulni. Úgy ítéltem meg, talán Magyarország is túljutott már azon, amikor valakit az autója után ítéljenek meg, mert bizony ez alapján nagyon mellé lehet fogni. Az én szememben az autó már elveszítette azt a szimbólumot, amivel korábban bírt, hozzászólásom erre is utalt.
Mindenki azzal jár, amit a pénztárcája megenged magának. Illetve nem, mert vannak olyanok, akik az autójuk után érzik valakinek magukat és emiatt anyagilag túlvállalják magukat. Azok bukják most be a hiteleket.
A Saxo nagyon jó, olcsón fenntartható kis autó, egyszerű mint a faék, ezért megbízható. Röhögj rajta nyugodtan, de valószínű ő csinálja jól, hogy sokkal olcsóbban eljut a-ból b-be, mint te, és ő csinálja jól.
Ahha, értem, azért jársz egy öreg Saxoval, mert járhatnál Wartburggal is, de azért egy Citroen azért csak nyugati 🙂
Kedves Nick!
Ehhez, hogy az egyik kollégád jobban járt a Mazdával, mint a másik a Swifttel, szerencse is kellett. Kifogott egy olyan modellt, amihez a 3 év alatt nem kellett hozzányúlni. Ettől még hosszú távon sokkal drágább a Mazda 6-nak a karbantartása. És ugye a Mazdának több az adója, a biztosítása, a fogyasztása… Úgy lenne objektív, ha ezt is figyelembe vennéd, és az után számítanád ki, hogy mennyit is nyert a Swifthez képest, vagy nyert-e összességében.
Félre ne érts, nem vagyok újautó-párti, csak egy példát hoztam, de mondhattam volna a sajátomét is, én vígan eljárok lassan másfél éve egy most 9 éves Fiat Puntóval, vegyesben kerek 5 literes fogyasztással úgy, hogy az égvilágon semmi baja, de ha valami ne adja Isten mégis beütne, akkor is nyugodtan aludnék, mert gombokért kapok hozzá bármit.
Kedves djjosehu, ha nem haragszik, felhívnám a figyelmét a cikk címére, amely úgy kezdődik: Piaci körkép… Kvázi nem kezeltem semmilyen adatokat gyanakvás nélkül, tényként, ugyanis nincs jogom ismeretlenül kételkedni senkinek a szavában, így a hirdetőkében sem. Hogy ki mit hisz el, az már privát szféra, Önnek is, másnak is, nekem is, de ez az írás pusztán csak arról szólt, hogy 3,5 millió forintért mit dob ki a legnagyobb hazai használtautós portál keresője, ha luxusautókról van szó. Ennyi. Üdv: KZ
A gondtalan és fenntartható autó az igazi érték.[b][/b][url][/url]
Nagyon egyetértek veled! Ezért használom legtöbbet a Saxo 1,5D-t, pedig járhatnék mással is.
Kedves Vipo!
Szerintem az igazság valahol a kettő között van. Az új autó mindenképpen luxus, hiszen óriási az értékvesztése. A 10 év körüli luxusautón pedig valóban könnyen előjöhet hirtelen egy-egy nagyon költséges javítás. Én arra voksolok, hogy egy új kis vagy kompakt kategóriás kocsi áráért (vagy kevesebbért) kapható néhány éves felsőközepes kocsi.
Pl. 5-6 éve két kollégám vett autót. Egyikük egy új Swiftet (már a Swift II volt) minden földi jóval. Mindennel együtt 3,3 millióban volt neki. Egy másik kollégám vett egy 3 éves Mazda 6-ost kereken 3 millióért. Úgy alakult az élet, hogy 3 év múlva mindkettőjüknek szinte egyszerre kellett eladni. A Suzuki Swift 1,7 millióért talált új gazdát, a Mazda 6 pedig 2,2 millióért kelt el 6 évesen is. A 3 év alatt egyik kocsival sem volt semmi gond. Összegzésül pedig annyi, hogy a Mazdás kolléga 3 évig egy magasabb kategóriájú nagyságrendekkel kényelmesebb, nagyobb, minden szempontból jobb kocsiban ült, és összességében ez 800 ezer Forinttal kevesebbe került neki (vásárláskor 300 ezer Ft-tal, eladáskor pedig 500 ezer Ft-tal járt jobban).
3,5 millióért egy közepes dízel lehet a legjobb választás, pl BMW 320 d, AUDI A4.
Ha valaki meg ilyen Jaguárt akar, vegye meg kint 2-3000 EUR-ért:
http://suchen.mobile.de/fahrzeuge/showDetails.html?lang=en&id=143825197&pageNumber=1&scopeId=C&sortOption.sortBy=searchNetGrossPrice&makeModelVariant1.makeId=12400&makeModelVariant1.modelId=9&minFirstRegistrationDate=1997-01-01&damageUnrepaired=ALSO_DAMAG
_UNREPAIRED&export=ALSO_EXPORT&tabNumber=2
Amivel ki kell egészíteni a cikket: a luxusautó-vásárlók 95%-a nem piacra járni használja a verdát, hanem napi akár több száz kilométeres utakat tesz meg vele, így az autók korához viszonyított futásteljesítmény a hirdetésekben a legkevesebb esetben fedi a valóságot. Nem beszélve arról, hogy az ilyen kocsik nag yrésze Németországból kerül hozzánk, ahol pedig általános a napi 100-120 km-es autókázás. Krepsz Zoltán azonban gyanakvás nélkül, tényként kezelte ezeket az adatokat.
Más: régi luxusautó fenntartása nem feltétlen veri az eget. Én egy 10 éves, új korában kb. 10-12 millió forintot érő autóval járok, amelyhez szalonárához képest bagóért jutottam hozzá. Az autóban garantált (számítások, szervizinformációk és állapota alapján is) 152.000 km van, és eddig a kötelező javításoktól (olajcsere, szűrők) eltekintve 30.000 forintomba került az autó szervizelése. Fogyasztása a teljesítményéhez képest megfelelő, egyszerű középosztálybelieknek is megfizethető, csakúgy, mint az autó vételára, amiért az összegért kaptam volna egy 3/4 Dacia Logant. Ehelyett viszont magas presztízsű, mai szemmel nézve is csodaszép, fűtött bőrüléses, tempomatos, kétzónás automata klímás kupéval járhatok. Úgy vélem, egy ilyen sansz mindenkinek megérné!
Hát bizony, akinek egy csepp esze és mellette 3,5 milliója van, az annyiból inkább vesz mondjuk egy egészen jól felszerelt Hyundai I30-at 0 kilométerrel, mint egy használt luxus monstrumot, amire a vételára felét is könnyen ráköltheti évente. Nem véletlen, hogy az újkori vételárukhoz képest gyakorlatilag értéktelenek. Ráadásul előszeretettel lopják is ezeket…
A gondtalan és fenntartható autó az igazi érték.
Látom jó régi ez a bejegyzés..vitatkozni nem szeretnék de egy tényt azért közölnék. A 745i köszöni szépen jól van…vicces hogy pont az én autóm van itt fenn 😀 Sajnos képet nem tudok itt beszúrni de ha valaki kéri szívesen küldök 🙂