Lustáknak is van ám Fiesta – Ford Fiesta automata teszt

Van valami megmagyarázhatatlan vonzalmam a modernebb Ford modellekhez, amire valószínűleg soha nem jövök rá, ha nem leszek újságíró. Ugyan nem tudom, hogy a szerelem kölcsönös-e, de kevés autót éreztem annyira magaménak és rám szabottnak, mint a Fiesta ST200 tesztautónkat. Talán érthető, hogy a megszokottnál is nagyobb kíváncsisággal vártam, hogy kideríthessem, az előd lelkét és karakterét a hetedik generációs Fiesta is örökli-e. Majd érkezett az első tesztalanyunk, persze 100 lóerős, háromhengeres, díjnyertes EcoBoost motorjával, ahogy a legtöbb fogy belőle, hozzáteszem, érthető okokból. Elégedetten szálltam ki, a Fordnak megint sikerült túllépnie saját magán, gyorsan oda is állítottam az elődje mellé, hogy összevessem vele. Akkor a mentazöld szupermini kézi váltós volt, mostani rubinvörös bajtársam viszont automata váltós. Bár nem csalódtam továbbra sem, ez már nem az "én autóm". El is mondom, miért.
Előtte azonban nézzük, mivel állunk szemben: ismét csúcsfelszereltségben, azaz a Technology utótaggal bővült Titanium szinten járt nálunk a hetedik Fiesta, ami egyben krómosabb külsőt, szegmenselit anyaghasználatot, halk utasteret, hosszú ülőlapot adó, puha üléseket és komoly biztonsági arzenált jelent, pedig már igazán megnézném, miként mutat egy puritánabb Fiesta. A külcsínt ledes menetfény és feláras, divatos, kissé csajos rubinvörös fényezés dobta fel, opciós élvédővel, ami eddig érthetetlen módon nem volt jellemző a kisautók szegmensében, pedig épp ők vannak leginkább kitéve a városi megpróbáltatásoknak. Érezhetően egyben van a Fiesta, foglalkoztak vele, átgondolt, csúcsfelszereltségével diszkós is, akár B&O hangrendszerrel – ne zavarjon meg senkit a rövidítés, ez bizony az a Bang & Olufsen, amit megannyiszor méltattam már a Volvo modelljeiben is elképesztően tiszta hangzása miatt –, amit tesztalanyunk súlyos listaára is éreztet.
Azonban amiért ennyien összegyűltünk, az a 6 fokozatú automata váltó, ami jelenleg csak a 100 lóerős EcoBoost motorhoz érhető el a Fiesta palettájában. Ha már háromhenger és turbó, szerintem jelenleg a piac egyik legjobbját nyújtja az említett motorféle, hiszen nem elég, hogy halk, de a rezonanciát is minimalizálták, ráadásul ereje minden terepen tökéletesen elégnek bizonyul még 100 lovasként is. Már egész alacsony fordulaton tölt a turbó és gázadás után is minimális a turbólyuk, ami egyébként nagyban segít a hagyományos automatának is. Utóbbi nyugodt üzemben ügyes és kiszámítható. Lassúnak nem mondható még mai szemmel sem, amikor mindent duplakuplunggal tömnek. Egyedül az 1-es és 2-es sebességi fokozatok közti váltást érezni meg, fentebb viszont már csak az autó hangja tudatja velünk, hogy feljebb, vagy szükség szerint visszafelé kapcsolt. Ügyesen megküzd az emelkedőkkel és a lejtőkkel is, a szorosabb forgalmi helyzetekből pedig a módválasztó könnyen átbiccenthető Sport fokozata szed ki minket. Ja! És vannak kormány mögötti apró váltófülek is. Nagyon menő!

Ugyanakkor elfogultság nélkül mondhatom, hogy a Fiesta közvetlen vezethetősége kézi váltóval teljesedik ki igazán, még úgy is, hogy az automata váltó nem csorbít számottevően a könnyedségen. Mégis érezhetően komótosabb lesz az alapvetően dinamikus Fiesta, gyári adat szerint 1,7 másodperccel lassabb a 0-100-as sprintben – amit az automata változat 43 kilós túlsúlya is magyaráz. A fogyasztáson is keményen meglátszik, mi dolgozik benne: igen vegyes, sűrű városi és némi autópályázást is bevető tesztátlaga 7,1 liter/100 km lett utánaszámolva, ami egyébként jóval rosszabb, mint a komputer által kiírt 6,5 literes átlag, és ami közel 1,2 literrel több a manuális váltós tesztautó végső tesztátlagánál, pedig magam is odafigyeltem a lábamra. Noha ez az arány automata-kézi összevetésen kevésbé szokatlan, a teszthét alatt végig az lebegett a szemem előtt, hogy nagyon lustának kell lenni, hogy kifizessük az automata váltó 335 000 forintos felárát a nagyszerű kézi váltóval szemben. Közben azt is be kell látni, hogy néha tényleg megváltás sűrű városi forgalomban, ha az elektronika kapcsolgat helyettünk.
Eltérés volt még a korábbi tesztalanyhoz képest, hogy ez a Fiesta már nem a meglepően komfortos futást adó 16-os kerekeket, hanem az opciós, 100 000 Ft felárat jelentő 17 colos felniket kapta, amik jól mutatnak, de keményebb és zajosabb lett tőlük a kölni gyártású szupermini, ami városban nem biztos, hogy célszerű, hiszen jobban megérezni az úthibákat. Ugyanakkor érdekesség, hogy a nagyobb felnikkel Michelin Pilot Sport 4 belépőszintű sportabroncsok is járnak, amik indokolatlanul jó tapadást adtak a kis ezres Fiestának és jól kiegészítik annak közvetlen vezethetőségét. Mindent egybevéve a lusta-Fiesta már valamivel 5 millió Ft alatt hazavihető Business Technology szinten, legalábbis listaáron. A Titanium már 5 240 000 Ft, de kedvezményekkel is érdemes számolni a bevezetési időszakban. Járnék-e vele? Mindennap. De csak akkor, ha lenne mellé egy kéziváltós Focus RS is a garázsban.